Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Designkritika
Fény ellen…
2007. április 19. csütörtök, 14:28
A jót természetesnek vesszük, és legtöbbször nem foglalkozunk vele tovább, mint hogy megállapítjuk: jó. Egyre inkább arra mozdul az agy, ami rossz, ami minimum „gáz” – írja designkritikusunk, az Ellenfény című színházi folyóirat látványvilágáról gondolkodva.
A tánc: emlékezés. Szépségre, súlytalanságra. A tánc: kapcsolat. Kapcsolat a zenével és a csenddel. A tánc: Moulin Rouge és Bozsik Yvette. Az ember testi kifejezési formája, melynek mindig is megvoltak a társadalmi kapcsolatai.
Ezért – ezért is – érdemes írni egy kortárs tánc- és színházművészettel foglalkozó lapról.

Száznál több kisebb-nagyobb példányszámú szaklap virít az újságos kioszkok polcain. Miért pont erre a kiadványra figyeltem fel?
Először: egy arc miatt. A Dusa Gábor készítette címlapfotón Gresó Nikoletta portréja látható.
Kifestett arc, finom színek, gazdag árnyalatok. (Fölötte kiváló „lapfej”, melyet az 1996-os első megjelenése óta többször változtattak, mígnem 2000-ben megállapodtak a jelenleginél.)

Másodszor: a lelkiismeret furdalás miatt. A jót ugyanis természetesnek vesszük, és legtöbbször nem foglalkozunk vele tovább, mint hogy megállapítjuk: jó. Egyre inkább arra mozdul az agy, ami rossz, ami minimum „gáz”.
Az „Ellenfény”, mely megjelenik a színházi szezonban minden hónap elején, nem ilyen. Réteglap, mondhatnád, kedves Olvasóm, mi dolgom vele, nem vagyok megszállott táncrajongó, az alternatív táncművészet pedig mit sem mond nekem.

Pedig a lap érdekes. Maradjunk a borítónál még, egy pillanatra: egyszerűség, pontos arányok, semmi sallang. Mily meglepő, a B4-en is meg lehet találni azt a fránya vonalkódot. Az újságos szerint nem ördöngösség, ismerni kell a „terméket”… ami a színes borítók között 48 oldal fekete-fehér bel-ív. Elég sok fotó (lehetne tőlem több is), fotósok Szabó Dorottyától Koncz Zsuzsáig. Jól olvasható kenyérbetűk, kényelmes sor és hasábközök. Ami más, ami érdekes, ami a tánccal való személyes viszonyunkat érzékelteti, ami közelebb hozza a témát, beavat: az írott címbetű. Pontosabban: a kézzel írott címek.

Az emberi kézírás, ebben az egyszerű közegben az a plusz, mely teret nyit a kíváncsiságunknak. A minimál design mellett egy nagyon is erős, határozott „vonás”, szinte színpadi elem, mely játékosan visszatér a „Fotó:” feliratokban újra, itt ugyan már copy, de annyi bajunk legyen. Teret követelnek a címek, és meg is kapják rendre, még az ilyen rövidek is, mint pl.: „Most”. Nincs itt sok „truváj”, inkább visszafogott elegancia van. Sok minden lehetne a design szerinti tartalom, itt a tánc és színház az, amivel megtöltik az oldalakat.

Miről olvashatunk a 2007/4. számban? Ha ismerjük Ladányi Andreát, a Tünet Együttest, Árvai Györgyöt, Matthew Hawkinst azért, ha nem ismerjük őket, azért vegyük kézbe a lapot.
A szerzők – ahogy egyébként a művészek többsége is régóta teszi – érthetően, emberi nyelven beszélnek a művészetről.

Még több érdekességért érdemes ellátogatni a www.ellenfeny.hu oldalra is.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek