Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. június 24.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Olcsóbb, szigorúbb, szakszerűbb: minden érv az önszabályozás mellett szól
2013. december 12. csütörtök, 20:31
Szinte egyedülálló Európában, hogy Magyarországon még mindig nem működik a média önszabályozása, noha ez a leghatékonyabb eszköz a közönség bizalmának visszaszerzéséhez, az állami illetve gazdasági érdekérvényesítéssel szemben, de vitarendezési intézményként is – hangzott el a Független Médiaközpont és a Mérték Médiaelemző Műhely vitaestjén.
A média egyszerre üzlet, közszolgáltatás és a demokratikus berendezkedés egyik pillére; ezek a tulajdonságok pedig időnként konfliktusba kerülnek egymással. Ezért problémásabb a média szabályozása, mint más iparágaké – mondta Weyer Balázs a Független Médiaközpont és a Mérték Médiaelemző Műhely közös vitáján, december 12-én az Európai Unió Házában Budapesten.

Piacszabályozás, médiaoktatás
A Független Médiaközpont és a Mérték Médiaelemző Műhely mai fóruma egy médiaszabályozási vitasorozat része, amely januárban folytatódik. A vitában elsősorban újságírók, szerkesztőségek, médiavállalkozások, szakmai szervezetek, a médiával és a szabadságjogokkal foglalkozó civil szervezetek, kutatóműhelyek, közpolitikai elemző intézetek részvételére számítanak. A média-önszabályozással foglalkozó előadás mellett a Millenárisban szó volt a médiapiac szabályozásáról és a médiaoktatásról is, a vitát előkészítő dokumentumok elérhetők: itt és itt és itt.
A Főszerkesztők Fórumának vezetője elmondta, Európa nyugati részén ennek évtizedes hagyományai vannak, tőlünk keletre pedig az elmúlt években kényszerítették rá donorszervezetek a médiapiacot, így Franciaországon kívül csak a visegrádi országokban nem alakult ki ez a modell. Hozzátette: az új médiatörvény lehetett volna indok arra, hogy Magyarország is az önszabályozásba „meneküljön”, de úgy tűnik, ez nem volt elég motiváció. Weyer úgy fogalmazott, „talán a lassú víz partot mos”: fontos, hogy minél szélesebb körben ismertté váljanak a szabályozási forma előnyei és lehetséges modelljeinek működése.

Visszaellenőrző állam, közönségétől távolodó média

A média egyik elsődleges szerepe a hatalom ellenőrzése, márpedig ha az állam, azaz a hatalom gyakorlója a felülről vezérelt médiaszabályozással ellenőrzi a sajtót, úgy az „ellenőrző ellenőrzőjévé” válhat. Nehezíti a szabályozást – tette hozzá Weyer –, hogy a sajtótartalmak megítélése, szabályozása nehezen írható le normatív eszközökkel, mert sok minden kontextus-függő. A kontextus pedig szakmailag ítélhető meg jól, míg törvényileg legfeljebb gumiszabályokkal lehetne szabályozni, az viszont lehetőséget ad a visszaélésekre.

Az állami szabályozás további problémájaként említette, hogy a sajtó piaci, üzleti körülmények között egyre nehezebben tudja betölteni közszolgálati feladatát. „Az üzleti profitabilitás egyfelől a sajtó függetlenségének egyik garanciája, mert emiatt nem lesz kiszolgáltatva a nem piaci, állami finanszírozásnak. Másfelől az üzleti szempontok gyakran gyengítik az őrkutya-feladat ellátását, mivel ha üzleti értelemben nem éri meg egy médiumot működtetni, úgy bejön a másodlagos motivációjú sajtótulajdonlás problémája. Azaz egy lap működtetése így politikailag vagy a tulajdonos más üzleteinek támogatásán keresztül válik profitábilissá ” – summázta Weyer.

Ráadásul a média egyre kevesebb bevételre tesz szert a közönségnek való eladás, és egyre többre a hirdetések révén, így „egyre kisebb a kapcsolat a közönség és a sajtó között, és ez a helyzet már nem az olvasókhoz teszi lojálissá a sajtót, mert már nem rajtuk múlik a rentabilitás. Egyre kevésbé mutatható ki, hogy a közönség érdekében és megbízatásából működik-e média”.

Az iparág minden szereplőjét be kell vonni. De hogyan?

Weyer hangsúlyozta: az önszabályozásnak a tulajdonosi transzparenciára is ki kell terjednie, láthatóvá téve a tulajdonosok személyét és egyéb érdekeltségeiket is. Fontos célkitűzésnek kell lennie ezen kívül a normatív módszerekkel nehezen szabályozható szakmai normák érvényesítésének az állami szabályozásnál sok esetben szigorúbban és szélesebb körűen, ugyanakkor kevésbé szankció-jellegű megoldásokkal.

A magyar sajtó komoly problémája, hogy alacsony az iránta megnyilvánuló társadalmi bizalom, pedig „a hitelesség a média üzemanyaga”. Az önszabályozás Weyer szerint erre is gyógyír lehet, mert a bizalmat visszaépíteni csak a hibák kiszűrhetőségének rendszere tudja.

A külföldi példák alapján egyértelmű, hogy az önszabályozást hosszú távon csak az iparági szereplők teljes spektrumának közreműködésével és az állam jóváhagyó, szemlélői szerepével lehet sikeresen működtetni – mondta Weyer. Így megoldást kell találni arra az esetre, ha a piac egésze nem akarja alávetni magát az önszabályozásnak: azaz érdekeltté kell tenni a szereplőket. Volt olyan ország is, ahol a szankcionálás működött: az állam kijelentette, hogy ha nem jön létre egy önszabályozó rendszer, úgy a fennállónál szigorúbb médiaszabályozást fog bevezetni – jegyezte meg az előadó. De az állam előírhatná azt is, hogy a pályázatokon való részvétel feltétele az önszabályozás elfogadása.

A médiapiac szereplőit meggyőző fontos érv lehet még, hogy mindazok számára, akik alávetik magukat az önszabályozásnak, az eljárások vitarendezési intézményként is működnek, ez pedig olcsóbb és gyorsabb, mint a bírósági út.

Sőt, az átrendeződött, demokratizálódott viszonyok között akár annak definiálásában segíthetne az önszabályozás, hogy ki számít újságírónak, és ki nem: az, aki aláveti magát az önszabályozásnak – tette hozzá Weyer.

A jelenlegi médiaszabályozásból nincs mit átemelni

Az önszabályozással szemben felmerülő jogos kritikákról szólva elhangzott: az iparág nem lehet a saját vétségeinek legjobb megítélője; egy folyamatos külső kontrollnak, kényszerítő erőnek kell ösztökélnie, hogy valóban minden problémás esetben megfelelően járjon el, „ne érvényesülhessen a kéz kezet mos-effektus”. Ennek megoldása lehet, ha egy megfigyelői státuszú csoport működik az önszabályozással párhuzamosan, amelynek tagsága a piacot ismerő független akadémikusokból, civil szervezetekből vagy a közönség delegáltjaiból áll. Az ő feladatuk lehet akár a részvétel a döntésekben, akár a monitorozás. Másik megoldásként Weyer egy ombudsman jelenlétét vetette fel.

Konfliktust okozhat továbbá, hogy miként osztozzanak a rendszer finanszírozásának terhein a piac szereplői. Más országokban ezt általában évente újratárgyalják, és a közönségarány vagy a reklámpiaci arányok szerint döntenek. A válság óta ugyanakkor több országban az államtól kértek gyorssegélyt, ám ez problémákat vethet fel: „ha az egyik oldalról probléma az állami beavatkozás, a másik oldalról miért nem?”.

Hallgatói kérdésre válaszolva Weyer kifejtette: a jelenlegi magyar médiaszabályozásból – noha az lehetőséget teremtett a társszabályozásra – nemigen volna mit átemelni egy önszabályozó rendszerbe, egyrészt, mert a jelenlegi jogi környezet csak „nagyon szűk körben engedi oda a tűzhöz a társszabályozást”, másrészt egyelőre igen alacsony az ügyek száma, így nehéz a hatékonyságot elemezni.
K. B.
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek