Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
168 Óra – egy lépés előre…
2008. október 18. szombat, 14:11
„Nem új, csak tipográfiailag megújított, modernebb lapot tart a kezében az olvasó, akit sietünk megnyugtatni: maradunk, akik voltunk” – írja a régi-új lap bevezetőjében Mester Ákos. Picit megújított, hangyányit modernebb lett a 168 Óra, kétségtelenül. Kétségtelenül?
Egy lap megújulása mindig hosszabb folyamat következménye. A bebetonozódott szerkesztési sablonok és érdekek megváltoztatásának lehetősége, a felületekért való küzdelem és a kompromisszumkészség eredménye. A megújulás iránti vágy és az olvasók megtartásának szükségessége vezet általában a változáshoz. A szerkesztőség fél, hogy mit szól majd a drága olvasó, az olvasó pedig a legtöbbször kevesebbet vesz észre a változásokból, mint hinnénk. Főleg, ha a változtatások csak a felületet érintik, főleg, ha igen szerények. Már itt felmerül a kérdés: érdemes-e kicsit változtatni?

Nézzük meg közelebbről, mire jutott a 168 Óra ebben a korszerű dizájnra aztán végképp érzéketlen (tisztelet az egy kezünkön megszámolható kivételeknek), ingergazdag, de ízlésszegény, állítólag bulvárigényű magazinkörnyezetben.
A németben van egy kifejezés „möchtegern” – direkt fordítva, mitugrász, de kábé annyit tesz: olyan szeretne lenni, annak akar látszani –, ez az, ami leginkább passzol az új arcra. Azzal a megszorítással, hogy a „ki, ha én nem” allűr hiányzik belőle, megmarad szerénynek, amilyen volt.

A címlap? A sötét háttér megszabja a képválasztást, vagy bele kell nyúlni a képbe és leválasztani a hátteret. Majd meglátjuk, kinőheti-e ez a megoldás stíluselemmé magát. Egyelőre nem rossz. A megújult lap első számán azonban a pártvezér fiatalkori képe mögé tett szürke árnyék sajna snassz, ha ez elég finom így. A kiemelt cím is az, a fehér betű, fekete kontúr, mögötte vörös árnyékkal. Ez van, nem a finom tipográfiáért szerettük eddig sem a 168 Órát.

A tartalomjegyzék lazán hull szét az egyébként „fontos lehetne” harmadik oldalon, mellette baloldalt ezt a hatást erősíti egy nagyrészt szöveges hirdetés. A negyedik oldalon csapott balhorog: hirdetés megint. Aztán – végre – elkezdődik az újság az ötödiken.

Az oldalakat érdekes, vörös-szürke-fekete léniakonstrukció keretezi. Nem rossz, akárki akármit is mond rá, kompakt. Jó a folytatást jelző kis vörös nyíl is. Nem jó viszont, hogy ahol a szöveget felengedik az előbb említett keret-konstrukcióig, ott elfogy a tér, nincs levegő. Az egyébként kellemes olvasást biztosító sorközök még erősítik is ezt a plafonba verem a fejem hatást. A helyenként alkalmazott keksz-színű aláterítés a lead alatt teljesen rendben levő, ahogy a kultúra tálalása is.

A 168 Óra online megjelenítése azonban picinykét didaktikus. Értem én, mit akart, de a megvalósítás az a fent említett „snassz” kategóriába sorolható. Különösen, a mellette lévő anyag induló oldalát nézve, amiben a címkonstrukcióba biggyesztett középre zárt alcímszerűség úgy lóg, mint tehénen a gatya.

Mit mondhatnék még, a 168 Óra új arcáról? Lehetne jó is. De sajnos még nem az. Ami pozitív: felismerték, hogy változtatni kell. Ami negatív: vagy elkapkodták, vagy elrontották.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek