Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2020. május 28.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Kire voksolt a magyar média?
2010. április 9. péntek, 15:32
A hazai közéleti sajtó hagyományosan a célozgatást és a burkolt utalásokat részesíti előnyben a nyílt szerkesztőségi állásfoglalásokkal szemben. A kampánycsend beállta előtt megjelent print és online újságokat szemlézve látható, ez most sem történt másképp. Mindössze négy lap fogalmazta meg kerek perec, melyik pártot gondolja a legjobb választásnak: a Magyar Narancs, a Hírszerző, a Magyar Demokrata és a Barikád.
Az angolszász sajtóban endorsementnek nevezik, amikor egy lap szerkesztősége nyílt állásfoglalásban teszi le a voksát valamely politikai párt vagy álláspont mellett. Ez az őszinte és nyílt gesztus ritka jelenség a magyar sajtóban: annak ellenére, hogy a hazai közéleti lapok túlnyomó része kiismerhető, átlátszó és erős politikai- és pártpreferenciákkal rendelkezik, a konkrét pártnevek csak elszórtan jelennek meg a választásra buzdító szerkesztőségi anyagokban.

Így volt ez a legutóbbi európai parlamenti választások idején is, amikor a közéleti hetilapok közül összesen három lap vállalta nyíltan a véleményét: a Magyar Narancs, a Magyar Fórum és a Magyar Nemzetőr. Mint legújabb, a választások előtt megjelent sajtótermékeket (illetve feltöltött cikkeket) szemléző összeállításunkból kiderül, a szerkesztőségek most is inkább a nyílt szerkesztőségi állásfoglalás nélküli, gyakran durván elfogult és pártos propaganda eszközeit választották a tiszta beszéd helyett, jobb- és baloldalon egyaránt.

Cakkompakk

Az egészen biztos, hogy a legegyenesebben és legvilágosabban a Hírszerző nyilvánította ki a véleményét: minden sallang nélkül, már a szerkesztőségi írás címében is jelezve mondják meg , ők kire szavaznak vasárnap: „Szerkesztőségünk azt ajánlja Olvasóinknak, hogy most vasárnap – az MSZP minél nagyobb arányú vereségéért, a Fidesz túlhatalmának megakadályozásáért, valamint azért, hogy a következő parlamentben legyen nem-szélsőjobboldali kritikusa e két párt tengelyének – az LMP-re vagy az MDF-re szavazzanak.”

A Magyar Narancs, ahogy eddig, most is nyíltan állást foglal, igaz a korábbi SZDSZ-endorsementek után az MSZP mellett teszi le a voksot a szerkesztőségi írás. A szerk. kiinduló kérdése az, hogy „mit tegyenek most vasárnap azok, akik nem akarják, hogy a Fidesznek kétharmada legyen az új Országgyűlésben”,és ennek megfelelően az egyes pártokat főként aszerint rangsorolják, hogy milyen mértékben tudnak keresztbe tenni Orbánék átütő győzelmének. Így először egy hármas, az MSZP-t, az LMP-t és az MDF-et tartalmazó szelekcióhoz jutnak el, majd antikapitalizmusa miatt először az LMP-t, majd a párt szervezeti hátterének hiánya miatt az MDF-et rostálják ki. Végül az MSZP marad, amire ugyan „nem könnyű”, de „nem is lehetetlen” szavazni.

Nem éppen zökkenőmentes érvelésük szerint az az álláspont, hogy az MSZP egy különösen korrupciószennyezett párt, azért nem állja meg a helyét, mert az összes korrupciós ügyet nem ismerjük, viszont azt „biztosan tudjuk, hogy a magyar politika minden eddigi szereplője megégette magát”. Summa summarum, bár a szerk. is többpárti, színes parlamentet szeretne, és drukkol az LMP-nek, de az MSZP-t látja a legesélyesebbnek a narancssárga „tekintélyuralmi” kormányzás ellensúlyozására. „A szerk. ezért a Magyar Szocialista Pártot választja.”

Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője sem teketóriázik: lapindító vezércikkében („Igen, itt az idő”) a Fideszt jelöli meg a jó választásnak. „Ez nem lesz nehéz – írja – el kell menni, és mindkét szavazólapon a Fidesz-KDNP-re kell szavazni. Senki másra, csak a Fidesz-KDNP-re.” Bencsik segítségével az olvasó megtudhatja azt is, hogy a jobboldali radikális szavazóközönség folyamatosan változó pártszimpátia-koordináta-rendszerében a lap számára éppen mely politikai alakulatok szalonképtelenek. „A Demokrata olvasói elsöprő többségét aligha kísérti meg a gondolat, hogy az MSZP-re vagy – horribile dictu – az MDF-re szavazzanak, de elképzelhető, hogy páran készülnek a Jobbikra szavazni. Ne tegyék. Időben szólok, hogy a Jobbik becsapja az embereket”– önt tiszta vizet a pohárba Bencsik.

Mivel a Barikád a szemlézett lapok azon szűk csoportjához tartozik – a MIÉP-es Magyar Fórum mellett – amely nem csak kötődik egy párthoz, de egyértelműen és bevallottan pártlap (a Jobbiké), könnyű helyzetben volt Pörzse Sándor főszerkesztő, aki beköszöntőjében már nem is pazarolja az időt a meggyőzöttnek tudott szavazóközönség meggyőzésére, inkább a végső harcra gyűjti az erőt: „az utolsó töltényeket helyezzük képzeletbeli puskáinkba. Vagy célba találunk, vagy elbukunk. Akik ezeket a sorokat olvassák, tudják, nincs hova hátrálnunk. Fogjuk meg egymás kezét, és kiáltsuk a magyar jövőbe: mi több ezer év múlva is itt fogunk élni, és magyarul fogunk beszélni. Adjon az Isten szebb jövőt!”

További két jobboldali sajtótermék, a Heti Válasz és a Magyar Nemzet abba a kategóriába esik, amely egyfelől megkísérli, hogy világosan artikulálja a szerkesztőségi véleményt, a végeredmény azonban mégsem olyan egyenes és nyílt, mint amilyen lehetne.

A Heti Válasz a maga óvatos módján úgy foglal állást, hogy a Fideszre való szavazásra buzdításról szóló gondolatsort nagy kitérővel szakítja meg. Abban a reményben, hogy (az eMasa által kurzivált) kulcsszavak nyomán a szofisztikált megfogalmazásokra fogékony olvasók összerakják az üzenetet. „Nyolc balliberális irányítású év után kormányzó erőt józan ész leginkább a Fideszben láthat meg. Más még szervezni sem képes maga mögé a feladathoz elengedhetetlen többséget, nemhogy toborozni. A feladat megoldásához azonban nemhogy a kicsik nem érnek fel, de még a többség sem bizonyosan elég, merthogy az egész országot próbára fogja tenni. Cakkompakk”– kezdik a mondandójukat amúgy lárifárisan a második bekezdésben, majd a nyolc év melléfogásainak sorolását követően az utolsó előtti bekezdésben fejezik be a gondolatot: „Ehhez a munkához nem a rendszert kell széttúrnunk – Ausztriában vagy Lengyelországban is hasonló működik – csak alkalmatlan vezetőinket alkalmasra cserélnünk. Kormányzóképesre.”

A cizellált mondanivalóra szépen rímel a szerkesztőségi írás alatt található „hét fotója”, ahol a sárgamezes Orbán Viktor egy piros mezes ellenfelet kicselezve éppen „támad a Puskás Suzuki Kupa egyik öregfiúmeccsén a Sóstói Stadionban.”

A lapban még Lánczi András elmélkedik az utóbbi nyolc év kormányzati hibáiról, de a legígéretesebb a címlapon hozott összeállítás, melyből kiderül, hogy 20, a lapban korábban meginterjúvolt közéleti személyiség hogyan szavaz: a megkérdezettek majd’ a fele a Fideszre szavaz, Havas Henriktől például megtudjuk, hogy mindig is MDF-szavazó volt, így most is rájuk adja a voksát, de azt is, hogy Novák Péter oda tenné az x-et, ahova Petőfi Sándor, „az első magyar rocksztár” tenné...

A Magyar Nemzet pénteki számának címlapján Orbán-interjúval nyit („Senkit nem fogunk az út szélén hagyni”), a Kubatov-botrányra pedig „Az MSZP-nek már 2002-ben volt adatbázisa?” című cikkel vág vissza. A Heti Válaszhoz hasonlóan kerülőúton teszi le a voksát Balavány György publicisztikája is: „Amit az MSZP és az SZDSZ képviselt – az MDF közreműködésével – iszonyú kárt okozott. A Jobbik programszövege mögött sötét árnyék lapul. A Fidesz egyszer már kormányzott, s akkor tényleg jobb volt minden. Úgyhogy azt mondom: ikszeljünk és reménykedjünk – mindannyian!” („Vasárnap, együtt”). A Nézőpont rovatban Pilhál György az LMP és Kóka János kapcsolatáról ír, Szabó Anna pedig Bajnai Gordon és a „szakértői” kormány politikai elfogulatlanságát kérdőjelezi meg, sokat sejtető befejező mondattal: „Mi pedig elballagunk vasárnap szavazni, hogy végre egy társadalmi felhatalmazottsággal bíró, működőképes kormányunk legyen.”

Egész oldalas felhívásukban ugyanakkor a választásokon való – pártsemleges – részvételre buzdítanak. Seszták Ágnes, a lap főmunkatársa nagy portréfotóval illusztrálva szólítja meg az olvasókat: „A Magyar Nemzet munkatársai elmennek szavazni. Én is. És Ön? Erre a napra nagyon sokan várunk évek óta. Aki változást akar, annak tennie is kell érte. Szavaznia kell. Több millió magyar számít az Ön voksára. ne hagyja őket cserben! Az Ön szavazata döntő lehet. Szavazzon!”

Szabatos, jól érthető mondatok

A többi jobboldali orgánum – az európai választások előtti nyíltsággal szemben – most nem jeleskedett a világos állásfoglalásokban. Bár Bencsik írásához hasonlóan megvilágító erejű a Magyar Igazság és Élet Pártjának lapjában, a Magyar Fórumban Csurka Istvánnak az MSZP-SZDSZ-tengely, azaz a jákobi nemzetrontók mögötti zsidó-összeesküvést leleplező cikke, a lap írásai ezúttal a Fideszre (illetve a MIÉP-re) való szavazásra buzdítás nélkül rántják le a leplet a hamisnak nevezett jobboldali radikális mozgalomról, a Jobbikról. A Magyar Fórum mindig is a múlt század húszas-harmincas évek modorában megírt szóvirágaival és metaforáival emelkedett ki a radikális jobboldali sajtó többi médiaterméke közül, így most is olyan formátumú jelzőkkel találkozhatunk, mint például a „hazugságban jobbik” vagy olyan gonosz csúfnevekkel mint „Pörzse (Sumák) Sanyi”, „Gaudi Nagy (Csalfa) Tamás”, „Sneider (Harács) Tamás”, „Balóné, a Jobbik Fedák Sárija”.

A BBC szerkesztői irányelveire hivatkozó Magyar Nemzetőr egy vendégszerzőkre sajátos módon átterhelt színvallás mellett döntött: a többek között Vona Gábor nyílt levelét is közlő lap egész nyolcadik oldalát egy „Merjek-e a Jobbikra szavazni?” című írás foglalja el Gruiz Márton, a Barikád munkatársa tollából. A cikk válasza természetesen lelkes igen, az ily módon közölt állásfoglalásnak csak az ad különös hangulatot, hogy a Ludas Matyis-Hahotás ízeket idéző Szabad száj rovatban kapott helyet, ahol a rövid ismertető szerint „az olvasó beszél”, és amely rovatban „bárki szabadon kifejtheti véleményét, ha az nem törvénysértő. Olvasóinkat arra kérjük, hogy szabatos, jól érthető mondatokat használjanak és fogalmazásukban ne lépjék át a jóízlés határait!”

Fideszes Narancs
A megfelelően megfogalmazott és célba ért olvasói levél – és nem mellékesen a Török Gábor elemez c. blogból átemelt részletek – mellett a lap másik nagy attrakciója egy Magyar Narancsban megjelent, Ablonczy Balázs által írt publicisztika újraközlése, melynek címét – Miért szavazok a Fideszre? – a Nemzetőr egy hatalmas Magyar Narancs-logóval párosítva hozta le (lásd képünkön), továbbá Ablonczy neve alatt is feltüntetve a lap nevét, azt sugallva ezzel, mintha a konzervatív történész-közíró nem egy publicisztikát írt volna a Magyar Narancsba, hanem annak munkatársaként reprezentálná a szerkesztőség véleményét. A Fidesz-Magyar Narancs nászt pedig mi sem illusztrálhatná jobban, mint egy, a jobb alsó sarokban elhelyezett plakát a Narancs 20 éves fennállásának kampányából, melyen – köszönhetően a fekete-fehér nyomtatásnak –, az ominózus citrom leginkább narancsnak látszik.

A zsidó-magyar párbeszédért

A Magyar Hírlap hasábjain a fő vélemény-vezércikket (Két pogány közt…) Bayer Zsolt írta: Ady-és Németh László-idézetekkel megtűzdelt történelmi távlatú és irodalmi igényű pamfletjében a nemrég még a gazdasági világválságot a zsidó bankárok cselszövéseiből eredeztető közíró itt már a zsidó-magyar párbeszédet lehetetlenné tévő Jobbik „a legújabb”, „soha semmit el nem olvasó”, „gyűlölettől mámoros” generáció ellen (!) szólal fel. Ugyanakkor Bayer szavazásra nem buzdít és a Fidesz mellett sem teszi le a voksát explicit módon, ahogy a véleményoldal másik írásának szerzője, Szentmihályi Szabó Péter sem.

Megteszi ezt helyettük a maga eszközeivel a lap többi része: az első öt oldalt (Belföld + Háttér rovatok) csak és kizárólag a Fideszt pozitívan illetve a politikai ellenfeleit negatívan bemutató cikkekből szerkesztettek össze, a hozzájuk passzoló informatív címekkel ellátva (a teljesség igénye nélkül): „Rajtunk a sor” – Ha jól döntünk, hétfőn új Magyarországon ébredhetünk; Nem bizonyít semmit sem a „leleplező” Kubatov-beszéd, Újabb offshore ügyletekbe bonyolódtak az MSZP-sek, Orbán rajongói az MDF plakátok arcai, Mesterházyt megcsapta az új idő szele.”

Továbbá egy interjú Kövér Lászlóval és egy publicisztika Huth Gergely tollából, aki még ilyen körítéssel sem mondja ki a bűvös nevet: „csak arra kérem a tisztelt olvasókat, gondolják át, hogy kiknek az érdekét szolgálja ez az utolsó pillanatra időzített, a kurucos-jobbikos pincérek által a szocialista választási bizottságok asztalára tálalt műbalhé. És ha megszületett a válasz, akkor vasárnap jöjjenek el velünk szavazni, hogy két egyforma iksszel a levesbe küldhessük Magyarország ocsmány felforgatóit, a béke, a rendteremtés, az elszámoltatás és az újjáépítés ellenségeit.” A lap nem csak címadásban, hanem vizualizációban is nagyon erős, szintén náluk volt található egyedül „Csak a Fidesz” mondattal ellátott közvéleménykutatás-diagram, amely alatt se (x), se forrásmegjelölés nem szerepel.

Magyarország szerethető arca

A 168 óra ezúttal is messze elkerülte a nyílt állásfoglalást, előszeretettel használt viszont minden egyéb módot és felületet a karakteres pártos tartalom közlésére. A lap rögtön egy MSZP-s „lehetséges egyéni győztes” képviselőjelölttel, Tóth Józseffel készített interjúval indít („Angyalföld választása”), repülőcímben kiemelve a jelölt minden bizonnyal őszinte hitvallását: „Nálam az ígéret olyan szerződés, amelynek minden betűjét betartom.” Ezután egy, a jobboldali megosztottságot ecsetelő áttekintő cikk (A „Jobbik-Fidesz-háború”) következik, majd Mester Ákos alapító-főszerkesztő kisesszéje („Milyen ország lesz itt?”), egy olyan kültelki Mesterházy-óriásplakát apropóján, melynek feliratát „Szarházy zsidó” miniszterelnök-jelölt „Új izraeli program”-ra módosították, hozzácsapva még az „Anyádat etesd a hollókoszttal” rigmust is, valamint egy dávidcsillagot Mesterházy hajtókájára. Az idők eme jelére reagálva írja Mester: „…közösen kell lemosni a gyalázatot, akár a Jobbik, akár bármelyik kisebbik rossz akar itt félelmet kelteni. Ebben az átmeneti összefogásban sokkal többen lehetnénk, mint azt a szocik gondolnák, és a Fidesz sem hihetné, hogy minden bajunkra egyetlen orvosság van: »Csak a Fidesz!«” Kicsivel később Bolgár György „Hogy mi van?” című rovatában három Fideszes politikus három állítását igyekszik cáfolni, majd egy interjú következik Bárándy Péter szocialista ex-igazságügyminiszterrel.

A Népszava szerkesztősége sem foglal nyíltan állást, de nem hagyja kétségek között olvasóit: bevezetőként a Belföld rovatban Mesterházy kampányzárójáról akkora terjedelemben számolnak be (képpel), mint a többi pártéról – a Jobbik kihagyásával – összesen (kép nélkül). Az oldalt még kiegészíti egy rövidhír Pokorni gyanús ingatlanügyeiről és egy képes beszámoló a Gyurcsány Ferenc elnöklésével működő Táncsics Alapítvány könyvbemutatójáról („Magyarország szerethető arca”) – a Grézy (sic!) Zsolt által összeállított kötet címe „Gyarapodó Magyarország 2002-2010.”

A legközelebb a nyílt állásfoglaláshoz a Népszavában Bolgár György publicisztikájának nyitó mondatai állnak: „Ha valakinek kétségei lettek volna, hogy miért is kellene most balra szavazniuk, akkor az utolsó pillanatban még kaptak egy súlyos figyelmeztetést” – írja a Kubatov-botrány kapcsán, végül így zárja gondolatmenetét: „És ha mindenkit megkérdeztünk mindent végiggondoltunk, talán mégsem olyan nehéz balra szavazni. Már csak azért sem, mert baloldali és balliberális gondolkodás vagy annak jelentős parlamenti képviselete nélkül Magyarország irányt vesz a jobboldali tekintélyuralmi rendszer felé. Szokásos kelet-európai tragédia.” (A Vélemény rovatban Bolgár mellett még Andrassew Iván ír szintén a Kubatov-nyilatkozatok apropóján, valamint Mészáros Tamás laudációja olvasható a „korrektséggel párosuló visszafogottságot” képviselő Bajnai Gordonról, továbbá Márkus László és Zimányi Zoltán írása a jobboldali győzelemről mint a diktatúra előszeléről illetve az orbáni populizmusról.) Az első laptag politikával foglalkozó oldalai egy Hiller Istvánnal készült interjút („A fő feladat, hogy az urnákhoz vigyünk minél több támogatót”), a Kubatov-botrányról szóló összeállítást, illetve egy Jobbikról készült képriportot („A szélsőség ébredése”) kínálnak.

Nyolc év sikerei a Szép Szóban

A Népszava Szép Szó című kulturális és társadalomkritikai melléklete teljes egészében a szocialista kormányzás sikereinek ecsetelését kísérli meg, közepén „A jóléti rendszerváltástól az ország modernizációjáig” címmel közöl összeállítást a baloldali kormányzás elmúlt nyolc évéről, beszédes felcímekkel: „Négy szocialisták vezette kormánynak sem sikerült az »árokbetemetés« – A Fidesz folyamatos támadása és az eldurvult közélet, közbeszéd tematizálása miatt alig lehetett bemutatni az utóbbi években elért eredményeket, szociális változásokat.”

A Népszabadság Voks 2010 című mellékletben többek között a szociálpolitikáról, oktatásról és egészségügyről szóló áttekintések mellett helyet kapott egy újabb laudáció a „szívós, ütésálló, őszinte” Bajnai Gordonról. Jutott hely még egy Mesterházy-interjúnak („Büszke vagyok a nemzetmentő munkára”), melynek első kérdése így hangzik, „Hogy van?”. A vélemények között Nagy N. Péter a választás előtti politikai helyzetről (Függöny), Révész Sándor pedig szintén a Kubatov-botrányról ír (Levegőt!). A lapban egyébként konkrét állásfoglalás és szavazásra való felszólítás nem található.

Távolságtartók

A mezőny fennmaradó részét azok a lapok alkotják, melyek nem fogalmaztak meg szerkesztőségi állásfoglalást, de súlyosan pártos vagy elfogult tartalommal sem próbálták meg befolyásolni az olvasókat. A 60 éves Esterházy Pétert köszöntő Élet és Irodalomban egyedül Kovács Zoltán ír a választásokról („Szocialista típusú találkozások”), de nem buzdít szavazásra és egyik párt mellett sem foglal állást. A HVG nem közöl szerkesztőségi véleménycikket, ahogy korábban sem tette. A Figyelő szokásához híven szintén nem foglalt állást, és mindössze egy rövidke, zen-buddhista példázatra épített, a gazdasági problémák megoldását sürgető szerkesztőségi írással jelzik, hogy figyelnek a választásokra.

Az Index így (nem) mondta meg
„Itt az idő, nagy a tét.
Aki úgy érzi, Orbán Viktor jobban fogja csinálni, szavazzon a Fideszre.
Aki szerint hadd kapjanak a szocialisták még négy évet az eddigi nyolc mellé, szavazzon az MSZP-re.
Akinek ítéletidőre van szüksége, szavazzon a Jobbikra.
Aki elhiszi, hogy lehet más, szavazzon az LMP-re.
Akinek tetszik, ahogyan Bokros Lajos táncol, szavazzon az MDF-re.
Aki szívesen szurkol a legkisebbnek, szavazzon a Civil Mozgalomra.
Aki egyiket sem bírja, adjon le érvénytelen szavazatot.
Akit egyáltalán nem érdekel ez az egész, maradjon otthon.
Az Index.hu munkatársai a fentiek szellemében kívánnak eljárni április 11-én.”
Az Index „Most megmondjuk hogyan szavazzanak” című választási bédekkere röviden és tömören helyrerakja a dolgokat, a szerkesztőség most sem foglalt állást: a lap néhány munkatársa a megelőző napokban fejtette ki saját véleményét és aggályait. Érdekes színfoltként a Népszabadságnál és a Magyar Nemzetnél is elutasított Elek István „De miért az MDF, mért nem inkább az LMP?!” című publicisztikája került fel még az oldalra április 8-án.

Az Origo szerkesztősége most is távol tartotta magát a pártpolitikától, és választási buzdítást sem közöltek.

Igazságkeresés és antinemzetkép

Egy kivétellel az egyházi lapok körében is szinte teljesnek látszik a politikamentes nyugalom: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapja, az Új Élet mindössze egy szavazásra felszólító rövid közleményt jelentetett meg a második oldalon a következő szöveggel: „A Mazsihisz arra kéri tagjait, hogy »éljenek állampolgári jogukkal és kötelességükkel«, és menjenek el szavazni az áprilisi országgyűlési választáson. Azt, hogy melyik pártra adják voksukat, a lelkiismeretükre bízzák. A Mazsihisz eddig sem adott semmiféle instrukciót, s ez az idei választáson sem lesz másként. A Mazsihisz a négy történelmi egyház egyikeként vallási és érdekvédelmi kérdésekkel foglalkozik, nem politikával.”

Az Új Ember katolikus hetilap túlnyomórészt a húsvéti ünneppel foglalkozik, utalást sem téve a közelgő választásokra, csak a Magyarországi Református Egyház hetilapja, a Reformátusok Lapja feszeget, ha nagyon szubtilis és talányos formában is, politikai kérdéseket: Fekete Ágnes a korrupt gazdasági szereplők megbüntetésének erkölcsi vonatkozásai felett töpreng „Igazság, szolgáltatás” című írásában. Szerinte azok, akik számonkérést ígérnek, nem mondanak igazat, de „mégis olyan jó hallani az igazságtételre vágyó hangot.” A szerző ugyanakkor bibliai alapon elutasítja az ösztönös igazságszolgáltató vágyra hallgatást, és úgy véli, „ma nagyon elharapózott a következmények nélküli, olcsó, hőbörgő igazságkeresés”, ezért leginkább isteni útmutatásra van szükség.

Kakukktojás az egyházi lapok körében de az állást nem foglalók körében is a Hit Gyülekezetének lapja. A Hetek közöl Kósa Lajos- és Kuncze Gábor-interjút egyaránt, de – szép folytonosságot alkotva a legutóbbi választás „Ubunga az Ubungaiaké” címlapjával – a legtöbb oldalt a Jobbik botrányaival (A hóhér, a nem zsidó és a társai – Jobbik: egy igazi botránypárt) illetve „antinemzetképével” (Én nem vagyok magyar?) foglalkozó írásoknak szánta; szerkesztőségi állásfoglalás és szavazásra felszólító írás nem található a lapban.
Tófalvy Tamás
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek