Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
Ötven év után „váltott” dizájnt a Neue Zürcher Zeitung
2009. október 15. csütörtök, 06:52
Ästhetik für Substanz – vagyis az esztétika a tartalom, a lényeg szolgálatában, ez volt az idén 230. évfolyamába lépett svájci lap őszi dizájnváltásának mottója. Az ultrakonzervatív layout óvatos korrekcióját az eMasa dizájnkritikusa vegyes érzésekkel kommentálja.
Eltelt a nap, és még mindig az újságot forgatom. Lapozgatok előre és hátra, bele-beleolvasok. A zürichi főpályaudvar jut eszembe, a könnyen kiismerhető város, a tó, a parkok, a rendezett táj. A svájci „szerkezet” megbízhatósága, nem csupán az órákban, de az építészetben, sőt a bicskában is, azt kapod, amit vártál: precizitást. Na, ilyen a Neue Zürcher Zeitung (NZZ). Precíz és kiismerhető.

Több, mint ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy új ruhát kapjon a lap. Ezek a svájciak nem csak autót nem vesznek, ha nem muszáj, de lapot sem változtatnak, ha a régi megfelel nekik. Meiré és Meiré Kölnből szabta át a régi kabátot, felső- és alsóruhát. Mint mindenki manapság a lappiacon, itthon és külföldön, minő meglepetés: az ifjabb generációkat igyekszik megnyerni magának. A nagy felismerés, hogy az olvasói szokások változnak, úgy tűnik, ennyi időt vett igénybe. Pedig ennél gyorsabban, az utóbbi időben szinte évről évre változnak az említett szokások. Ahogyan a hirdetői igények is.

A NZZ példányszáma 294 és 306 ezer között mozog és viszonylag stabilnak tekinthető, de a hirdetői bevételek visszaesése a svájci sajtót sem kerülte el. A lap jó állapotát pedig csak az egészséges hirdetési piac garantálhatja, ha csak nem a jelenlét, az ultrakonzervatív tartás a lényeg. Változtatni akart hát a lap, új olvasói köröket szeretne elérni, fiatalokat, mert a hirdetői piaca beszűkült.

Mit volt mit tenni, megkérdezték a NZZ olvasóit, milyen lapot szeretnének? Aztán osztottak-szoroztak, mint ez már lenni szokott, és léptek egy kicsit. Nekik, a kiadónak és a szerkesztőségnek persze ez nagynak, talán az elviselhetőség határát súroló lépésnek tűnhet, de nehezen hinném, bármennyire is kitart még a retro-fíling, hogy ez a végeredmény lenne az, amitől az ifjú generációk rámozdulnának a napilap-olvasásra.

Miért? Mert ez a lap nem lett lényegesen más – na jó, négy helyett öt hasáb, kicsit több fehér tér –, mint amit az előző évtizedekben megszoktunk. Informatív, áttekinthető, erős képanyag, sok gazdaság és pénzpiac. A szolid tipográfia és tördelés szinte lényegtelen elemmé válik a lapban, az egyszerűséget és a könnyű tájékoztatást szolgálja. Csak. De mi mást is szolgálhatna még? Kedvet csinálhatna a tálalás az anyagok elolvasásához? Esetleg „eladhatna” egy jó témát? Badarság, a NZZ erre nincs rászorulva.

Ezt a lapot eddig is azok vették kézbe, akik a NZZ megrögzött olvasói voltak, ezután is őket kell kiszolgálni. A többi csak marketing – amint ezt a projekten március óta dolgozó Markus Spillmann főszerkesztő és Brigitte Meyer művészeti vezető pontosan tudja –, csak hab a tortán. Az „Ästhetik für Substanz” mint mottó, nekem bejön persze, mert jól hangzik – mármint, hogy az esztétika a szubsztancia (minden dolog és jelenség változatlannak képzelt végső alapja, lényege) szolgálatában állna –, de éppen ez az a pont, ahol jellemzően a „megőrizve megtartani”, a „tartalom és forma egysége” üres frázissá silányul a NZZ esetében.

Azért forgatom már órák óta ezt a megújultnak nevezett lapot, mert az „esztétikus” kifejezést olyan dolgokra használjuk, amelyek eleven, élénk, felpezsdítő hatást váltanak ki belőlünk. Na, a NZZ nem ilyen dolog. Inkább olyannak hat, mint anyám, amikor 50 év óta először felpróbálta a fehér alapon piros pöttyös ruháját, amiben apámmal táncolt a hatvanas években.

Egyedülálló az a mód, ahogyan a NZZ konzervatív értékrendjét képviseli a lappiacon. A Frankfurter Allgemeine Zeitung is ezen a területen bolyong, mondhatni, mert nem igazán van kiút ebből az ördögi körből, vagy ha van, még nem találta meg senki. Az, hogy lehet-e úgy változtatni, hogy közben minden lehetőleg majdnem a régi maradjon, nem kérdés, ilyen nincs, ezt így nem lehet. Maradt tehát minden majdnem a régiben.

2009-ben a 230. évfolyamnál (kettőszázharminc évfolyam!) tart a lap.
Ennyi idő után nem kockáztatott a NZZ, és fájdalom, de jól tette.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
fabsan | 2009.10.15. 16:10
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek