Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2020. szeptember 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
„Keress magadnak más szakmát!”
2010. január 12. kedd, 17:12
Ezt, a címben szereplő felszólítást tanácsolná a legtöbb újságíró húsz évvel ezelőtti önmagának a Soma Alapítvány újságíró-kutatásának eredménye szerint. A megkérdezett napi- és hetilap, valamint online főszerkesztők szerint bár ma is születnek minőségi újságírói munkák, a szakma általános állapota egyértelműen leromlott az utóbbi két évtizedben.
A Gőbölyös József „Soma” Alapítvány által 2009 novemberében és decemberében – Wild Judit szociológus vezetésével – lebonyolított, immár harmadik kvalitatív újságíró-kutatás ezúttal arra volt kíváncsi, hogy a vezető újságírók hogyan vélekednek a hazai újságírás utóbbi húsz évéről, és hogyan látják a jelenlegi állapotokat.

Soma Index: Élen az MVM- és BKV-ügyek

Ahogy 2006-ban és 2007-ben, az Alapítvány 2009-ben is az országos és megyei napilapok, közéleti hetilapok és vezető internetes médiumok főszerkesztőit kereste meg, összesen 35 embert. Közülük 21-en válaszoltak: 7 főszerkesztővel készült mélyinterjú, és további 14 főszerkesztő töltötte ki a mélyinterjú alapjául szolgáló rövid, félig strukturált kérdőívet.

A kutatás első része az úgynevezett Soma Index volt: a főszerkesztőket egyrészt arról faggatta a kérdőív, hogy szerintük melyek voltak az elmúlt év legfontosabb botrányai, másrészt arról, mik voltak a legfontosabb lappangó, ügyei, olyan témái, amelyekről szívesen olvastak volna többet is – továbbá a legfontosabb tényfeltáró cikkei. A válaszadók szerint a a BKV-végkielégítések, Hunvald György volt polgármester ügye, valamint az MVM offshore ügye volt a három legfontosabb napvilágra került botrány. A legfontosabb lappangó ügyekként a párt- és kampánypénzek eredetét, az autópályaépítéseket és a Jobbik illetve a szélsőjobb finanszírozását jelölték meg a főszerkesztők.

Az év legfontosabb tényfeltáró írását firtató kérdésre a legtöbben azt válaszolták, hogy nem volt igazán fontos cikk, a második helyre Bodoky Tamás MVM-es cikkei, a harmadikra pedig a BKV ügyeivel foglalkozó írások kerültek.

A mélyinterjúk során több főszerkesztő is rámutatott, a médianyilvánosság önmagában nem elég egy ügy megoldásához. Weyer Balázs, az Origo főszerkesztője úgy látja, több ügy közös vonása, hogy már korábban megjelent róluk szinte minden, mégis, „hiába rakhatta volna össze a vádiratot egy újságíró vagy olvasó is, a dologból csak akkor lett ügy, amikor az ügyészség is lépett”. A Heti Válasz főszerkesztője, Borókai Gábor szerint is sokszor kevés, ha csak a sajtó ír meg valamit: „ha a politika nem elég elszánt, és nem akarja tisztázni ezeket az ügyeket, akkor nem fogja tisztázni. A BKV-nál is az kellett az ügy kipattanásához, hogy megbomoljon a vezérkaron belül az egység.” „Ha egy hetilap által feltárt ügyet nem emelnek fel a tömegmédiumok, nem visszhangozza a teljes magyar sajtó, akkor hiába írták meg, csak az értelmiség újságolvasó részének édes titka marad” – véli Borókai.

Annak, hogy a lapok nem mennek utána a felmerülő ügyeknek, hogy sok botrány elsikkad, Uj Péter szerint számtalan oka van. „Nem tudok újdonságokat mondani, sokszor végigbeszéltük már ezeket az okokat: demotiválja az újságírókat, hogy nincs semmi következménye a cikkeiknek. Erős a gazdasági nyomásgyakorlás is, én is tapasztalom nap mint nap. További ok a katasztrofális igazságszolgáltatás. Teljesen korszerűtlen mind a bírói gyakorlat, mind a jogszabályok. Minden alapjogot fontosabbnak tartanak a bíróságok a sajtó- és a szólásszabadságnál.”

A kérdőív a lapok önértékelésére is rákérdezett: bár a főszerkesztők szerint több, jobban fizetett munkaerő, több tényfeltáró anyag, a kiégés elkerülése javíthatna saját lapjának minőségén, szinte az összes válaszadó jónak ítélte saját lapja teljesítményét.

„1989-ben volt a legizgalmasabb újságírónak lenni”

„1989-ben volt a legizgalmasabb újságírónak lenni, az egy a mi életünkben valószínűleg megismételhetetlen év volt” – mondta Juhász Gábor, a HVG főszerkesztő-helyettese, és ezt a véleményét a legtöbb megkérdezett főszerkesztő oszttotta, többen mondták, nem is összehasonlítható sem az előtte lévő, sem az utána következő évekkel, és mint ilyen, nem nagyon mérhető össze a mai, húsz évvel későbbi állapottal sem. A szakma azonban nem csak izgalmasságát veszítette el, hanem még sok minden mást is: a megkérdezettek szerint ma már nem tisztelik annyira az újságírókat, nem nőtt a hatalmuk, nem könnyebb az infókat megszerezni és úgy érzik: nem nagyobb a függetlenségük.

Ráadásul 1989-ben több olyan elvárás élt az újságírókban, melyek csak részben vagy egyáltalán nem teljesültek: a főszerkesztők felének, az akkori újságírók döntő többségének a szabadabb véleménynyilvánítással, függetlenséggel kapcsolatban voltak elvárásai a rendszerváltáskor: azt várták, hogy nagyobb hangsúlyt kap majd a tényfeltárás – ám visszanézve sokan naivnak gondolják akkori elvárásaikat.

Legtöbben a politikai nyomást felcserélő gazdasági nyomást emelték ki: egyfelől a különféle gazdasági csoportok, másrészről pedig a kiadó, a tulajdonos felől érkező nyomást. Ezzel szoros összefüggésben a megkérdezettek úgy látják: nem lett olyan minőségű a sajtó, mint azt húsz éve gondolták. Szintén sokakat meglepett a nyomtatott média nagyarányú zsugorodása – amit természetesen akkor senki sem várt.

„Azt vártam, hogy szabad lesz a sajtó, megalkuvást nem tűrő, csak a közönséget szolgáló és sokkal szórakoztatóbb. Tett ugyan lépéseket ebbe az irányba, de nagyon az elején feladta, még a féltávig sem jutott el. Szabadnak ugyan szabad, de a megalkuvást nagyon jól tűri. A közönség érdeklődésén túl számos legitim és illegitim érdek befolyásolja, és nem is szórakoztató” – vetette össze akkori elvárásait a mai helyzettel Weyer Balázs, az Origo főszerkesztője.

Rosszabbul írunk, mint 20 éve

A hazai nyomtatott újságírás utóbbi húsz évben lezajlott változásait értékelve senki sem vélte úgy, hogy sokkal jobb lett a hazai sajtó, és mindössze 20 százalék gondolta úgy, hogy inkább jobb lett. A válaszadók túlnyomó többsége – 55 százaléka – rosszabb vagy sokkal rosszabb lett a helyzet.

És hogy melyek a legjelentősebb változások, amelyek az elmúlt húsz évben történtek a hazai nyomtatott újságírás területén? A vélemények itt nagyon különbözőek voltak, de a már korábban hallott tényezők itt is felmerültek: pártosodás, gazdasági nyomás és a sajtó véleményformáló szerepének csökkenése. Emellett néhányan említették legjelentősebb változásként például a bulvár térhódítását, a médiapiacot átalakító technológiai újításokat, valamint az ezekhez is kapcsolódó gyorsasági/mennyiségi szempontok felértékelődését.

A kérdőív arra is rákérdezett, mit tanácsolnának az újságírók húsz évvel ezelőtti önmaguknak a szakmával kapcsolatban. Erre a legtöbben meglehetősen elkeseredetten annyit írtak: keressen magának más szakmát. De hasonló arányban voltak azok, akik a látókör tágítását, utazgatást és a külföldi lapok tanulmányozását javasolnák maguknak. A mostani pályakezdő fiatal újságíróknak a legtöbb esetben ugyanezeket a tanácsokat adták a főszerkesztők. Az újságírói pálya választásáról való lebeszélésen kívül többen egy „rendes” – azaz nem kommunikáció vagy média szakos – diploma megszerzését tartották fontosnak.
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek