Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
O/a
2010. június 2. szerda, 17:46
Fontos, hogy ne csupán print verzióban, de a neten is élvezhető formában, minél szélesebb körben jelen legyen az opera – írja az eMasa dizájnkritikusa a nyomtatott Opera Magazin legújabb számát elismerően értékelve.
Megállni a neoreneszánsz Ybl-épület előtt (a bejárat mellett Liszt és a kétszáz éve született Erkel szobra), felmenni a díszlépcsőn – az aranykazettás tükörmennyezeten Than Mór kilenc, a Zene ébredését és diadalát ábrázoló téglalap alakú festménye –, belépni valamelyik első emeleti, korinthoszi oszlopokkal határolt páholyba. Felnézni Lotz Károly monumentális kupolafreskójára, a címe a Zene apoteózisa, alatta a hatalmas bronzcsillár. Előredőlni a bársony könyöklőre, figyelni, ahogy a zenészek hangolnak, a halványuló fényeket, a besiető karmestert, átengedni magunkat a nyitány hangjainak…

Ilyen az opera, az a hely, ahova hallgatni járnak az emberek.

Az Opera Magazin III. évfolyamának I. számát tartom a kezemben. Címlapján persze Erkel. Miért gondolom, hogy írni kellene erről a „rétegmagazinról”? Mert az opera érték. Egyszerre tud konzervatív és modern lenni. Ilyen az Opera Magazin is.

Éppen ilyen. Nem zavar címlapján az olvasási szokásokkal szembe gyalogoló megoldás, a jobbra beforgatott lapfej, hisz be kell látnom, az áthúzott O nem kerülhet az oldal közepére. A fej alatt rögtön kiderül, mire számíthatunk: Operaház, Nemzeti Balett, Operaélet. Ezt is kapjuk aztán belül, a gazdagon illusztrált lapban.

A tartalom és ajánló oldalon színekkel jelzik a rovatokat, az impresszumot nem kell keresni, ott van már legelöl. Ügyes színhasználat a rovatok elkülönítésénél, a kényelmes címtérben azonos színű címekkel – vagy negatívba forgatva fotó és lead egy blokkban. Szép a három soros iniciálé, a sorköz viszont túl nagy a kenyérszövegben, ami különösen a kurzív részeknél zavaró. Nagy talány, hogy a címek helyenként miért előre, másutt pedig miért hátra zártak. Az alcím lehetne pár ponttal kisebb, az arányok így szebbek lennének (egy helyen eltérő a méret, ezt nem magyarázza, hogy így fért el az anyagban).

A tördelés laza, de áttekinthető. Problémát okoz azonban a közcímek kezelése: két hasábon nem eshet egy magasságba két közcím, mert zavarja a tájékozódást az oldalon. Hála viszont a levegős tervezésnek, a fekete-fehér és színes képek jól megférnek együtt a lapban.

A magazin betekintést ad a színház „zárt világába”, amelyen belül az opera egy külön sziget. Az Opera Magazin pedig hídként vezeti át olvasóit erre a szigetre. Nem díszlethíd, hanem nagyon is valóságos: van benne anyag.

Mégis, mitől lehetne jobb egy ilyen szakmagazin? Talán, ha nyitni tudna a fiatalok felé. Ha be tudná mutatni a zenekedvelőknek, hogy a sokféle muzsika között ennek a műfajnak is helye van mindenki képzeletbeli mp3 lejátszóján. Ezért (is) fontos, hogy ne csupán print verzióban, de a neten is élvezhető formában, minél szélesebb körben jelen legyen az opera – az Opera Magazin.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek