Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2019. november 17.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Bossányi Katalin-díj 2008
Egyenesen fel, a Parnasszusra
2008. április 11. péntek, 15:20
Parászka Borókát publicisztikáiért, Tóth Leventét gazdasági témájú írásaiért, Friderikusz Sándort pedig életművéért díjazták pénteken délelőtt a MÚOSZ székházban a Bossányi Katalin Emlékalapítvány 2008. évi díjátadóján.
Április 17-én lenne 60 éves Bossányi Katalin, a Népszabadság, a HVG, a Magyar Hírlap, a Mozgó Világ egykori Pulitzer-emlékdíjas újságírója, szerkesztője. „Már több mint nyolc éve nincs közöttünk. Tragikus halála ma is emlékezésre, számadásra és szembenézésre késztet. Tükröt tart elénk, amelyben nemcsak munkássága, személyisége jelenik meg, hanem is a kor képe is kirajzolódik, amelyben élt és dolgozott” – mondta Békesi László a tényfeltáró újságíró-publicista emlékét őrző Bossányi Katalin Emlékalapítvány ez évi díjátadóján. (Békesi László Bossányi Katalinra emlékező beszédét teljes terjedelmében elolvashatják ezen a linken.)

Bossányi Katalin emlékét és szellemiségét a családja, egykori munkatársai, lapkiadói és barátai által létrehozott alapítvány őrzi és ápolja. Az alapítvány kuratóriuma minden évben három arra érdemes aktív újságírót részesít a Bossányi Katalin-díjban. „A díjra érdemesek kiválasztása manapság egyre nehezebb, néha reménytelen. Az űr, amit Bossányi Katalin maga után hagyott, közel 9 éve tátong betöltetlenül” – mondta Békesi.
A kuratórium az idén megbirkózott a feladattal, mindhárom díjat kiosztották.

Bátor és irgalomtól mentes

Jobbról Parászka Boróka – Ki örül jobban? (Fotók: Bakró-Nagy Ferenc)

Parászka Borókát publicisztikáiért jutalmazta a kuratórium. A Marosvásárhelyen élő fiatal újságíró írásai új színt hoztak a publicisztikai életbe – mondta Lengyel László, a kuratórium elnöke, aki arra is figyelmeztetett, ezekhez az írásokhoz „Erdélyben több bátorság kell”.

„Sokáig azt hittem, hogy Parászka Boróka egy csengő-bongóan rímes írói álnév. Valójában egy erős, és könyörtelen nyugalmú, rettenthetetlen és szárazhumorú férfi lakik mögötte, egy legeslegújabbkori Pimpernel, aki egyszer-egyszer a Magyar Narancs, olykor-olykor a Holmi és persze legnagyobb örömömre és sűrűn, házam táján, a Mozgó Világ olvasóit gyönyörködteti talmi, gyarló, sunyi, álszent természetünk leírásával, hogy kimentsen minket a kárhozatból, s rávezessen minket az igaz útra” – mondta P. Szűcs Julianna laudációjában.

A Mozgó Világ főszerkesztője – a kuratórium tagja – beszédében kiemelte: Parászka stílusa tartózkodik a fölösleges jelzőktől, a tapintatos körmondatoktól, az elkenéstől, az irgalomtól. Akcióinak bátorsága imponáló – mondta P. Szűcs –, ám még inkább az az írásaiból kibontakozó közhelyektől, előítéletektől, nemzeti romantikától érintetlen szomorúan szegény, de mégis sajátként szeretett Románia-vízió, amelyről Magyarország nem tud és nem is akar tudni.
(P. Szűcs Julianna teljes laudációját elolvashatják erre a linkre kattintva.)

Egy, csak egy legény

Friderikusz Sándor öröme

„Mint Arany Toldijában, a hazai televíziózásban is egy, csak egy legény van talpon a vidéken és őt Friderikusz Sándornak hívják” – mondta Lipovecz Iván az életműdíjjal kitüntetett tévés méltatásában. A kuratórium tagja úgy látja, hogy miközben a közélet egyre izgalmasabb, az egyre gagyibb riportműsorokat készítő kereskedelmi televíziók széles ívben kerülik a közéleti tematikát, a köztévé pedig megszégyenítően silány műsorokat készít, Friderikusz – nem törődve azzal, hogy egy kis nézettségű csatornán fut a műsora – szorgalommal, szakmai alázattal és korrekten tájékoztatja a nézőket.

„Én a magam részéről csak arra vagyok kíváncsi: mikor unja meg Friderikusz ezt is, mikortól nem találja már a helyét egy olyan tévében, ahol mindenki csak beszélget és mikor áll innen is tovább. Persze nagy kérdés: van-e neki még hová továbblépnie? Hacsak nem egyenesen fel, a Parnasszusra” – vélekedett Lipovecz.
(Lipovecz Iván teljes laudációját elolvashatják erre a linkre kattintva.)

Gazdaságról szellemesen

Tóth Levente hagyja el utolsónak...

„Szeretném a lehetőségekhez képest szerényen és visszafogottan kezdeni: van szerencsém Tóth Levente személyében a legjobb honi gazdasági publicistát Önöknek bemutatni” – kezdte Eötvös Pál a Népszabadság gazdasági rovatvezetőjének méltatását. Hogy Tóth Leventét csak most érdemesítette a kuratórium gazdasági témájú írásaiért a Bossányi-díjra, annak az az oka, hogy „hátrányai tetemesek” – mondta Eötvös, a „hátrányok” közé sorolva például azt, hogy nem használja a közgazdasági szakzsargont, valamint hogy könnyen, szellemesen ír.

„Úgy tűnik nekem, mintha Levente a csecsemőkori oltásokkal együtt kapta volna meg a szérumot minden álpátosszal, érzelemhamisítással, sunyi hivatkozással szemben, tekintet nélkül, hangsúlyosan tekintet nélkül arra, hogy milyen jelmezben, maskarában jelennek is meg a színpadon” – mondta Eötvös.
(Tóth Levente méltatását elolvashatják erre a linkre kattintva.)

A most hetedik alkalommal kiosztott díj egy törött lábú íróasztalt mintázó, a néhai újságíró arcképét őrző plakett, Zsemlye Ildikó szobrászművész alkotása.
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek