Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. október 27.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
Ébredés után – a Népszabadság új dizájnjáról
2011. április 5. kedd, 12:03
Szombattól új külsővel és módosult rovatstruktúrával jelenik meg az utóbbi években sok olvasót vesztett, de még mindig legolvasottabb magyar közéleti napilap. Mikó F. László, aki 1999-től 2009-ig dolgozott a lap művészeti vezetőjeként, úgy látja: önmagához képest, a dizájnt tekintve forradalmat csinált a Népszabadság.
Bocsánatot kell kérnem az olvasótól, volt kollégáktól, barátoktól is közöttük, de most az életem korábbi, szép és nehéz szakaszának egy darabjáról, a Népszabadságról kell írnom. Elfogultságot jelentek be, magam ellen.

A Népszabadság felébredt Csipkerózsika-álmából. Önmagához képest egyértelműen forradalmat csinált, legalábbis a dizájn területén. A váltáshoz mindig bátorság kell, ami évekkel ezelőtt, százhatvanezer körüli példányszám mellett, még nem volt meg. Most, kevesebb, mint a felénél igen.

Az előzményekről ne többet, lássuk a medvét!

A címlapon egy, korábban már időszakosan kipróbált dizájnelem a legszembetűnőbb: kiemelt ajánlat van a fejben, benne körbevágott fotóval. Hurrá, volt már ilyen, akkor is jó volt. A logó funkcióját betöltő Népszabadság-felirat a korábbi elegáns helyett vaskosabb lett. Alatta egyetlen nagy anyag uralja az oldalt, keskenyre vágott álló fotóval. Friss Robi álma megvalósult. Körülötte összesen 2-3 anyag tud elkezdődni és 3-4 cím kerülhet ki az egyesre. Minden abszolút a helyén. Arányok, címméretek, elválasztó léniák, színek a legnagyobb rendben.

Tovább lapozva kicsit visszarettenek a „24 óra” rengeteg apró anyaga fölötti narancssárgás-vöröses verzál témamegjelölő felcímszerűségtől. Még szerencse, hogy a határozottan vastag vízszintes léniák segítenek a tájékozódásban. Szokni kell a szemnek (pontosabban az agynak) ezt a megoldást. Minden esetre a célját eléri: elolvasom, és miután a világon semmi konkrét információhoz nem jutok általa, elolvasom az anyag címét is, majd kénytelen vagyok elolvasni az egész szöveget, ha meg akarok tudni valamit. Például a legkisebb anyag a kettesen. Színes felcím: Esztergom. Cím: Tétényi Éva útnak indul. Tudnom kellene, hogy a polgármester asszonyról van szó, és hogy hova a bánatba indul és miért? Igen, ha meg nem: olvassam el az alatta lévő összesen 6 sort. Ennyi. Erre a címadási technikára épít, jegyzem meg mellékesen, a bulvár.

Ahogy végiglapozom az új köpönyeget öltött Népszabadságot, egyre inkább az az érzésem támad, hogy ez egy jó napi magazin. Régóta vártam már egy ilyen lap megjelenését. A Népszava tavaly augusztusban belevágott, jól. Most itt a második lépés ebbe az irányba. Késő, mondhatná a netfüggő olvasó, meg az objektív sajtópiaci elemző. Lehet. De egy ilyen lapot mégiscsak jó kézbe venni, ha már kézbe veszünk egyáltalán print médiumot. És jó csinálni. Jó irányba visz ugyanis: előre.

Ami nem tetszik, mégsem: kétségbeesetten kerestem a két publicisztikát a harmadik oldalon, gondolom velem együtt még több tízezer ember (bocs ez nem jött be), és a 13. oldalon meg is találtam, de ez már nem ugyanaz. Innen már mindegy, milyen hátul van az, ami a felsőtestbe való és konkrétan a lap korábbi értékeinek egyike volt. Nem csak a helye volt jó. A tálalás módja is. Az Álláspont „rovat” a nagy túlélők közé tartozott, és most beáldozta valami kósza ötlet. Látom magam előtt a facebookon szerveződő akciót: vissza a harmadikoldalasokat a harmadik oldalra! Van helyette persze, az Ötödik hasáb a címlapon, de ez megint csak más, a környezet miatt, amiben megjelenik.

És most, anélkül, hogy a részletekbe mennék, leírom, ami tetszik.
Tetszik a fej konstrukció, az első oldal határozott képe. Egy legnagyobb hír van ugyanis minden nap. (De ha külföldön is és belföldön is? Ha az összes rovatnak van valami napi szenzációja? A szerkesztő választ. Ez a dolga.)

Tetszik a pagina, a belső fejek, tetszenek (nagyon) az infografikák. Ha valamiben, ebben világszínvonalú a lap. (Márciusban a Malofiej Awards-on a Népszabadság grafikusai bronzot nyertek a Nol.hu-n megjelent munkájukkal – a szerk.) . Tetszenek a fotók, és tetszik az a határozott ízlés, amivel a képszerkesztő (Fejér Gábor) uralja ezt a nehéz terepet. Tetszik, hogy helyén kezeli a lap a neten megszokott kis terjedelmeket, de helyet ad a hosszabb lélegzetvételű írásoknak is.

Ez az a pont, ahol szétválik a net és a print: hosszabb szövegeket ugyanis még nem olvasunk képernyőn. Ma még nem. A napilap pedig jelen idő. Amit pedig nem olvasunk el, mert „rohanunk, sajnáljuk rá az időt, minek, mi képben vagyunk már attól, ami a neten megjelenik”, az nem lesz a miénk. Az a kultúra nem épül belénk szervesen. Tudom, lesz helyette más, elsüvít a világ mellettünk, ha nem online utazunk, lemaradunk. Ezt sugallja minden, ami a neten árad. Állj meg egy percre, gondolkozz el, ezt mondja a print. Válassz. Mérlegelj! („Érti a lényeget? – Mérlegeljen!” – ez a megújult Népszabadság kampányszlogenje – a szerk.)

Nézem a nolblog bejegyzéseit, a megújulással kapcsolatos alig néhány véleményt. Látszik, hogy minimális a „keresztolvasottság”. Vagy online, vagy print. Két külön világ, kétféle felhasználó. Két médium, ami soha nem nyerhet versenyt egymással szemben.

Egy vers jut eszembe, Bede Annáé, a Teremtés (hogyan is van pontosan? egy kattintás a neten…): „Tudom, hogy lehetetlen. Azért csinálom!”

Mérlegelek…
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
nofrete | 2011.04.10. 07:52
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek