Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Designkritika
A Téma a lépcsőházban hever…
2007. szeptember 24. hétfő, 13:34
A Helyi Téma olyan, mint az az ember, aki egyszerre beszél huszonötféle dologról, mégsem tudni, mit akar. Lehetne egy rendes bulvár vagy lehetne az én lapom is. De nem az – írja az eMasa designkritikusa.
No akkor, hajoljunk le érte rögvest. „Magyarország legnagyobb hetilapja” – ez áll a vörösben negatív lapfej alatt. Ezen a példányszámra utaló önmeghatározáson túl, nehéz lenne támpontot találni, milyen típusú sajtótermék ez itt a kezemben. Talán még annyi, ez a szám a XI. kerületből való.

Mosóporreklámra emlékeztető címlap

A szeptember 19-i Helyi Téma
kép
Kattintson a képre!
Forgatom jobbra, forgatom balra, lapozom előre és hátra, csak nem bírok rájönni, mivel is van dolgom. Mindez azért érdekes csupán, mert a dizájnnak alkalmazkodnia kellene a tartalomhoz, a szerkezethez, és viszont. Azért csak nézegessük tovább. A címlapról a mosóporreklámok jutnak eszembe: „három az egyben” vagy „négy az egyben” vagy ki tudja mennyi a mennyiben.

Olyan, ez a lap, mint az az ember, aki egyszerre akar beszélni legalább huszonötféle dolgról, és végül nem tudni, mit is akar tulajdonképpen. Már a címlap egy tohuvabohu. Hasonló méretű fotók, karikatúra és hirdetések, közöttük térkitöltőnek tűnő címek, szövegek vagy kis képaláírásnyi flessek, itt egy kis szín, ott egy kis tónus. Lapozzunk tovább, hátha belül kiderül a nagy titok. De nem.

Ez a félbulvárnak is szerény stílustöredék, amit nézegetek – az élőfejek vicces kis buborékaival (tények: felmutató ujj, sztárok: lábakon álló tévékészülék), a színes felcímekkel és keretekkel, az aránytévesztő címméretekkel, a képekbe helyezett negatív képaláírásokkal, egyszóval mindennel, amivel csak eszköztárában rendelkezik – bosszant inkább, mintsem hogy komolyan vegyem mint újságot. Tulajdonképpen miért is?

Visszarettentő az erőszakossága, pedig sok munka van benne

Mert a káoszon túl ez a múlt, a valamikori, felejtésre ítélt évek. Távolról érkezett idegen a Téma, nem pedig jó ismerős, akit nem csak a küszöbig enged az ember, hanem beengedi a nappaliba is. Egy újság intim dolog, tanította a Mesterem. Mindenhova magával viszi az ember, lapozgatja, keresgél benne, vissza-visszatér hozzá. Ezen a lapon örülök, ha túl vagyok. Visszarettent az erőszakossága. Lenne akkor legalább egy rendes bulvár (lehetne akár az első valódi, jó bulvár). Vagy lehetne az én lapom is, akár.

De ez nem az. Ennyi az összes hibája. Lehetne pedig ennyi erővel és energiával jó újság is. Megtisztelhetné olvasóit azzal, hogy hozzájuk akarjon szólni, nem viszi le őket egy mélyebb szintre, pusztán abból a tévedésből kiindulva, hogy nekik, az olvasóknak erre van szükségük, mert csak az előre rágott kaját képesek fogyasztani.

Mégis látszik, sok munka van ebben a hetilapban is, mint minden más termékben. A cikkek aláírásaiból következtetve legalább nyolc-tíz ember munkája. Tördelő (ha nem is túl szerencsésen kivitelezve), fotós foglalatoskodik azzal, hogy megtöltse anyagokkal a türelmes papírt, amit aztán bedobnak a postaládánkba, vagy lehajolunk érte a kapu alatt.

Megérdemelné az olvasó is, az újságíró is, hogy ne kelljen ennyire mélyre hajolni a Témáért.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
iii | 2007.09.24. 15:22
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek