Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. július 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
„Miért kellett ezt is elrontani?” – Capa a Fotóriporterben
2009. május 14. csütörtök, 14:17
Robert Capa előtt tiszteleg a Fotóriporter legfrissebb száma. A folyóirat a világhírű háborús fotós leghíresebb riportjait közli újra úgy, ahogy eredetileg megjelentek, a frissen vásárolt magyar Capa-gyűjteménnyel kapcsolatban pedig felteszi azt a kérdést is: „miért kellett ezt is elrontani?”
Megjelent a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztályának negyedévente megjelenő folyóirata, a Fotóriporter. Az összevont szám a Magyar Nemzeti Múzeum ingyenes, „kedvcsináló” kiállítása és a Ludwig Múzeumban július 2-án nyitó nagy kiállítás előtt a nemrégiben Magyarországra érkezett Capa-gyűjtemény alkalmából teljes egészében a világhírű magyar fotóriporter munkájának állít emléket.

Kincses Károly rövid Capa-életrajza vezeti fel – mint minden szöveg a Fotóriporterben, ez is két hasábba tördelve, angol és magyar nyelven is olvasható – Robert Capa leghíresebb fotóriportjait, amelyeket időrendben közöl újra a Fotóriporter. A spanyol polgárháborúban készült képek mellett látható Robert Capa-portré mellé már 1938-ban azt írta a Picture Post: „A világ legnagyobb háborús fotográfusa: Robert Capa”. A második világháborúban aztán ez végképp beigazolódott. Az elsősorban a Life-ot tudósító Capa riportjaiból 16 oldalas válogatást találunk a folyóiratban. Ezekhez az évekhez kapcsolódik Ingrid Bergman Életem című könyvének közölt részlete is, melyben elmeséli, hogyan ismerkedett meg a magyar fotóssal.

1948-ban Capa John Steinbeck társaságában az Illustrated megbízásából utazott a Szovjetunióba. Riportjukból később könyv is született, ami Orosz napló címmel hamarosan magyarul is megjelenik. A Fotóriporter az eredeti cikkből ad pár oldalas ízelítőt. Bekerült a lapba Capa utolsó fotóriportja is, valamint azok a tudósítások, amelyekben a fotóriporter halálát közölte a Life.

A tematikus számnak az szolgáltatott apropót, hogy nemrégiben Magyarországra érkezett az az ezer fotóból álló gyűjtemény, amit a magyar állam vásárolt meg a Capa-hagyatékot őrző International Center of Photographytól. A Fotóriporter mellékletként „a nagy szakmai érdeklődésre tekintettel” közli az ICP és a Magyar Nemzeti Múzeum között létrejött adásvételi szerződést angol és magyar nyelven is. Ebből többek között kiderül az is, a mestergyűjteménnyel együtt vásárolt 48 vintázs kép darabjaiért mennyit fizetett a vevő.

A vásárlást nem, de a gyűjtemény további sorsával kapcsolatos terveket a képek Magyarországra kerülése óta szakmai körökben többen vitatták. A Fotóriporterben Kincses Károly fotótörténész – aki részt vett a vintázs képek kiválasztásában is – teszi fel a kérdést: miért kellett ezt is elrontani? A fotótörténész úgy látja, sokan „reciprok alkimistaként” képesek aranyból „nem mondom mit, de kevésbé nemes anyagot csinálni”, és nehezményezi, hogy az eredeti tervekkel ellentétben nem fog létrejönni Magyarországon az a Robert Capa Fotográfiai Intézet és Oktatási Centrum, aminek a jogát a képekkel együtt megvásárolták. Bánkuti András, a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztályának elnöke, a Fotóriporter főszerkesztője pedig „Hogy kerül a képbe?” című írásában a július 2-án a Ludwig Múzeumban nyíló kiállítás kurátorának kiválasztásával kapcsolatos kérdéseit és felháborodását fogalmazza meg.

A Fotóriporter 590 forintért kapható a nagyobb újságárusoknál, illetve előfizethető a MÚOSZ-ban Hajdú Andreánál az andrea.hajdu@muosz.hu címen vagy a 478-9060-as telefonszámon.
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek