Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. szeptember 20.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Cenzora már van, piaca még nincs – a helyi sajtó Magyarországon
2010. október 14. csütörtök, 09:49
A nemzetközi és hazai médiakonferenciákon egyre gyakrabban kerül szóba a hiperlokális – azaz helyi, kisközösségi – sajtó, mint a média egyik lehetséges sikerágazata. A pozitív jövőképek ellenére azonban úgy tűnik, itthon a szegmens hatalmas bajban van: a független újságírói munkát ellehetetlenítik a politikai kurzusváltásokat követő tisztogatások és a hatalmukkal visszaélő polgármesterek, ráadásul a print piaccal együtt hanyatló lapok az internet adta lehetőségeket sem tudják kihasználni.
„Egyszer egy helyi lapkiadással foglalkozó konferencián megkérdeztem a részvevő újságíróktól, szerkesztőktől – nagyjából hetvenen lehettek – hogy cenzúrázzák-e a helyi lapban megjelenő írásaikat. Senki nem tette fel a kezét. Majd úgy tettem fel a kérdést, hogy kinek kell megmutatnia a polgármesternek vagy az önkormányzat egyik vezetőjének a megjelenésre váró írásokat? Ekkor már 20-25-en jelentkeztek” – idéz fel egy olyan esetet Kleer László, a Solymári Hírmondó főszerkesztője, és a MÚOSZ helyi lapok szakosztályának elnöke, amely jól érzékelteti, hogy a kisközösségi, helyi médiában dolgozók sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy cenzúrázzák a munkájukat.

Pedig a 2002-ben elfogadott önkormányzati összeférhetetlenségi törvény szerint sem a polgármester, sem az önkormányzat bármely más hivatalnoka nem szólhat bele a helyi média tartalmába: aki tehát ezt megteszi, nem csak egy nehezen definiálható, homályos etikai mércének nem felel meg, hanem törvénysértést követ el, így felelősségre is vonható – elvileg. Mert bár hiába terjed megszámlálhatatlan történet a helyi lapok tartalmát kényük-kedvük szerint átíró polgármesterekről, az érintettek, ha még a helyükön vannak, nem mernek megszólalni, mert féltik az állásukat és egzisztenciájukat, a cenzori gyakorlatot pedig utólag szinte lehetetlen bizonyítékokkal megfelelően alátámasztani.

Felméretlen terep
Jelenleg nem állnak rendelkezésre kielégítő adatok arról, hogy pontosan hány helyi lap van ma Magyarországon. Megkerestük a magyar sajtótermékek lapnyilvántartását végző Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, ahol egy 1475 oldalas pdf-dokumentumra hivatkoztak, mint az egyetlen elérhető forrás – a fájlban azonban nem lehet külön lapkategóriák szerint keresni. A releváns információk kiszűrését pedig tovább nehezíti, hogy a táblázatban részben a lapok saját öndefiníciói vannak feltüntetve a médiapiaci kategóriákkal keveredve. Mindenesetre aki rákeres a helyi és a közéleti szavakra, az 75 találatot kaphat, ami minden bizonnyal nagyságrendekkel kevesebb, mint a valós szám, mely szakértői becslések szerint 1500 és 2000 között lehet.
De nem csak a közvetlen politikai irányítás és a cenzúra lehetetleníti el a helyi médiumoknál dolgozók munkáját, hanem az is, hogy a hiperlokális tartalmak helye – szemben a regionális szerepet betöltő megyei sajtó stabil pozíciójával – egyre bizonytalanabb a jelenlegi piacon és médiakörnyezetben. A print média általános válságának korában a nyomtatott helyi lapokat is egyre kevesebben olvassák, a nyugati piacokon megfigyelhető internetre vándorlás és interaktív, hiperlokális szolgáltatókká válás trendje pedig még el sem indulhatott, részben a hazai vidék máig gyér internet-ellátottsága, részben pedig az idősödő lakosság digitális írástudatlansága miatt.

Nem mernek beszélni

Szerettünk volna megszólaltatni olyan helyi újságírókat, akik a munkájukat a folyamatos cenzúra és politikai nyomás alatt végzik, de még az inkognitó garantálásával sem mertek nyilatkozni. „Aki ilyen cipőben jár, az egzisztenciálisan fokozottan kiszolgáltatott, pont ezért megy bele a cenzúrába” – mutat rá Kleer László az elzárkózás fő okára. Sok esetben nem csak a saját állásukat, hanem családjuk egzisztenciáját féltik az újságírók: „Ismerek olyan szerkesztőt, akit már kirúgtak, de neki családtagja dolgozik az egyik helyi intézményben és azért nem vállalja a nyilatkozatot” – meséli.

Bár az önkormányzati összeférhetetlenségi törvény óta már nem maguk az önkormányzatok adják ki a helyi lapokat, a változtatás csak formálisnak bizonyult, és nem számolta fel az újságírókra gyakorolt közvetlen egzisztenciális nyomással fenntartott cenzúra intézményét. A lapok üzemeltetéséhez szükséges pénz – így a fizetések is – az önkormányzatoktól jön az elvileg tartalmilag független, de a gyakorlatban anyagilag a hatóságtól függő kiadó bt-hez vagy kft-hez: az pedig, hogy ezzel a helyzettel melyik önkormányzat él vissza, és melyik nem, az kizárólag a polgármester kultúráján és demokráciafelfogásán múlik – véli Porcsin Zsolt, a Hajdú-Bihari Napló volt főszerkesztője, a debreceni Basahalom boulevard bloggere és az Altnyil blog szerkesztője. Az általunk megkérdezettek egybehangzó állítása szerint márpedig az önkormányzatok túlnyomó többsége egyáltalán nem mérlegel, és nem veszi tudomásul, hogy a közpénzből készülő lap (mint arra a MÚOSZ évek óta figyelmeztet – a szerk.) a helyi adófizető polgárok összességének, és nem csak az éppen regnáló politikai pártnak vagy követőinek orgánuma.

Békési Joe Öncenzúra című karikatúrája

Az már csak fokozza a feszültséget, hogy a helyi lap által biztosított egzisztencia korántsem a legbiztosabb: mint azt a megkérdezett helyi újságíróktól, szakemberektől megtudtuk, tízezres lélekszámúnál kisebb településeken jellemzően nem alkalmaznak főállású szerkesztőségi munkatársat, hanem például a kistelepülés művelődési házának, iskolájának vagy könyvtárának dolgozói segítenek be a lapnál, fél- vagy harmadállásban, minimális, pár ezer forintos honoráriumért. De a teljes állásban foglalkoztatottak sem járnak sokkal jobban: a nagyobb községekben is csak az országos fizetési átlag töredékét, akár a minimálbérnél is alacsonyabb havi összeget kapnak az újságírók.

Két szék között

De nem csak az újságírói fizetések, hanem az olvasótábor is drasztikusan megfogyatkozott: a kisebb községekben havonta, nagyobb településeken hetente-kéthetente megjelenő nyomtatott helyi lapok közönsége egyre jobban elöregszik, az újabb, fiatalabb közönség pedig hiába is követné a helyi fejleményeket az interneten, ezt csak elvétve teheti meg. Szemben a korábbi optimista jóslatokkal, a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a helyi lapok szegmense teljesen kimaradt a nyomtatott sajtó internetre vándorlásának hazai trendjéből – a helyi online közéleti tartalmak legrelevánsabb szeletét még mindig az ingyen és lokálpatrióta lelkesedéből dolgozó bloggerek adják. A legtöbb helyi lapnál az internet használata mindössze annyit jelent, hogy a már megjelent lapszámok pdf-fájljait töltik fel az önkormányzat más tekintetben is elavult honlapjára, alig akad néhány olyan község, ahol rendszeresen frissülő, online híreket találhatnak az érdeklődők. (Lásd Helyi csomópontok című keretes írásunkat – a szerk.)

Porcsin Zsolt szerint a megrekedés egyik fő oka, hogy az internethasználat máig sem vált olyan mértékűvé és elterjedtté vidéken (lásd Leszakadva című keretes írásunkat – a szerk.), ami megfelelő hátteret adhatna a print termékek online leváltásához, továbbá a politikai befolyásoltság mellett az általános gazdasági visszaesés is hozzájárul a médiafelületek elértéktelenedéséhez, így a helyzet hosszú távú konzerválódásához. A helyi „hivatalos” médiumok – többek között az olvasótábor csökkenése és a kivitelezés szegényessége miatt – nem vonzzák a helyi vállalkozók és befektetők hirdetéseit, a függetlenségre törekvő médiumokhoz pedig, már ahol vannak, az a kevés hirdető sem mer átpártolni, attól tartva, hogy a nagyon szűk helyi piacon elesnek a fontos önkormányzati és egyéb hatalomközeli megbízásoktól.

Központilag lokalizált tartalmak?

Helyismeretükből és piaci pozíciójukból következően még a megyei lapok kiadói lehelhetnének életet a helyi lappiacba, azonban néhány kivételtől eltekintve úgy tűnik, erre nem mutatnak jelek. Az esetleges helyi terjeszkedésre vonatkozó stratégiákat firtató kérdéseinkkel megkerestük az összes piaci szereplőt – a Pannon Lapok Társaságát (PLT), a Lapcomot, az Inform Médiát és az Axel Springert –, de csak az utóbbitól kaptunk választ. Tény, hogy jelenleg a négy nagy regionális, megyei lapokat kiadó vállalat közül csak a PLT-hez tartozó Maraton Lapcsoport és az Axel Springer ad ki kisvárosi, helyi közéleti lapot – előbbi az Ajkai Szót, utóbbi a gyulai Kisvárost –, más lapkiadók pedig a megyei napilapok tartalmának lokális becsatornázásával próbálják megragadni a kisközösségi olvasók figyelmét.

Leszakadva
Az NRC adatai szerint az internetpenetráció Magyarországon 2009 első felében lépte át a bűvös 50 százalékot 52 százalékkal, ez a szám 2009 második félévére 55 százalékra emelkedett a 15-69 éves lakosságon belül. Ez az arány nem csak a legfejlettebb országok 80-90 százalékos értékeihez, de az EU 60 százalék feletti átlagához, illetve néhány szomszédos ország adatához viszonyítva is alacsony. A magyar vidék online piacát, és a helyi lapok tartalomfejlesztési lehetőségeit pedig még inkább behatárolja, hogy mind az idősek, mind a Budapesten kívüliek kevésbé férnek hozzá, és kevesebbet is használják az internetet: az 50 felettiek körében az átlagosnál lényegesen alacsonyabb, mindössze 21 százalékos a penetráció; és amíg Budapesten 70 százalékos, addig vidéken az országos átlag alatt van a penetrációs szint. Az internethasználat tekintetében is hasonlóan nagy a különbség: 2009 második negyedévében Budapesten 79 százalék internetezett gyakran (azaz legalább hetente), ez a szám az 50 ezer lakos alatti városokban 59 százalék, a falvakban és községekben pedig már csak 40 százalék volt.
Az Axel Springer például a Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu esetében egy print-online integrált szerkesztőséggel állítja elő – részben helyi tudósítók és civil közreműködők segítségével – a regionális, helyi vonatkozású tartalmat, amit az online felületen az egyes településekhez címkézéssel kapcsolnak hozzá – magyarázza Korbely György, a lap szerkesztője és az Alföldi blog (korábban Kisvárosi blog) bloggere. A kisközösségekből érkező olvasók így a címkékre kattintva egy saját, települési oldalhoz juthatnak, mely folyamatosan frissül az új hírek felkerülésével. Ez a megoldás azonban sokak szerint nem pótolhatja a helyi közéleti lapokat, részben azért, mert nem nyújt megfelelő terepet a lokális társadalmi párbeszédnek, részben pedig azért, mert az egyes kistelepülésekre eső hírek száma túl kevés, és túl lassan csordogálnak ahhoz, hogy valós hírforrásként szolgáljanak a helyiek számára. További gondot jelenthet a megyei napilaptartalmak kisközösségi olvasóközönségek felé pozícionálásában – hangsúlyozza Porcsin Zsolt – hogy a megyei lapok tematikus fókusza egyre távolabb esik a helyi lapokéitól: a megyei napilapok például egyre több nemzetközi vonatkozású bulvártartalmat közölnek, amit helyi közönségek felé csatornázni nem érdemes, és reprodukálni sem lehet, mert a magyar vidéken a helyi bulvár fogalma gyakorlatilag nem létezik.

Hallgatásra ítélve

Hiába látja úgy a legtöbb szakértő, hogy az elfogult média alapvetően hidegen hagyja az embereket, és nem alkalmas olyan nagyarányú befolyásolásra, ahogy azt a politikusok gondolják, az önkormányzatok továbbra sem mondanak le a helyi média közvetlen kontrolljáról. A probléma pedig úgy tűnik, még sokáig csak a vidéki sajtómunkások magánügye marad: részben a berögződések, részben a helyi lapok gazdasági erőtlensége miatt az országos sajtó és média néhány kirívó esettől eltekintve nem foglalkozik a visszásságokkal, és a törvénytelenségek is következmények nélkül maradnak.

Az önkormányzatoknak maximum közlönyöket kéne kiadniuk, és teljesen ki kéne vonulniuk a médiából – vallja Porcsin Zsolt, aki szerint ezzel még pénzt is spórolhatnának a községek; a tájékoztatást pedig független, akár alapítványi, nonprofit módon finanszírozott szervezeteknek kellene átvenniük. A kevésbé radikális forgatókönyvek szerint pedig legalább a szerkesztőségi munkatársak státuszát függetleníteni kellene a politikai kurzusváltásoktól, például az egyes ciklusokon átívelő, határozott idejű megbízási szerződésekkel. A helyzet megváltozása, megváltoztatása felé azonban egyelőre semmi nem mutat, rövid és hosszú távon sem, erre a beszűkült gazdasági mozgástér sem ad lehetőséget, és politikai szándék sincsen: az új médiatörvényhez kapcsolódó diskurzusban például a törvényalkotó részéről említésre sem került a helyi sajtó normális működését biztosító szabályozás megalkotása.

Helyi csomópontok
„Állj meg vándor! Olyan wifis település megismerését ajánlom, ahol az internet, blog, twitter, emberi szó, népi humor, és az összefogás kézzelfogható érték” – kezdődik a Facebookon és a Twitteren is aktív Cserépfalu blog bemutatkozója, ez az online szemlélet és tájékozottság azonban jelenleg nagyon ritka a magyar kistelepüléseken és falvakban, ahol sokszor az egyetlen naprakész és független online médiát egy-egy lelkes lokálpatrióta által – természetesen ingyen és szabadidőben – fenntartott blog jelenti (és ahol néhány kivétellel – mint például Pilisvörösvár és Kardoskút – a község honlapja is elavult vagy használhatatlan). Ilyen helyi blogokat csatornáz be például az Altnyil, és hasonló szerepet töltenek be például Békéscsaba, Eger, Csobánka (ahol több online fórum is létezik, lásd itt és itt), Borsod megye közéleti blogjai, vagy éppen a személyesebbre vett, de hasonlóan lokális fókuszú blogok, mint például az egyik első kistelepüléshez kötődő magyar blog, Korbely György Alföldi blogja, vagy Hartay Csaba Viharsarki Kattintósa. A „hivatalos” és hivatásos helyi online média terén még rosszabb a helyzet, a print lapokat pdf-ben összegyűjtő helyi lap site-ok között csak elvétve lehet találni olyat, ahol a tartalom már eleve online készül, és megfelelő sebességgel frissül is: ilyen például a hazai online kultúrában sokak szerint kiemelkedő teljesítményt nyújtó Orosházán szerkesztett Oroscafé. Lokális blogokból – az internetellátottság átlagon felüli arányának köszönhetően – egyébként Budapesten van a legnagyobb kínálat, szinte az összes kerülethez, negyedhez kapcsolódik lokálpatrióta fórum, többek között a második, harmadik, hatodik, hetedik, nyolcadik kerülethez, vagy éppen a Palotanegyedhez.
Tófalvy Tamás
vélemények  hozzászólok
buma | 2010.10.26. 12:43
steinerg | 2010.10.18. 22:01
lgyg | 2010.10.17. 20:28
http://kristalyvolgy.kapuja.hu/news.php
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek