Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2014. október 26.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Bejött a NYT kísérlete?
2012. március 24. szombat, 12:50
A New York Times (NYT) bejelentette: a fizetős kapu pontosan egy évvel ezelőtti bevezetése óta 454 ezer előfizetője lett a lap digitális szolgáltatásainak. A kiadó, amely ezzel a lendülettel valamennyit még csökkentett is a szabadon hozzáférhető cikkek számán, pontos adatokat nem közölt az eredményekről, de egyes vélemények szerint már ezek a számok is azt mutatják: bejött a NYT kísérlete.
Az egyszeri böngésző az eddigi 20 cikkel szemben áprilistól már csak havi 10 anyaghoz férhet hozzá ingyenesen a NYT weblapján, ha többet szeretne olvasni, azért már fizetnie kell – közölte a fizetős kapuját egy éve, 2011. március 28-án bevezető NYT. A megszorítás azonban korántsem olyan radikális, hogyha azt is számításba vesszük, hogy az eddigi modellben engedélyezett közösségi médiás hozzáférés továbbra is él: tehát ha valaki facebookon, blogokon, twitteren vagy éppen emailben kattint egy szembejövő NYT-linkre, akkor továbbra is napi öt cikket elolvashat, még akkor is ha már kimerítette a havi keretét.


A nem annyira radikális megszorításokat feltehetően azok az eredmények is motiválhatták, amelyeket a NYT a közleményben szintén megemlít: ezek szerint az utóbbi egy évben összesen 454 000 előfizető csatlakozott a laphoz. A lap bővebben nem kommentálta a számot, és pontosabb részleteket, eredményeket sem közölt, így rengeteg lehetőség adódik a legkülönfélébb teóriák felállítására azzal kapcsolatban, hogy akkor mit is jelent ez a közel félmillió előfizető.

Még így is kevesebb, mint várták

Bár a NYT közleménye nyomán számos pozitív kommentár jelent meg, és többen egyértelmű sikerként értékelték a számot, az egy évvel ezelőtti jóslatokat visszaolvasva az derül ki, hogy nagyjából ilyen, vagy éppen még jobb eredményeket vártak a mérsékelten pesszimisták és a visszafogottan optimisták egyaránt. Emily Bell, a – továbbra is az ingyenesség-modellt követő, és fizetős falak nélkül nyereséges – Guardian digitális tartalmainak volt vezetője szerint például az akkor nagyjából 33 milliós (amerikai) egyedi látogatótömeg 5 százaléka, tehát bő 1,6 millió olvasó bírható rá az előfizetésre. Felix Salmon szerint ennek a fele, mintegy 800 000 ember lehet egyáltalán fogékony, Ken Doctor számításai szerint pedig a NYT globális 45 millió olvasójából egy-két százalék, tehát 400 000-1 millió ember fogható meg: ha egy százalék jön be, már az is lendíthet a bevételeken, de ha kettő, az már átütő siker is lehetne.

Kiemelkedően a legdrágább
Az előfizetés-tarifák továbbra is változatlanok: az első négy hét kedvezményes, 99 centes csomagja után azoknak az olvasóknak, akik szeretnének havi húsz cikknél többet is olvasni, és minden tartalomhoz hozzá akarnak férni a táblagépeiken és mobiljaikon, választaniuk kell majd három lehetőség közül:

- 15 dollár / négy hét, hozzáférés a NYTimes.com-hoz és a mobilalkalmazáshoz

- 20 dollár / négy hét, hozzáférés a NYTimes.com-hoz és a tabletalkalmazáshoz

- 35 dollár / négy hét, hozzáférés a NYTimes.com-hoz és a mobil-, valamint tabletalkalmazáshoz

A print előfizetők továbbra is hozzáférhetnek minden digitális tartalomhoz, áremelés nélkül, valamint a Kindle-előfizetők és az International Herald Tribune print előfizetői is hozzáférhetnek a nytimes.com-hoz. (a kép forrása: theunderstatement.com – jobbszélen a NYT tarifája)

Maga a puszta szám tehát nem okoz különösebb meglepetést, a kérdés inkább az, hogy a hónapról hónapra növekvő előfizetői bázis mennyi pénzt hoz be, és milyen mértékben tudja kompenzálni a vállalat egyéb költségeit és bevételkiesését?

Mennyi az annyi?

Mindenekelőtt a rendszer kifejlesztésének a költségeit kell számba venni: a lap nem közölt erről adatot, így itt is a találgatásoké a terep: egyes becslések szerint 25 millió, mások szerint pedig akár 40-50 millió dollárba is kerülhetett a fejlesztés (azaz nagyjából 5 és 10 milliárd forint között, bár az utóbbi számot a lap tagadta).

Mivel nem tudni, hogy a 454 ezer előfizető melyik csomagra fizetett elő (lásd keretes írásunkat), és azt sem, hogy az egyes negyedéveken belül pontosan mikor és hányan csatlakoztak, ezért egyelőre csak megközelítő értéket lehet kapni arról, hogy nagyjából mennyi pénz folyhatott be egy-egy hónapban az elmúlt év folyamán. Ryan Chittum cikkének közlésében a NYT 2011 második negyedévére 281 000, a harmadikra 324 000, a negyedikre pedig 390 000 előfizetőt jelentett, és ezt fejelte meg 2012 jelenleg is zajló első negyedévének eredménye, a 454 000. Egy megközelítő becsléshez azt is figyelembe kell venni, hogy az új digitális előfizetők az első hónapban (négy hét) 99 centért férhetnek hozzá a digitális csomaghoz (ez a kedvezmény természetesen nem vonatkozik azokra, akik print előfizetésükhöz kapják meg ingyen a digitális hozzáférést), utána lép életbe a 15 és 35 dollár közötti csomagok valamelyikének tarifája.

Mindezeket figyelembe véve, ha a lehetséges tarifák átlagával számolunk, akkor az egy év során a NYT mintegy 25 millió dollárt szedhetett be az új előfizetésekből. Amennyiben az előfizetők túlnyomó része a legolcsóbb csomagot választotta, úgy ez az összeg alatta maradhat a 20 milliónak, ha pedig a legdrágábbat, úgy túlcsordulhat a 30 millión is.

Még nem dőlt el semmi

Az összeg tehát elvileg behozhatta akár a rendszer fejlesztésének költségét, de lehet, hogy csak a felére volt elég: az mindenesetre biztos, hogy ez a pluszpénz még mindig kevesebb, mint a NYT tavalyi 40 millió dolláros bevételcsökkenése.

A rengeteg, tényleges profitra vonatkozó kérdőjel mellett viszont van néhány biztató jel, elsősorban a hirdetők és az olvasók reakcióját, viselkedését illetően. Ahogy azt Felix Salmon a Columbia Journalism Review-ban Ken Doctorra hivatkozva kifejti, egyrészt a fizetős fallal nem csökkentek a digitális hirdetési bevételek, tehát végül nem azok a félelmek látszanak igazolódni, amelyek a csökkenő látogatószám miatt eső reklámbevételektől tartottak, hanem inkább azok a várakozások teljesülni, amelyek az értékesebb olvasók miatt fajlagosan növekvő bevételekkel számoltak.

Másrészt pedig a NYT a lyukacsos, közösségi médiára nyitott falnak köszönhetően továbbra is elér jelentős átutazó tömegeket is (így nem olyan zárt mint például a keresőkből is kitiltott brit Times), így azokat is tudja továbbra is értékesíteni a hirdetők felé. Ahogy Salmon mindkét esetben hangsúlyozza, ilyen kevés adatból kiindulva természetesen nem lehet tudni, hogy mely fejlemények köszönhetőek a fizetős falnak, és melyek következtek volna be egyébként is az idő múlásával, de a megfigyelhető tendenciák legalábbis azt jelzik, hogy a fizetős fallal együtt is van mód a hirdetési bevételek és a látogatók megtartására.

De ami talán a legbiztatóbb: úgy tűnik, hogy a lemorzsolódók aránya minimális: tehát azok, akik már egyszer kipróbálták a 99 centes próbaverziót, hajlamosabbak továbblépni a magasabb szintre, mintsem otthagyni a lapot az olcsó próba után.
Tófalvy Tamás
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek