Most is egy komolyan foglalkoztatott televíziós műsorvezető vagyok – mondja Varga Edit, aki, miután a félnyolcas híradóból „kivették” a nőket, napközben négy híradást is vezet az MTV-n.
– Amikor időpontot egyeztettünk az interjúra, azt mondtad, mostanában nagyon zűrös a beosztásod. Ez mit jelent?
– Bejövök reggel nyolc órára. Tízkor, délben, négykor, fél hatkor, hétvégén még éjjel fél tizenegykor híradózom. Most az új beosztás szerint a lányok viszik a napközbeni híradásokat, a késő estét meg a hajnalt.
– Amikor közölték veletek a döntést, hogy a félnyolcas híradóból „kiveszik a nőket”, ugyanazt az indokot kaptátok, amit a média, vagyis a közvélemény-kutatásokra hivatkozott a vezetőség?
– Szeptember elején az őszi műsorstruktúráról tartott az MTV sajtótájékoztatót , ahol a híradóval kapcsolatos változásokat csak szőrmentén említették, de bennünket közvetlenül előtte értesítettek. Alapvetően egyetértek azzal, amit az MTV vezetése az új koncepcióval szeretne elérni: azaz, hogy a tartalom legyen értékmérő egy hírműsorban. Osztom azt a véleményt, mely szerint hírműsort vezessenek hiteles személyiségek. Én azonban ezt nem feltétlenül a nemek szerinti elosztásban képzelném el. Egyébként pedig a tévé műsorvezetőjeként nincs helye, értelme ezen polemizálni, ez a híradó vezetésének szakmai döntése. Én a feladatomra figyelek.
– Mennyire érintett téged érzékenyen a bejelentés?
– Nem volt dráma. Februárban egyébként már volt erről szó, akkor csalódtam, nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy nem leszek benne a főkiadásban. Most már nem bánom, sőt, úgy érzem, egy kicsit túlmisztifikáljuk az esti híradót! Alapvetően nagyon optimista ember vagyok, igyekszem a változásokban is a pozitívumot látni. Ebben pedig most azt látom, hogy milyen jó, végre eljutok színházban, moziba, vacsorára a barátokkal, mert végre este is van időm. Ezt a munkát egyébként is én választottam, mindig is tisztában voltam vele, hogy kiszámíthatatlan munkabeosztással jár.
– Miből áll a híradózás a számodra, hogyan készülsz egy-egy adásra?
– Reggel általában „beszélgetős” rádiót hallgatok, aztán, ha beértem a tévébe, jön az internet, az újságok, a newsroom a külföldi hírműsorokkal, szóval minden. De még este, munka után is nyomon követem a híreket.
– Beleszólhatsz a hírszerkesztésbe?
– Hogyne, sőt, ez elvárás is! A szerkesztő a hírek sorrendjét, tartalmát határozza meg, mi pedig a saját szánkra írjuk a szövegeket.
– A páros beosztásnál, például az esti híradóban ki döntötte el, hogy ki szólal meg először, és ki melyik hírt olvassa?
– Azért itt nagyon-nagyon látszik, hogy ez egy patriarchális társadalom: mindig a férfi köszön be. A közelmúltig István volt az állandó párom, ő köszönt be, és ő is kezdte a vezető hírt, aztán én folytattam, és onnan igazságosan beosztottuk, hogy egyet ő, egyet én.
– Milyen volt Pálffy István mellett?
– Jól összehangolódtunk, most is jó viszonyban vagyunk. Azt hiszem, hálás volt azért, hogy én könnyen alkalmazkodtam hozzá. Mindenesetre szerette, hogy az első és az utolsó szó is az övé.
– A Nagy Könyvben is műsorvezető vagy…
– Igen, ráadásul ez egy egész éven át tartó műsorsorozat, februártól decemberig dolgozhatunk benne! Így megvan az az érzés, hogy folyamatosan tehetünk azért, hogy ez a műsor elérje a célját. Olvassanak az emberek! A szombati adásokat hat héten át én vezetem, a különböző fordulókat lezáró showműsorokat pedig Lévai Balázzsal közösen.
– A tizenkét befutóból melyik könyv a kedvenced?
– Az 1984. Még a szentesi drámatagozatos középiskolában olvastam, nagy hatással volt rám.
– Ezen kívül van még más munkád, vagy ennyi épp elég, hogy levegőt se kapj?
– A héten zajlik az MTV reklámkampánya a mellrák ellen, megkerestek engem is, és örömmel elvállaltam a részvételt: az arcunkat adjuk hozzá, és az MTV honlapján írunk személyes gondolatokat a betegségről,megelőzésről.
– Korábban a rádiónál is hírszerkesztéssel foglalkoztál. Mindig ez a műfaj állt közel hozzád?
– Igen, azt hiszem, ez áll legközelebb a karakteremhez is. Bár nagyon szabályozott, szigorú műfaj. Ám éppen ezért nagyszerű dolog, hogy benne vagyok a Nagy Könyvben is, ami kötetlenebb, szabadabb.
– Saját műsort is vezetnél?
–Szívesen. Tervezni persze itt nem nagyon lehet. Ha kapok lehetőséget, majd mérlegelek, hogy tetszik-e, alkalmas vagyok-e rá. Azért most sem panaszkodhatok, végül is egy komolyan foglalkoztatott, elégedett televíziós műsorvezető vagyok.
hozzászólok
