Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2014. április 17.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Bálint György-iskola blogja
[fordított sorrend][összes bejegyzés]
adott napon:
augusztus 19.
00:06Búcsú

Sok sikert kívánok a következő évfolyamnak!

Én átadom a terepet, a blogolást immár augusztus 01. óta saját oldalamon folytatom.

Akit esetleg érdekel, itt tekintheti meg (és szólhat hozzá):

http://www.vaczieva.freeblog.hu


Még egyszer: MINDEN JÓT, sok sikert és jó egészséget!



Váczi Éva
 
július 30.
19:33Ott Túl a barátságon

Bevallom, sokáig előítéletes voltam a mássággal szemben. Miért? Magam sem tudom. Illetve, dehogynem…egyvalaki miatt, aki sokáig tetszett nekem, és mondhatom, miatta (is) választottam az újságírói pályát.
Mindig meg akartam érteni, mit érezhet Ő. Hogy honnan ered ez az egész? És milyen átélni?
A múlt héten láttam egy nagyszerű filmet, melynek címe: Túl a barátságon. Két férfiről szólt, akik szerelembe estek egymással. És akik korábban nem is sejtették, hogy a saját nemükhöz (is) vonzódnak. Egyiküknek már gyűrűs menyasszonya volt, mire a Brokeback hegyre kerültek birkapásztornak.
Itt a hegyen, a kényszerű (vagy nem is annyira kényszerű) összezártságban történt meg az, hogy e két ember egymásra talált.
Eleinte megrémültek mindketten. Olyannyira, hogy a közös munka végeztével inkább a házasságot, a családalapítást választották.
De elszakadni így sem tudtak egymástól, s az önmaguknak is csak szégyenkezve bevallott érzéseik időről-időre a felszínre törtek.

Megérintett a film és vízválasztót jelentett a mássággal kapcsolatos megítélésemben. Emberközelibbé tette az addig érthetetlent, vagy visszatetszőt.
Talán mindenféle melegfelvonulásnál többet érne, ha az összes tévéadó és mozi újra és újra sugározná (vetítené) a Túl a barátságont.


Váczi Éva

 
július 26.
18:47ESTE - kis kitérőkkel

Már régen szerettem volna megnézni. És ebben elsősorban a kiváló szereplőgárda, meg a magyar rendező, Koltai Lajos személye játszott szerepet.
A Susan Minot regényéből készült filmváltozatban olyan nagyágyúkat láthatunk viszont, mint Vanessa Redgrave (az élettől búcsúzó Ann Grant szerepében), Glenn Close, illetve Meryl Streep (Lila Wittenborn). Érdekesség, hogy Streep fiatalkori önmagát vér szerinti lánya, Mamie Gummer alakítja. Nem véletlen tehát a kísérteties hasonlóság, először azt hittem, Streepet „maszkírozták” el mesterien 40 évvel fiatalabbnak.
Azon is sokat gondolkoztam már, hogy hány művész gyermeke választja szintén a korántsem könnyű színészi pályát. Vajon a tehetség a génekbe van írva és így öröklődik? Lehet benne valami…
Gondoljunk csak Magda és Romy Schneiderre. Vagy Romy hóhányó szerelmére, Alain Delonra, és az ő fiára Anthonyra. De nem kell messzire menni, kicsiny hazánkban is bőven akad példa. Ld. Almási Éva – Balázsovits Edit, vagy Básti Lajos – Básti Juli, és még sorolhatnám…

De picit elkanyarodtam!
Szóval: Este…
Varázslatos volt. A haldoklást, az idős asszony utolsó napjait képes volt úgy ábrázolni, hogy az ne legyen rémisztő, visszatetsző, inkább egy kis mámoros csillámporral átszőtt. Vanessa Redgrave ebben a filmben is feledhetetlen alakítást nyújtott. (Melyikben nem?) El sem tudom mondani, hányszor néztem meg pl. az Itália csókjában, vagy a Kísértetházban. Ez utóbbi film a chilei írónő, Isabel Allende regényéből készült, és másik két főszereplője (minő véletlen!) Meryl Streep és Glenn Close voltak.
Nagy trió ők hárman.
Ja, és azt elfelejtettem említeni, hogy Vanessa Redgrave Este-beli egyik lányát Natasha Richardson játssza, aki az életben is a lánya…

Borítékolva volt tehát a siker. Érzelmes, megható történet, melyben egy élet vége lehetőséget nyújt a családtagok számára, hogy szembenézzenek saját életükkel és kicsit megbocsátóbban vegyék szemügyre botlásaikat, tévedéseiket.
Mert a halál eljöttével úgyis minden átértékelődik.


Váczi Éva
 
július 21.
15:16Egy díva műfogsora

Igen, neki is van. Erre akkor jöttem rá, amikor már sokadjára kellett szembesülnöm egy tévéreklámmal.
És azt a hölgyet láttam benne, aki a 60-as évek talán legfelkapottabb táncdalénekese volt.

Felül a kisbaba, először mondja, hogy MAMMAAA...

Istenem, hányszor, de hányszor énekeltem, üvöltöttem ezt a dalt, szomszédaim nagy örömére.

Vagy a Se Veled, se Nélküled - táncra csábított mindig.

És most ez az énekesnő, ez a díva, ez a megközelíthetetlen csoda mondja nekem a tévéreklámban, hogy a Corega műfogsorrögzítőnél nincs jobb.
Ő.
Akinek alakját még 6 gyerek után is csodálták. Akinek elképzelhetetlenül hosszú lábai voltak. Aki egy befutott, dúsgazdag (és nem túl megnyerő külsejű) üzletember feleségeként élt Dobos Attilával kötött rövid életű házassága után.
A díva, aki a pletykalapok szerint pár éve még egy 24 évvel fiatalabb fiúval vigasztalódott.

Műfogsor.

Hová süllyed a világ...


Váczi Éva
10:06Azt már tudom, mit nem

egy vidéki lány kalandjai a fővárosban - 5. (befejező) rész

Május 6-tól nagy reményekkel várt gyakorlatomat kezdtem meg az egyik női magazinnál. Békéscsabai lévén budapesti egy hónapom megszervezése több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mintha fővárosi lennék. Mindez nem zavart, nem számított, kihívásnak tekintettem.
Közel négy hetet töltöttem otthonomtól távol, és ennek krónikáját próbálom most Nektek, még emészthető terjedelmű bejegyzésekben visszaadni.

Jó szórakozást!


*


Hogy mi következett ezután? Nyújthatnám még, akár a rétestésztát, de nem teszem. Legnagyobb szívfájdalmam ezalatt a négy hét alatt az volt, hogy nem írhattam semmit. Pontosabban: folyamatosan megvétózták próbálkozásaimat.

Biztos ösztönnel hamar felmértem, hogy egyetlen rovat jöhetne szóba, melyhez esetleg hozzájárulhatnék. Ebben döntően civil személyek frappáns magánéleti történéseiről van szó, úgy mint: nővé operáltatta magát és szépségkirálynő lett, vagy saját magát operálta nővé, esetleg lóvá.

Mivel Pesten még nincs elegendő számú extrém ismerősöm, ezért ahhoz az egyetlen emberhez fordultam, aki a „legkézenfekvőbb” volt: főbérlőmhöz.
Tettem mindezt a szerkesztőség előzetes beleegyezésére, jóváhagyó fejbólintására.

Az utolsó hét kedd estéjén tehát lakályos, gyönyörű konyhánkban meginterjúvoltam R-t, akinek az élete szerintem mindenképp megér egy misét (de egy interjút feltétlenül).
55 éves, és 5 évvel ezelőtt veszítette el a munkahelyét. Ezután viszont nem esett kétségbe, és a negyven felettieket érő munkaerőpiaci diszkriminációk sem tántorították el attól, hogy a szíve mélyén régóta vágyott útra lépjen. Kitanulta a ma-uri masszázst és a hastáncot, s mindkettőben komoly sikereket ért el.

Nos, hogy tényleg ne húzzam tovább:
a szerkesztőségnek másnap már nem kellett a sztori. Miután a főszerkesztő asszony megtudta, hogy alanyom 55 éves, élből röpítette a témát.
Tegyük hozzá, erre akkor került sor, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy én szeretném megírni…

*

Még egy ilyen, a fentiekhez hasonló kellemetes esemény ért, ez már K. jóvoltából. Biztos vagyok benne, hogy nem akart rosszat, de hogy rosszul sült el, az biztos.

K. már jóideje sztárrovatot vezet a magazinban, s heteken át mondogatta, hogy „amint lesz egy kis időm, keresek Neked egy sztárt és meginterjúvolod…”
Mondanom sem kell: szívrepesve vártam.
K. első javaslata Koós Réka volt, aztán elvetette. Úgy gondolta talán, túl nagy falat lenne számomra?

A végső, a lista alján szereplő név már egy másik Rékáé volt, aki évekkel ezelőtt a Kölyökidő című műsorban futott be, s most néhány hónapos babájának örvend.
Úgy tűnt, ez a „sztori” össze fog jönni. Felhívtam hát a másik Rékát, s a háttérben egy éhes babahang követelte ellenállhatatlanul a tejet.
A fiatal anyuka örömmel egyezett bele az interjúba, de első kérdésemre, melyet K. sugallatára imígyen tettem fel: Hajlandó vagy megmutatni a kislányodat? – kategorikus nemmel válaszolt.
Ennek ellenére K. biztatott, hogy nyugodtan írjam meg, majd testvérlapjuk, a Sikk (így, szigorúan név nélkül) átveszi.

5 nappal később viszont, mikor már fixre volt beszélve a találkozóm Rékával, K-nak hirtelen eszébe jutott, hogy a Sikk Magazinnal még nem egyeztetett, kell-e nekik az interjú?
Nem kellett.
K. ezt egy kurta sms formájában közölte velem aznap délután.
A magyarázkodás Rékával szemben természetesen az én feladatom maradt.

Bár még hátravolt két napom a gyakorlatból, nem bírtam tovább cérnával és hazajöttem. A meglepetésekből nekem erre az évre elég volt.

*

Zárszó:

június 26-án fájdalommal vegyes büszkeséggel ültem az évzárón. Nekem a Bálint György Iskola többet jelentett, mint azt bárki is hinné.
Mégis nyeltem keserű pirulát ezen a napon is.
Földes Anna, a hallgatókhoz intézett beszédében ugyanis kifejtette, hogy a legnagyobb dolog a szakmai gyakorlaton rólunk készített írásos értékelés, s ez súlyában felér az egész éves képzéssel.
Na, itt már kezdett lázadozni a gyomrom. Ugyanis nem tartom mérvadónak azt (még ha negatívumot nem is tartalmaz), amit egy nálamnál 8 évvel fiatalabb, felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hölgy esetleg bennem láthat.

Mert a szöveges értékelés feladatát a főszerkesztőnő természetesen átpasszolta K-nak...



Váczi Éva
 
június 22.
18:35Otthon, édes otthon
- egy vidéki lány kalandjai a fővárosban - 4. rész

Május 6-tól nagy reményekkel várt gyakorlatomat kezdtem meg az egyik női magazinnál. Békéscsabai lévén budapesti egy hónapom megszervezése több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mintha fővárosi lennék. Mindez nem zavart, nem számított, kihívásnak tekintettem.
Közel négy hetet töltöttem otthonomtól távol, és ennek krónikáját próbálom most Nektek, még emészthető terjedelmű bejegyzésekben visszaadni.


Jó szórakozást!

*

A harmadik hét legfőbb eseménye az volt, hogy K-val és egy fotóssal együtt hazautazhattam szülővárosomba, hogy itt interjút „készítsünk” Böczögő Dorinával, a nyári pekingi olimpia legfiatalabb résztvevőjével.
(Vagyis az előző bejegyzés drámai zárszava – két nap gyönyörűséges otthonlét - után mégiscsak visszavonatoztam a fővárosba. Mert semmit sem adok fel!)


Szerdán, hajnali fél nyolckor indultunk Budapestről, a Flórián térről, és 11 óra tájt már Békéscsabán, az Előre Sportegyesület előtt álltunk.
Szégyen, vagy nem, most láttam először ezt az épületet, azelőtt még nem jártam erre.
Nem tagadom, büszkeség fogott el, ahogy eszembe ötlött, Békéscsaba mennyire híres a tornászairól, gondoljunk csak Ónodi Henriettára, az 1992-es év ugrásban aranyérmes kiválóságára!
Az Előrébe lépve rögtön Dorina pattant elénk, meglepett és jóleső érzéssel töltött el a lényéből áradó szépség, kedvesség és fegyelmezett erő.

Az interjú „bent” készült, ahol egészen kicsi lányok gyakoroltak gerendán, korláton, szekrényen, és mindenféle ijesztő tornaalkalmatosságon.
Hááát…, hamar megtanulják a kemény munkát és a kitartást, az biztos!

Ottlétünk legfőbb élménye – legalábbis számomra – az volt, amikor fotósunk felugrott a gerendára, és irtózatos erőfeszítéssel, egyik lábáról a másikra billegve kattintgatta gépét, miközben a szép, szőke kislány gyakorlottan vágta magát látványos tornapózba (Ő nem billegett).
Hiába, egy jó kép (cikk) minden áldozatot megér!

*

Voltak nagyon kellemes pillanatok is.

Például a kávézások spirulinával a Sanoma földszinti kávézójában. Ragyogóan sütött a Nap, már-már azt hittük, vakációzunk a plázson.
Egyszer még Berényi Mikit (alias Szőke Zoltánt) is láthattuk, na nem mondom, hogy ez számomra oly kirobbanó élmény volt, mivel nem Ő a legkedvesebb szereplőm a Barátok Köztben.
(Hanem András, meg Claudia...Ja, és Nóra)

„Kártyás” kalandunk is akadt elég.
A Sanoma folyosóján különböző kis „ajtók” nehezítették a bejutást, a birtokunkban lévő Külső munkatársnak címzett mágneskártya pedig nem mindig működött, volt, hogy egyikünk átjutott, a másikunk a túloldalról integetett.
Ilyenkor dobáltuk egymásnak a lapocskát, de még így is előfordult, hogy hosszú perceket vett igénybe a szabadulás.


Váczi Éva


Folytatása következik...
 
június 14.
01:23Új lap

Tegnap lezajlott a záróvizsga, a Bálint György Újságíró Akadémia 2007/2008-as tanévének hallgatói immár hivatalosan is újságírók.
Kezdők, szárnypróbálgatók, lobogók és elhivatottak.

Kívánok mindenkinek - így magamnak is - elegendő erőt, kitartást és nagyon sok szerencsét ehhez a pályához!


Váczi Éva
 
június 9.
21:54A nő felemelkedése és tündöklése

Ezzel a címmel jelent meg Szendi Gábor pszichológus legújabb könyve, mely az evolúciós pszichológia nézőpontjából elemzi nő és férfi kapcsolatát. Bizonyítja, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a NŐ a titkos mozgató.

Ha kíváncsi vagy rá, és színvonalas művet szeretnél olvasni, feltétlenül kóstolj bele!
Bár én még nem olvastam, de jóideje „kóstolgatom” Szendi úr írásait, és elmondhatom, hogy az ismeretterjesztésen túl rendkívül élvezetesek, olvasmányosak és még humorosak is.

Ő az az ember, aki hadat üzent a jelenlegi pszichiátriai gyakorlatnak azzal, hogy megírta DEPRESSZIÓIPAR című könyvét és lépten-nyomon, minden lehetséges módon hangoztatja, tudományos tényekkel és esettanulmányokkal támasztja alá antidepresszáns-ellenességét.

És Ő az, akit ezért a Magyar Pszichiátriai Társaság az elmúlt évben 30 millió forintra beperelt (idén visszavonták).

Fejezetcímek a most megjelent könyvből:

- Miért vannak egyáltalán nemek?
- Amikor még vízimajmok voltunk
- Női agy, férfi agy
- A női szépség
- Mit akar a nő?
- Az ember illata
- A szimmetrikus ember
- Szerelem, szex, kötődés
- Egy szoknya egy nadrág
- Születési sorrend
- Gondolatok a péniszről
- Maszturbáció
- Flörtológia
- Hűtlenség, féltékenység
- Lehet-e férfi és nő között barátság, és ha igen, miért nem?
- A pszichés meddőség
- Evolúciós kriminalisztika

Szendi Gábor elindította blogját is, melyen várja a könyvhöz kapcsolódó (és egyéb) hozzászólásokat.
A blog elérhetősége:

http://szendigabor.freeblog.hu/


Váczi Éva

 
június 4.
19:24Könnyes Meglepetés

- egy vidéki lány kalandjai a fővárosban - 3. rész

Május 6-tól nagy reményekkel várt gyakorlatomat kezdtem meg az egyik női magazinnál. Békéscsabai lévén budapesti egy hónapom megszervezése több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mintha fővárosi lennék. Mindez nem zavart, nem számított, kihívásnak tekintettem.
Közel négy hetet töltöttem otthonomtól távol, és ennek krónikáját próbálom most Nektek, még emészthető terjedelmű bejegyzésekben visszaadni.


Jó szórakozást!


*

Az események áradata úgy borított el, hogy azt sem tudtam, merre kapjam a fejem. Én, aki világéletemben röghöz kötött voltam, ott találtam magam egy idegen városban, egy – a korábbi szakmámtól merőben eltérő, de - mindig is vágyott terület, az újságírás sűrűjében és lépteim kissé megtorpantak.
Jó felé megyek? Ez az én utam?
Miközben a Centrál Café-ban ültünk K-val és spirulinával; a Valami Amerika főszereplőjére várva, ezek a kérdések újra és újra felvetődtek bennem.
A választ szívem dobbanása és az az ismerős, libabőrös érzés adta meg, mely testem olvasatában heves igenlést jelent.

Megérkezett Ő.
Bár az említett filmben való szereplésekor nagyon ellenszenvesnek találtam, „most” mégis kellően megilletődött voltam.
Legszívesebben elbújtam volna az asztal alá, de élethűen imitáltam, hogy ez a helyzet nekem szinte mindennapos. Előttem egy Café Pepperoni (csak nehogy allergiás rohamot kapjak tőle!) mellettem pedig Magyarország egyik legfelkapottabb férfiszínésze.

- Mesélj a kislányodról! – csicseregte K. – A válás után milyen gyakran találkoztok? Mit szeret csinálni a szabadidejében? És milyen apa vagy?

Ámulattal figyeltem mentoromat és interjúnk főhősét, aki az elegáns kávéházban töltött röpke háromnegyed óra alatt egyre jobban bezárult, falakat vont maga köré.
Úgy tűnt, zavarja valami. Végül kibökte:

- Látom a szemedben a megvetést – nézett egyenesen K-ra. Pedig én nem vagyok bunkó, még ha annak hiszel is. De ha végighallgatnád, amit én szeretnék elmondani, talán többre mennénk, mint ha azt akarnád kimondatni velem, amit hallani akarsz.


*

Félórával később már az Operaház balettigazgatói irodájában csücsültünk, előttünk az asztalon tucatnyi ásványvíz. Keveházi Gáboron és Krisztinán látszott, rutinos nyilatkozók és számos jól felépített, hálás sztorit „szolgáltattak” K. számára.

A 105-ös buszon ülve aznap erős honvágy fogott el. Nem hittem, hogy ez bekövetkezik. Az albérletbe érve heves zokogás tört fel belőlem, csöndre és otthoni levegőre vágytam.

Még azon a hétvégén hazautaztam...


Váczi Éva


Folytatása következik...
 
június 1.
12:12Csillogó Meglepetések

- egy vidéki lány kalandjai a fővárosban - 2. rész

Május 6-tól nagy reményekkel várt gyakorlatomat kezdtem meg az egyik női magazinnál. Békéscsabai lévén budapesti egy hónapom megszervezése több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mintha fővárosi lennék. Mindez nem zavart, nem számított, kihívásnak tekintettem.
Közel négy hetet töltöttem otthonomtól távol, és ennek krónikáját próbálom most Nektek, még emészthető terjedelmű bejegyzésekben visszaadni.


Jó szórakozást!


*


24 éves a lány, akinek gondjaira a főszerkesztőnő már az első napon megkönnyebbülten rábízott. Ismerősnek éreztem valahonnan, a neve meg erőteljes békés megyei kötődést sugallt, így hamar megbarátkoztunk. Ki is derült, hogy valóban szűkebb pátriámból költözött a fővárosba még 6 évvel ezelőtt, s hogy Békéscsabán is élt 5 esztendeig.
Első élményem vele az Onyutha Judit otthonába való autókázás volt, mely beillett akár városnézésnek is.
Tátott szájjal bámultam a Dunát, a Lánchidat, az ódon épületeket, s az autóban ülve arra gondoltam, vajon sok év elteltével is képes leszek így rájuk csodálkozni?

A TV2 időjósa végtelenül kedves és egyszerű nő, a szó legnemesebb értelmében. Talán jobb volna így jellemezni: tiszta.
A Vele való beszélgetéskor láttam meg először K. (24 éves „mentorom”) interjúkészítési módszerét, és nagyon ledöbbentett, ugyanis sem diktafont, sem jegyzetfüzetet nem használt. Penge memória esetén is életveszélyesnek tartom ezt a megoldást. Ő tudja…(?)

*

Valós szerkesztőségi ténykedésem háttéranyagok gyűjtésével kezdődött és lényegében végig meg is maradt ezen a szinten.
Először a hepatitisz-vírusról, annak veszélyeiről, kezeléséről szemléztem anyagokat az interneten, majd a talált infókat általam fontosnak tartott szempontok szerint összeszerkesztettem.

Testhez álló feladat volt a sztárhoroszkóp-melléklethez hozzájáruló gyűjtőmunkám, amikor is 12 különböző csillagjegyű nőnemű hírességet kellett találnom, akik ugyancsak ismert és népszerű párral, baráttal vannak megáldva. Ráment egy délutánom, de összejött.

Első szombatom az izgalmak kipihenésével telt, vasárnapomat viszont már ádáz városnézésnek szenteltem egy kedves barátnőm szakszerű navigálásával. Bejártuk a Margitszigetet, a Halászbástyát, gyalog sétáltunk át a Lánchídon és egynapos túránk lezárásaként fáradtan, de elégedetten roskadtunk le a Vörösmarty téren, a Zserbo-bo-bó (alias: Gerbeaud) előtt.

Akkor még jól éreztem magam…


Váczi Éva


Folytatása következik...
 
május 30.
20:32Meglepetés? Az volt!

- egy vidéki lány kalandjai a fővárosban - 1. rész

Május 6-tól nagy reményekkel várt gyakorlatomat kezdtem meg az egyik női magazinnál. Békéscsabai lévén budapesti egy hónapom megszervezése több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mintha fővárosi lennék. Mindez nem zavart, nem számított, kihívásnak tekintettem.
Közel négy hetet töltöttem otthonomtól távol, és ennek krónikáját próbálom most Nektek, még emészthető terjedelmű bejegyzésekben visszaadni.


Jó szórakozást!


*


Hol is kezdjem?

Hónapok óta készültem erre a négy hétre. A szakmai gyakorlatomra. Szerveztem, terveztem, beszereztem és határtalanul izgultam. Jó értelemben. Én, a naív kis vidéki lány arra számítottam, hogy a „nagy” Budapesten majd óriási élményekben lesz részem. Nem csalódtam. Csak győzzem kiheverni…

Kezdjük azzal, hogy szállás után kellett néznem. E célra természetesen nem volt megfelelő az évközbeni kollégiumi vendégszoba, ugyanis ott életvitelszerű lakhatást nem igazán lehet folytatni. Beizzítottam hát ismerőseimet az iwiw-en és legnagyobb meglepetésemre egy nap alatt sikerrel jártam.
(Úgy éreztem magam, mint Ben Stiller az Apádra ütök című filmben, amikor is a volt CIA-s apósékhoz tartva a taxijának egyből zöldre váltott a lámpa. Más kérdés, hogy az ezt követő események e „jel” jogosságát a későbbiekben nem támasztották alá…)


Május 4. vasárnap délután:

Tűkön ülve várom, hogy végre elindulhassak ruhásszekrény-méretű kék bőröndömmel (melyet előző nap vásároltam) és dugig pakolt hátizsákommal a pályaudvarra.
Rémképek lebegnek lelki szemeim előtt, hogyan fogom felszuszakolni e monstrumot a vonatlépcsőkön.
Szerencsére még időben segítségemre siet szomszédasszonyom, akivel ketten, közös erővel megbirkózunk a feladattal.

A főbérlőmet és a lakást korábban nem láttam, vagyis négy órával később a teljes ismeretlenbe érkezem. Nem félek emiatt, ugyanis a hölggyel folytatott telefonbeszélgetéseink során pozitív megérzéseim voltak.


Május 5. hétfő:

Meg kell találnom az Árpád hídi-metróállomást és a Naphegy teret. Páni félelmem a budapesti tömegközlekedéstől egyre jobban szorongatja torkomat.
Felugrom a 32-es buszra a Béke-téren, majd havi bérletemet megvéve elgémberedett ujjakkal szorítom az egyik kapaszkodót a hármas metrón, útban a Ferenciek tere felé. Onnan már csak egy ugrás a Sugár, akarom mondani a Naphegy tér, a 78-asra ülve máshová már nem is mehetek.
Miután leadom drága Árkus Évánknak a szakdolgozatokat (Cd-n, meg spirálozva, ahogy kell), újra megcélozom a 78-ast. Ezúttal még szabad vagyok, a „munka” csak másnap kezdődik.


Május 6. kedd:

A BKV internetes útvonaltervezője kérdésemre kiadja, hogy a Montevideo utcába legegyszerűbben a 105-ös+86-os busz kombinációjával juthatok el.
Hááát…, a buszon töltött másfél óra alatt gondolatban leszentségelem a csillagokat az égről. Ilyet még nem láttam! Dugó dugó hátán, 10 méteres araszolás, majd 10 perc állás, azt hiszem, sosem érek a Kolosy térre.
Rebegek egy imát az őrangyalomnak (persze szigorúan csak magamban), hogy ha neadjisten 10-re mégiscsak elérnék a Sanomába, különféle jutalmakra számíthat.
Hogy-hogy nem, a Kolosy téren leszállva épp egy olyan hölgyet szólítok meg, aki oda igyekszik. Innen már sima az út. Köszönet érte, őrangyal (a jutalom nem marad el).

*

Felkapaszkodva a meredek hegyoldalon már csuromvíz vagyok. Bűntudattól vergődve esem be a szerkesztőségbe (csupán 5 perc késéssel), és keresem a főszerkesztő asszonyt, akinek a „felügyeletére” spirulinával együtt bízva vagyunk.
Futó pillantást vet rám, úgy tűnik, a háta közepére sem kíván. Ekkor esküszöm meg, persze megint csak magamban, hogy ha egyszer (neadjisten) főszerkesztő leszek, minden gyakornokkal váltok minimum két barátságos mondatot. Csak hogy szegény EMBERNEK érezhesse magát.


Váczi Éva



Folytatása következik napokon belül, mely ugyancsak tartogat majd Meglepetéseket…
 
május 13.
14:51Búcsú...
Múlt pénteken hivatalosan is elbúcsúztak az újságírók az Andrássy úti székháztól!
Meghívót én is kaptam, de sajnos nem tudtam elmenni!
Pedig a zsíroskenyeres-disco-t emgnéztem volna magamnak! :)

Reméljük, hogy az új székház hamarosan elkészül, hogy minnél előbb fogadhassa az új növendékeket és a régi hallgatókat is.

Anita
 
április 24.
00:06Tíz év
Ez a szomorú szemű asszony itt a képen az Édesanyám. Kérdezhetitek, mi okból került most ide, ahol eddig javarészt a médiaélményeinkről cseréltünk eszmét?
Évforduló van, a halálának 10. évfordulója.
Nagyon hiányzik most is, és tudom, ezt az űrt nem töltheti be semmi. Elvesztése óta egyfolytában borzongok és keresem azt a fajta szeretetet, amit Ő adott, de silány utánzatoknál többet eddig nem találtam.
Azért nem adom fel.

Köszönöm Neked, hogy bíztál bennem és annyira szerettél! És bocsásd meg, hogy kitettelek ide a „placcra”, de büszke vagyok rá, hogy Te voltál az Anyám, és általad válhattam azzá, aki vagyok.

Éva
 
április 7.
23:53Jobban hat a placebo, ha drága?
Kétségkívül elhiszem. Elhinném akkor is, ha nem kedvenc női lapom 2008/14. számában olvasnám ezt egy nyúlfarknyi hírben. Eszerint ugyanis amerikai viselkedéskutatók hatástalan fejfájás-csillapítókat adtak pácienseiknek, melyek közül az egyikre azt mondták, 435 forintnyi dollárba kerül, a másikra pedig azt, hogy átszámítva 17 forint az ára.
Kitaláljátok, melyik bizonyult hatásosabbnak?
Jól tippeltek: a drágábbik.
Hogy miért?
Minden bizonnyal az a tudattalanul ható hiedelem ebben a ludas, mely ott él szinte mindannyiunkban, s azt kopogja a fejünkbe, hogy ami drága, az csak jó lehet. (S ami olcsó, az szükségképpen rossz).

Folytathatnám a sort további, a gyógyszer-hatékonyságot nagy valószínűséggel befolyásoló pszichikai tényezők felsorolásával, mint pl. mennyire volt szimpatikus a vizsgálatot végző személy, bizalmat ébresztett-e a résztvevőkben, milyen színű volt a pirula etc.etc.

De a legfontosabb szerintem mégis az (bármily betegségről, testi érzetről legyen is szó), hogy képesek legyünk felismerni a kiváltó lelki okokat, s a későbbiekben EZEKET kezelni, orvosolni.

Mert A GYÓGYULÁS (mint oly sok minden) A FEJBEN DŐL EL.


Váczi Éva
 
április 2.
00:39Vágó István és az asztaltáncoltatás

Mellbe vágott a Fókusz tegnapi műsora, melybe Vágó Istvánt, a közismerten ezotéria-ellenes polihisztort hívták meg egy szellemidézésre.
Érdeklődésem azért is ébredt fel a szokásosnál mélyebben, mivel az „idézés” módjában felismerni véltem életem egyik korábbi eseményét. Mondhatnám azt is: kísérteties élményben volt részem.
De mielőtt még túlzottan furdalná oldalatokat a kíváncsiság, elárulom: magam is részt vettem hasonló szeánszon 6-7 évvel ezelőtt, 1998-ban elhunyt Édesanyámmal akartam ily módon kapcsolatba lépni.
Jobb kezemet akkor ugyanúgy a háromlábú kis sámlira helyeztem (sajnos a szerkezet pontos nevét nem tudom), ahogy az adásban most Vágó István.
És én is a ceruzaszárban végződő lábtól vártam a síron túli üzeneteket.

Nos, kvízmesterünk esetében az előzetes remények nem váltak be, illetve akár azt is mondhatnám, hogy szkeptikus prekoncepciói jó talajra hullottak, mivel a megjelenő szellem rendre rossz választ adott kérdéseire.

Ellenpéldának egy évekkel korábbi felvételt mutattak be, melyben Déri János fia idézte meg apját, s a „ceruzahegy” megdöbbentően pontos feleleteket rótt neki a papírra.

Én csak annyit tudok mindehhez hozzátenni, hogy a kételkedés szerintem mindenkinek állampolgári joga.
Így az is, hogy meggyőződjön valaminek a létéről vagy nemlétéről.
Személyes tapasztalataim viszont a fenti tárgyban Déri János fiáéhoz hasonlatosak voltak, így az ügyben elfogultságot jelenthetek be.
A „szellem” pontosan tudta azt a becenevet, amellyel anyai nagypapám 3 éves koromban engem illetett. És amit Anyukámon kívül nem tudott más (elárulom: nem hétköznapi név volt...)

Lehet, egy kósza szellem űzött velem játékos tréfát, és az is megeshet, hogy a szkeptikusokat ezek a lelkek nagyívben elkerülik.

Mégis, ha elvonatkoztatunk a materiális és a transzcendentális világ éles szétválasztásától, talán érdemes feltenni a kérdést: mi az, amibe hétköznapi küzdelmeink során, a csalódások után még kapaszkodhatunk?
Ami stabil, megingathatatlan és bizonyítható?


Egyáltalán: szükséges mindenre bizonyítékot keresni?


Váczi Éva
 
március 30.
23:31Ahol semmi sem szent

Bevallom őszintén, soha nem kedveltem Anettkát. Ma este viszont szívből megsajnáltam.
A napokban veszítette el ugyanis férjét, egyben menedzserét, Forgács Rezsőt.
Az ATV Esti Frizbi című műsorában egész másként láthattam viszont ezt a meghatározhatatlan foglalkozást űző, extravagáns jelenséget, mint ahogy emlékeimben élt: fekete ruha, majdnem vállig érő, feltűzött göndör haj, meg kell mondjam: előnyére változott.
Azon viszont meglepődtem, milyen kimért higgadtsággal beszélt a héten tüdőrákban elhunyt férjéről.
Elmondta, hogy Rezsővel 12 évig éltek együtt boldogságban és hogy a férfi arra kérte, miután Ő meghal, fogadja el barátaik mindennemű segítségét.
- Gyengébbnek hitt, mint amilyen valójában vagyok - kommentálta férje hozzá intézett szavait Anettka.

A közönyös hidegség álarcát az adás végéig szinte tökéletesen megőrizte, Röme, a műsor házi zeneszerzőjének dalára sem ingott még meg az önuralma.
Azt viszont, amikor bejátszották a Frizbi egy évvel ezelőtti felvételét, melyben Rezső szerenádot adott asszonyának, már nem bírta elviselni. Folytak a könnyei.

Vajon meddig terjed a jóízlés és a kegyelet határa? Vagy mindent fel kell áldozni egy hatásvadász pillanatért?


Váczi Éva
 
március 25.
12:18Kossuth-díjat Erdélyi Mónikának!
Az idei Kossuth-díj kiosztása körüli felhajtás elérkezett az utca emberéhez is. Másképp fogalmazva: a probléma begyűrűzött a föld alá.
Nem igazán értettem, miért szerepelt napokig a sajtó érdeklődésének középpontjában az a hír(?), hogy Sas József díját az utolsó pillanatban visszavonta a miniszterelnök. A sokat sejtető felkonferálás után ugyanis elmaradt a nagy leleplezés, hisz maga a művész úr kérte, hogy amíg nem tisztázódik jogerősen az adócsalás vádja alól, ne adják át a díjat... Miért kellett erről annyit beszélni? Lehet, hogy nem látom át a mélyen megbújó összefüggéseket?

Nem igazán értettem Blaskó Péter nyíltszíni indoklását sem, miszerint azért nem kér a díjból, mert nem tudná többé megsimogatni a szeretteit, ha Gyurcsány Ferenccel kezet kellene fognia. Volt már olyan, hogy valaki kézfogás nélkül vette át a díjat,láttunk már ilyet... Lehet, hogy épp ez a baj? Az ismétlésnél eredetibb a nyílt levél? Kétség kívül igaz. Amúgy meg mindenki azt csinál, vagy nem csinál a díjával, amit akar. - Elvégre demokráciában élünk, nem igaz?
Talán a Kossuth-díjat is demokratikusan kellene odaítélni, döntsenek az emberek, kié legyen ez a magas állami elismerés. Valószínűleg ez adta az ötletet, azoknak a tizenéveseknek is, akik a minap a metróban aláírást gyűjtöttek egy \\"Kossuth-díjat Erdélyi Mónikának!\\"-fejléccel ellátott lapon. A diákok állítása szerint ez egy iskolai feladat, amiért nagyon sok pontot szerezhetnek (Milyen pontot? Minek?- senki nem volt rá kíváncsi). Popper tanár úrnak a tömeg pszichológiájáról tartott órája után, már nem volt meglepő, hogy amint az első ember leírta olvashatóan a nevét és odabiggyesztette kézjegyét is, sorra követte őt a többi. Én nem. Miért?

Mert bele sem merek gondolni, mi lenne, ha összegyűlne kellően sok aláírás...
Mert elképzelem, hogy pszichológusok, szocilógusok, médiaszakemberek messzemenő következtetések vonnak le a kérdőíves vizsgálat eredményéről...
Mert nem szeretném a nevem valamelyik bulvárlapban viszontlátni egy, az emberi butaság határtalanságáról szóló cikkben...Mert...
Mert nem teszik, hogy viccet csinálnak a Kossuth-díjból...
Mert értem én a tréfát, csak nem szeretem...

spirulina
 
március 16.
21:25In memoriam Nagy Emőke
Bár csak futólag találkoztunk és 20 percnél többet nem is beszéltünk, mégis megérintett a lényéből áradó emberség, jóság és szelídség.

Aki az iwiw-en Őt keresi, sajnos már csak arról értesülhet, hogy Nagy Emőke, a Nők Lapja kiváló újságírója március 7-én elment közülünk.

Álljon itt emlékére az alábbi vers, mely az említett Internetes portálon a bemutatkozásaként szerepel:


Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt
S most már a mennyek angyala:

„A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha-legszebb perceinkben-
A színéből is - valamit.”



Váczi Éva
 
március 15.
08:18Dallasból jeles
Már le sem tagadhatnám, hogy 7 éven keresztül minden áldott pénteken néztem a Dallast.
Ahogy a Maxima 2008/11. számát lapozgattam, hirtelen úgy éreztem, a múltba csöppentem. Jólismert arcok tekintettek rám egy jólismert képről: Jockey, Samantha, Jock, Miss Ellie, Bobby, Pamela, Lucy és Ray Krebbs.
Te Jóisten, mi történik itt? Újrakezdik a Dallast és nem tudtam róla?
Erről (sajnos vagy hála Istennek) szó sincs. Csak tesztelték, az olvasók közül ki, mennyire emlékszik a sorozat egyes eseményeire. 10 kérdést adtak fel, egyenként három (A,B,C) választási lehetőséggel.
Pl.: Melyik szereplőt emlegették a „Tintás” gúnynéven? vagy Hogyan tűnt fel a sorozatban Brad Pitt? (Miért: benne volt???)

Mivel kíváncsiságomnak nem tudtam gátat szabni, kitöltöttem a játékos fejtörőt. Az eredmény: 7 jó válasz a 10-ből.
Azt hiszem, hozsannákat zengenék az Úrnak, ha ilyen eredményt egy ismételt számvitel-vizsgán érnék el, 10 évvel a diplomaosztóm után.
Mert a Dallas is kb. egy évtizede fejeződött be.

*

Aztán itt van a Rabszolgasors. A baba-tekintetű Isaura, a gonosz Leoncio (az őt alakító színész nemrég hunyt el), a jólelkű, húsos Januaria, a filozófus-lelkű Tobias, és így tovább…

Vagy a Kórház a város szélén. Blazej doktor és Irina…Sova főorvos, örökös joviális mosolyával. Az állhatatlan Karel. A mindig peches Elzbeta Cenkova…

És a Nők a pult mögött. Egyik kedvenc sorozatom volt a 80-as évek elején.

S akkor még nem beszéltem Surdáról, az imádnivaló, sármos mosolyú borbélyról, akinek folyton leesett a vérnyomása.

Vajon most miért nem lehet ilyen filmeket készíteni a szirupos dél-amerikai (és amerikai) rétesnyúlványok helyett?


Váczi Éva
 
március 10.
14:30Búcsú a Művészetek Völgyétől?

Elmarad az idei jubileumi – 20. – Művészetek Völgye. – jelentette be a fesztivál igazgatója, Márta István.

Tény, hogy a korábbi években már többször volt róla szó, hogy a rendezvénysorozat anyagi gondokkal küzd, de Márta István egyelőre nem beszélt a részletekről. Sokan arra tippelnek ez a bejelentés, csupán egy üzleti fogás, mindössze több szponzort szeretnének toborozni.

Én meg csak csendben búsulok a számítógép előtt. Túl kevés a Művészetek Völgyéhez hasonló kulturális rendezvény. Szerettem Kapolcson lenni. És szerettem Monostorapátit, Taliándörögdöt meg a másik négyet is. Amolyan hangulatos nomád életmódra tudtunk ott berendezkedni... Együtt a barátokkal, civilizációtól távoli jókedvvel. Dühít, hogy most talán megint búcsút inthetünk egy szelet kultúrának, közös élménynek, derűnek.

Horváth Eszter
10:03Szavaztunk
Igennel vagy nemmel, ki-ki meggyőződése szerint. Valóban? Megértettük, miről döntünk? Vagy követtük a kampányszólamokat, plakátokat - attól függően, hogy a számunkra helyes irányból jöttek-e: balról vagy jobbról.

Nincs tétje a dolgognak, így nyugodtan lehet beszélni arról, melyik párt milyen plakáttal, társadalmi célú hirdetéssel „kommunikálta magát” Nem akarom minősíteni a műanyag agyat kefélgető, vagy az óriás kocka előtt kinyilatkoztató emberekről szóló relkámfilmeket és óriás plakátokat - kár lenne energiát fektetni bele. Egy ma reggel utamba akadó narancssárga színű A/4 lap viszont elgondolkodtatott. Ez állt rajta: „Ha otthon marad, jön az ingatlanadó! 3 igen! Fidesz”

Miről is szavazott az ország tulajdonképpen?

spirulina
 
március 8.
13:19Válságból fakadó új élet

Ma ebéd közben nagyon érdekes műsort hallottam az MR1 Kossuth Rádióban. Már a bevezetőjére felkaptam a fejem, ugyanis egy olyan lányról (hölgyről) volt szó, aki 16 évesen öngyilkossági szándékkal leugrott egy négyemeletes ház tetejéről.
Szerencsére nem halt meg, viszont kerekesszékbe került. A várakozásokkal ellentétben ettől nem esett még mélyebb depresszióba, hanem daccal, „majd én megmutatom!” – vággyal újonnan felvértezve vette kezébe élete irányítását.
Ma, a történtek után 17 évvel többszörös paralimpiai ezüstérmes vívó, és számtalan tisztséget tölt be különféle, hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó szervezetekben. Segíti a sérültté vált emberek alkalmazkodását megváltozott helyzetükhöz, sőt, a munkába való visszahelyezésük terén is jelentős részt vállal.
Öröm volt hallani optimizmustól csengő hangját, talán a hang önmagában még jobban kifejezte, hogy ez a tiszteletre méltó hölgy, Dani Gyöngyi, végre rálelt igazi útjára, melyet következetesen „révész-tevékenységnek” nevez.


Magam is hiszem és tudom, hogy a komoly életválságok új lehetőségeket hordoznak.
Hogy mitől lesz szebbé az, ami pl. egy öngyilkossági kísérlet előtt még iszonytató volt?
Úgy gondolom, attól, hogy az életbenmaradással egy mélységes hálaérzet aktivizálódik az emberben, hisz minden bizonnyal Ő sem akart 16 évesen meghalni, hanem „csupán” abból az életből menekült, amiben nem látott kihívást, perspektívát.


Váczi Éva
 
március 5.
18:56Miért válnak alkoholistává az intelligens emberek?

Ez a címe a delmagyar.hu-n ma megjelent egyik írásnak. A cikk szerint a magas intelligencia-hányadossal rendelkezők (és különösen a hölgyek) nagyobb valószínűséggel esnek az alkoholizmus csapdájába, mint kevésbé értelmes társaik.
Írják továbbá, hogy a férfi főnökökkel sújtott gyengébb nem-képviselők szintén nagyobb arányban küzdenek alkoholproblémákkal (pedig a női főnökök sem mind Teréz anyák, tanúsíthatom).

Még egy mondat szúrt szemet, mellyel élesen vitába szállnék:

„Érdekesség, hogy akik legnagyobb IQ-val rendelkeznek, azok, akik minden nap isznak, míg azoknak, akik soha nem fogyasztottak alkoholt, alacsonyabb az IQ-hányadosuk.”

Ergo: érdemesebb „hülyének” lenni.

Mondjuk, azt nem hiszem, hogy az absztinencia és az intelligencia fordított arányban állna egymással. Lehet, az illető szuperintelligens, csak kordában tudja tartani a démonjait.
Vagy esetleg az ital helyett más szenvedélyt (drogot, szerencsejátékot stb.) választott, melyet viszont nem vizsgál a statisztika.
Vagy egyszerűen „csak” kiegyensúlyozott.

Egy dolog mindenesetre megszívlelendő, és számomra ez a hevenyészve összedobott cikk egyetlen tanulsága:

A TISZTÁNLÁTÁS ÉS ÉRTELEM SOKSZOR ROSSZABB, MINT AZ EGYÜGYŰSÉG.


De ezt már nálam okosabbak is jópárszor leírták.


Váczi Éva
11:42Big game shootin’

Az utóbbi években menetrendszerűvé vált, hogy ha a Magyar Narancs címlapján egy színészt vagy rendezőt látok, akkor sejthető, hogy az illetővel Kriston László filmes újságíró készített interjút egy külföldi filmfesztiválon. Így van ez a MN február végi számában is, melynek Javier Bardem színész került a borítójára. Kriston különböző lapokba, de főként a Narancsba készít interjúkat, a mainstream kultúra sztárjaival ugyanúgy, mint a szélesebb közönségek látómezejébe került függetlenekkel. A MN-ban, túlnyomórészt annak kultúrrovatában úgy öt éve rendszeresen jelennek meg a beszélgetései; számomra a legemlékezetesebb az a háromoldalas Martin Scorsese-interjú, mely egy tavaly szeptemberi szám indítócikke volt.

A mostani Bardem-anyag azonban egy másik tendenciát is erősít. Az utóbbi másfél évben ugyanis harmadik alkalommal látom, hogy a lap olyan illusztrációval hozza le a szerző munkáját, melyen az interjúalannyal vállvetve ő maga is farkasszemet néz az objektívvel. Bardemen kívül Pedro Almodóvar és David Lynch oldalán hekkelte már be ugyanígy saját magát a Narancs arcképcsarnokába. Az egyetlen kérdés számomra az, hogy egy szakmailag egyébként megalkuvásoktól mentes hetilap miért enged teret efféle szertelen, off-topic mutatványoknak. Szinte lehetetlen, hogy épp egy címlapsztorihoz egy kvázi turistafotó helyett ne lehetne beszerezni akár egy hírügynökségi képet…

B.Á.

 
február 29.
21:11Habos csoki, újramelegítve

Nagyon szeretem a Csokoládét. Most nem a fincsi édességről beszélek (bár az sem megvetendő), hanem Joanne Harris regényéről.
A megfilmesített változat se kutya, Juliette Binoche – úgy érzem – telitalálat volt Vianne Rocher szerepére. Öntörvényű, lázadó, erős és gyönyörű. Ideális egy hangulatos kis chocolaterie „boszorkány” hősnőjének megformálására.
Miért hagyták ki a filmből mégis a lényeget? Illetve miért írták át pont a legizgalmasabb, leginkább konfrontációra sarkalló momentumot? A regényben Reynaud tiszteletes üldözi Vianne-t „szabados”, Istennek nem tetsző életmódja és betörhetetlensége miatt. Az azonos című filmben az üldöző nem Isten szolgája, hanem „csupán” a polgármester. Vajon a forgatókönyvíró miért változtatott? Miért nem merte felvenni a kesztyűt az egyházi méltóságokkal? Mert a történet így – bár érdekes és kerek sztori -, veszít mondanivalójából.

Örülhetünk viszont a regény pár hete megjelent folytatásának, melynek címe Csokoládécipő.
Belekóstoltam, és mondhatom, ez is nagyon ízletes. Habár kissé ki van hegyezve a boszorkányságra, meg a mágiákra, mégsem lehet letenni. Talán éppen ezért.

Aki ínyencfalatra vágyik, a két héttel ezelőtti Nők Lapjában megtalálhat egy rövid részletet a műből, Nagy Emőke válogatásában.


Váczi Éva
19:08\"Nem ér a nevem...\"
Sólyom Lászlónak nem tetszik, hogy a képviselők (civilben politikusok) nem átallanak politikai döntéseket hozni. Miközben politizálgatnak szem elől tévesztik a törvényességet és a szakmaiságot.

Kivételek azért mindig vannak, gondolhatja Sólyom. Például a 2005. június 7-i parlamenti szavazás.

Kaplonyi György
17:14Abigél

10 éves lehettem és náthásan feküdtem otthon. A váratlanul rám szakadt szabadság meg arra ösztönzött, hogy fényes nappal, kora délelőtt (micsoda luxus!) bekapcsoljam a tévét.
Egy film ment éppen, s mivel műsorújságom nem volt, még izgalmasabbnak bizonyult, hogy nem tudtam, mit nézek. Pár perc elteltével annyira belefeledkeztem a történetbe, hogy megszűnt körülöttem tér és idő.
Később tudtam meg: az Abigél című film első részét láttam. Külön megörültem annak, hogy még hátravolt három epizód, melyeket szintén tágranyílt szemekkel követtem végig. Vitay Georginában magamra ismertem, de azt hiszem, sok fiatal lány volt így ezzel az évek, évtizedek során.
A Nők Lapja legutóbbi (2008. évi 9. számából) értesülhettem róla, hogy Szabó Magda kitűnő regényét a Budapesti Operettszínházban is bemutatják musical-előadás formájában. Ginát, a lázadó kislányt Vágó Zsuzsi és Vágó Bernadett kelti életre. (Kíváncsi vagyok, mennyire tudják majd „feledtetni” velünk Szerencsi Éva alakítását.)
Kőnig tanár úr szerepében Csonka András és Magócs Ottó, Horn Miciében pedig Udvaros Dorottya látható (az eszköztelenül is nagyszerű Garas Dezső és a varázslatos Ruttkai Éva után).

Imádom Szabó Magda könyveit. És az Abigél lesz mindig az első számú kedvenc. Főleg az utolsó mondata, mely azóta is nagyon sokszor visszadobol a fejemben. Így szól:

„....annyiszor sértettem meg, ahányszor csak alkalmam volt - mivel tudom valaha jóvátenni, hogy csak most ismertem fel Kőnig tanár úrban Abigélt?”


Váczi Éva
 
február 28.
20:34Igen?

A Nők Lapja 2008. évi 9. számában jelent meg egy cikk: A fiatalok házasodni vágynak címmel. Az írás alapjául egy magyar középiskolások körében végzett – nem reprezentatív – felmérés szolgál.

Az eredmény dióhéjban a következő: a mai tizenévesek még mindig olyan „elavult” eszméket várnak a házasságtól, mint a szerelem, szeretet vagy a hűség. A felvett kérdőíveket egy pszichológus és egy társadalomkutató elemezte. Arra az eredményre jutottak, hogy a fiatalok lehetőségei és a vágyai közt túl nagy a távolság. Hiányolták a kérdésekre adott válaszok közül az olyan házassághoz kötődő fogalmakat, mint a munka, a pénz vagy a problémamegoldás.

A házasság kétségkívül „nem csak játék és mese”, de feltétlen szükséges megfosztani álmaiktól a fiatalokat? A boldogság csak múló életérzés volna? Muszáj megszabadulnunk az optimista jövőképünktől vagy elegendő, ha a nagybetűs életre kivetített illúzióink maradnak dobozban?

Talán lehetne a házasság többezer éves intézményét kicsit derűsebben szemlélni, ha még mindig nem ment ki teljesen a divatból...

Horváth Eszter
 
február 27.
17:50Na ne má\
Néhány bejegyzéssel ezelőtt a reggeli rádiózásra bíztattam a tévétől megundorodókat. Azóta kiderült, ott sem fogyasztható minden.
A Klubrádiót hallgatva Neumann Gábor például a legkevésbé sem volt az. A több évtizedes rádiós múlt ez esetben lustaságot, nagyképűséget eredményezett a profizmus és a rutin helyett. Azt mondta például. „Szeretettel köszöntöm a stúdióba..”, majd jött még „valóba” és „kapcsolatba” is, amiből látszott, nem volt véletlen az első eltévesztése sem. Nagy Krisztinát, a Tereskova néven ismert, intermédiális képzőművészt köszöntette ekkor, és vélhetően úgy gondolta, a kissé szókimondó leányzó majd csak mond olyat, amire rákérdezhet, így nem is kell felkészülnie. Ez a taktika be is jöhetett volna, ha legalább nem szólt volna közbe, például ilyeneket: „Rajtad keserülték a nyelvüket”. Nem nehéz kitalálni, hogy a nyelvet köszörülni fordulatra gondolt.
Micsoda különbség van gondolat és a kimondott szavak között...

BJ
 
február 26.
14:11Valentin, kikelet, szerelem...
Február első harmadában a boltok polcait ellepik a piros szivecskés csokoládék, plüssállatok, bögrék, képeslapok, hűtőmágnesek és ki tudja még, hányféle vicik-vacak, mütyür és fityegő, hogy bárki kedve és ízlése szerint megüzenhesse velük: jön a tavasz, éled a természet, a szerelem.
A kereskedők nem aggódnak, ha valentinra nem fogy el az áru, elkel majd nőnapra, vagy később, hisz köztudott az ember tavasszal szerelmesedik, s mivel is tudná jobban kifejezni bimbózó érzelmeit, mint egy-egy aprócska kedves ajándékkal.
A kisbolt, ahol a napi élelmiszert és -a pénztárnál várva- az aktuális bulvárhíreket szerzem be, óriási mennyiségű szuvenírt halmozott fel a szerelmesek napjára, s habár sokan vásároltak, maradt a készletből mára is.
A pénztárgép mellett egy nagy befőttes üvegből kandikált ki 8-10 darab hullámos műanyagkukac, átlátszó testükben valami sűrű folyadékkal. Az üveg aljára pillantva észrevettem, hogy a másik végük kerek és van orruk, szemük és mosolygó szájuk is. Önkéntelenül nyúltam az egyik után, de még ki sem vettem egészen a kb. 15-20 centis valamit, belepirultam a mozdulatba:-Ez az, amire gondolok?-kérdeztem a pénztároslánytól.
- Aha, sperma. Tejszínes vaniliakrém-likőr van benne,nagyon finom! - mosolygott rám, és hozzátette: - Ez a pár darab maradt csak, Valentin-napra vitték mint a cukrot.
...
Cukor, méz, tavasz, szerelem, romantika?

spirulina
 
február 21.
00:13Így is lehet
A kereskedelmi, sőt a köz-, médiákok összes celebműsorvezetője külön és együttvéve sem tud úgy beszélgetni, azaz szakszerűen szólva interjút készíteni, mint az egyébként sok minden másban is gyakorta remeklő Alföldi Róbert. Most éppen Halász Judittal beszéltek főleg a színházról, az életükről. Egyszerűen érdekesen, szórakoztatóan.
Így kéne ezt...

BJ
 
február 20.
17:45Záróra
A cím az m2 hétköznap esti műsorára utal. Veiszler Alinda 45 percben beszélget a magyar közélet egy-egy maghatározó személyiségével. 2008. február 19-én épp Kern Andrással.

A társalgás témája a művész életével, hivatásával kapcsolatos dolgokból tevődött össze. Kis nosztalgia, kis művészet, jelen és múlt, itthon és külföld. Kellemes elegy. Érdekes műsor volt, mert olyan témákról és olyan stílusban beszélgettek, ami mostanában a televízióban ritkán kap teret. Ami leginkább megfogott, hogy Kern András sajátos baloldalisága nyomán valahogy kirajzolódni látszott egy harmadik lehetőség is a BAL-on és a JOBB-on túl. Valahogy indulatok és elvakultság nélkül.

Horváth Eszter
 
február 19.
13:20Régi Magyarország
Régi Magyarország néven újszerű kampányt indított a Fiatal Baloldal.
A reformok nélküli országot négy videófelvételen keresztül mutatja be a honlap.
Bár közeleg a népszavazás, a szervezők mégsem az erre történő reflektációt tartották az elsődleges célnak, sokkal inkább a tájékoztatást, a figyelemfelkeltést.
A kisfilmek valóban hatásos módon mutatják be a gyakran érthetetlen módon körülírt reformokat.
Tehát lássunk, ne csupán nézzünk!

B-N. Annamari
 
február 16.
19:45Szemfényvesztés
Dunakeszin és Budapest egyes részein már rettegtek minket. Azaz engem és Sanyi barátomat. Minden ismerőshöz bekéredzkedtünk, és a legtöbb helyen – főleg az idősebb házaspárok – szeretettel fogadtak minket, csak egy kis csibészes mosoly és máris nyert ügyünk volt. Asztalt a szoba közepére, háziakat fotelbe leültetve, és elő az alumínium bőrönddel. Nekünk ez akkoriban nagy kincs volt, ebben voltak a bűvészkellékeink. Ügyességünk semmilyen viszonyban sem állt exhibicionizmusunkkal, mi mégis jól éreztük magunkat. Drakuláéhoz hasonló köpenyünket Lugosi Béla is megirigyelte volna, csak mi a közönségünknek nem a vérét szívtuk (habár így visszagondolva…), hanem az idejét raboltuk. Na meg a sütiket, hisz valami dukált a nagyszerű szereplésünkért, igaz a tapsvihart hiányoltuk.
David Copperfield-i produkcióban nem gondolkodtunk, habár egy hasonlóság mégis akadt: hostessünk nekünk is volt ám. Ezt a szerepet általában a ház - átlagban 70 éves - asszonya töltötte be.
Sikeres előadásunk után süteménnyel telitömött hátizsákkal és halvány mosolyok kíséretében távoztunk.
Azt hittük több lesz bennünk, de kiégtünk…végül is a csúcson kell abbahagyni.
Hol vannak ezek az apró szemfényvesztések a média mindennapos parasztvakításától…vérszívásban ők is jeleskednek.

Zack
 
február 15.
17:39Játék határok nélkül
Sok ember ugrál egyszerre, bugyuta feladatokat teljesítve, színes ruhába öltözve, hátukon hovatartozásuk első három betűjével. A mieink mindig sárga színben igyekeztek megoldani a feladatokat, a hét alkalomból háromszor győztesként kikerülve. Néha Reggio Calabria, néha Torinó, olykor magyar városok (mint Kecskemét) voltak a házigazdák.
Fantáziadús játékok felnőtt embereknek – ez volt a Játék Határok Nélkül. A mai napig életem egyik legjobb tévés élménye a ’90-es években a köztévé által közvetített sorozat.
Pénzhiány miatt azonban abbamaradt és csak remélni tudom, hogy ismét elindítják, legutóbb 2008-ra ígérték...

Zack
 
február 14.
09:27Elkelt az FTC
Kevin McCabe brit üzletember nyerte meg az FTC Üllői úti ingatlanának hatodik (!) pályázatát!
Ezzel a stadion az Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. birtokába került.
Mostmár csak az a feladat, hogy az egykoron oly\' híres focicsapatot és pályát az üzletember felvirágoztassa!
 
február 13.
22:33A múlt nyomában
Minden háznak, minden kőnek története van itt, és mindenhol találhatsz olyan társasházat vagy zöldövezeti negyedet, ahol lakik egy idős néni, aki régi családi történeteket mesél; egy háborút megjárt rokon, aki bevezet a háború viszontagságaiba, esetleg egy kedves ismerős, kinek nagybátyja ’56-ban itt hagyta hazánkat és elregéli kalandját az emigráció éveiből. Minden és mindenki mesél, és hiszem, hogy ez így is marad az idők végezetéig. Nekünk is dolgunk, hogy ezeket az emlékeket továbbvigyük, megőrizzük, jobb esetben leírjuk.
Nem csak az emberek, a házak is mesélnek.
Ahogy sétálok végig Lipót- és Újlipótváros utcáin, minden házról eszembe jut valami. Néphadsereg utca? Legjobb barát. Sallai Imre utca? Dédnagymama és nagypapa. Rosenberg házaspár utca? Nagymama és édesapa. Szemere utca? Általános iskola. Münnich Ferenc utca? Első barátnő.
Természetesen ezek a régi nevek, akit érdekel úgyis utánanéz a mostani megfelelőjüknek.
Biztos vagyok benne, hogy ez mindenkire igaz, a saját lakhelyére levetítve, és csak remélni tudom, hogy nekik is legalább ilyen szép emlékeik vannak róla.
A kör pedig csak bővül, nekem speciel Budával és Óbudával. Most már egyre több olyan utca, ház, kő van ezeken a helyeken is, melyek értelmet nyernek a szememben és nem csak áll önmagában, gondolatok nélkül.



Zack
14:24népszava
Z. Zs. J. és Z. Zs. J. S. néptagok, miután kimeritően tanulmányozták a nép problémáit, igényeit és követeléseit az alábbi kérdést látták indokoltnak a többi néptaghoz intézni:
„Egyetért-e azzal? Hogy igazi Rendszerváltás legyen Magyarországon az 1990-essel ellentétben!”
Ahhoz, hogy a várt változások valóban végbemenjenek, a néptagoknak, többek között, az alábbi kérdésekről is döntenie kellett volna:
„Egyetért-e azzal? Hogy a bíróságok, ügyészségek, és a magyar rendőrség, csak népfelügyelet mellett üzemelhessen!”
„Egyetért-e azzal? Hogy Magyarországon tíz százalék legyen a parlamenti küszöb! És tíz párt legyen engedélyezett Magyarországon szakértői vezetéssel!”
„Egyetért-e azzal? Hogy a mindenkori kormányt megválasztása után két éven belül leválthassa az államfő, ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket!”

A kérdések feltevésével kijelölt út helyes lehet, némi részletezéssel persze: a nép, saját soraiból válasszon magának néptanácsot, akik a szükséges változásokat irányítják és felügyelik majd, a végrehajtást pedig célszerű lenne, szintén a néptagokból verbuvált, népőrökre bízni, akik erejüket a népért, a nép nevében a népelnyomók ellen fejtik ki. A tíz pártot pedig kicsit soknak találolm (hiába van számtalan olyan szakértő az országban, akik képesek lennének vezetni azokat), mégiscsak változtatásról van szó, nem pedig újításról!
Az „igazi rendszerváltozás” azonban csak még egy kérdésre (amit minden valószínűség szerint a fent említett néptagok szerénységük okán mulasztottak el feltenni) adott helyes válasszal lehet teljes és visszafordíthatatlanul sikeres:
„Egyetért-e azzal? Hogy az államfői tisztséget - a nép akarata szerint - négy évente félváltva Z. Zs. J. és Z. Zs. J. S. töltsék be!\"

Az OVB azonban egyik fenti kérdést sem hitelesítette, úgy tűnik tehát marad továbbra is a parlamenti demokrácia, a hatalmi ágak szétválasztása és a törvények uralma. Ki kell bírni valahogy.

Kaplonyi György


13:44Csalódtam a bulvársajtóban!!!
Nem követtem nyomon, mégis úgy éreztem, hogy a döntőt meg kell néznem, hiszen nem mindennapi hősökről van szó! A hájjal folytatott heroikus küzdelem túlélői megérdemlik becses figyelmemet.
Letelepedtem hát tegnap este a tévé elé, hogy lássam, ki lesz a győztes a plakátokról ismert szereplők közül. Szurkolni (tájékozatlanságom miatt) nem tudtam senkinek, ennek ellenére izgatottan vártam a verseny végkimenetelét.
Be kell látnom végre, őskövület vagyok. Sehogy sem tudom megszokni, hogy a negyedórás reklámblokkok közötti tízpercekben, a szavazás módjáról, a nyerhető ajándékokról szóló tájékoztatás és a studió előtt spontán őrjöngő rajongókról szóló bejátszások szünetében kell megtalálnom azt a röpke pillanatot, amikor a műsor a címében meghirdetett témáról szól. Na, szóval végig pislogtam a Nagy Fogyás döntőjét egészen a mérlegelésig. Aztán felriadtam, és Colombót láttam gyűrötten-nyúzottan. Abban a megnyugtató tudatban töltöttem az éjszakát,hogy ő lett a győztes. Reggel döbbentem rá, hogy szervezetem önvédő mechanizmusai, akaratom ellenére megfosztottak a katarzistól.
Nosza, semmi baj! Majd az abc-ben a pénztárnál megtudom, mi lett az eredmény. Sajtos kiflikkel a kosaramban már messziről lestem az újságos standot, hogy minél előbb megpillantsam a zsírgyilkos címlapfotóját. Hiába!
Csalódtam a bulvársajtóban! Egyik sem a győztes képével akarta eladni a mai lapot. Lehet, hogy máris aktualitását vesztette a kilókkal folytatott küzdelem?
Vagy egyszerűen arról van szó, a nagyérdeműt jobban érdekli , hogy Gáspár Laci 1 millióért sírja el Claudiának a válása történetét?!
Nagyfogyás helyett nyafogás?
Talán mindegyis nekünk, drámai pillanatokra és igazi emberi történetekre éhes nézőknek, mégis: Minden elismerésem a versenyzőké. Aki már próbált akárcsak két kiló feleslegtől is megszabadulni, az érti, mi történt itt. A többi csak nyafogás, kifogás.
spirulina
12:14Mobilgyilkolászás
A Sláger Rádió reggeli műsorában új telefont kap az, aki a legkíméletlenebb módon végez előző mobiljával. A mai nyertes sörétes puskával lőtte szét a szerencsétlen készüléket. Azon gondolkozom, a jelenlegi meglehetősen agresszívvá vált közhangulatban jó ötlet ez. Ha a feszültség levezetését kívánja szolgálni, akár jó is lehetne, de talán most és itt inkább a durvaság még további elharapódzását és főleg létjogosultságát üzeni.

BJ
12:14Nagy ésszel nagyot fogyni
Megnéztem a Nagy Fogyás című műsor döntőjét. Természetesen mű- és showműsor, minden elemében. A sima valóságshownál viszont azért jobb, mert Magyarország lakosságának nagy része túlsúlyos. Hasznos lehet, ha valahogy sikerül megmozdítani bennük valamit az életmódváltás irányába. Az álmodozás helyett a tett irányába. De ez a mód veszélyes is lehet. Tévedés ugyanis azt gondolni, hogy a műsorból származó információk alapján, a szereplőket utánozva ennyi idő alatt – felügyelet nélkül - ilyen mennyiségű kilótól megszabadulhat bárki is. Fél év alatt kilencven kilót fogyott a győztes, ezért pedig naponta négyszer (!) másfél órát edzett. Ennek a felétől is Nagy Halált produkálhatja a fanatikussá vált, hirtelen és sokat fogyni vágyó. A döntő alatt egyszer sem hangzott el, hogy ne így és ne mindenben utánozzuk a súlyos tömegeiket elvesztőket. Remélem, minden érintett érzi, hogy csak a kezdő lökést, az erőt és a kitartást leshette el és ésszel végzi a saját Nagy Fogyását!

BJ
 
február 12.
19:18MEGSÁRGULT FÉNYKÉPEK KONTRA DIGITÁLIS VALÓTLANSÁG
A fényképezőgép tömeges elterjedése óta, az emberiség görcsösen dokumentálja életének fontosnak tartott mozzanatait. Előtte csak az igazán sorsfordító események képei függtek a tisztaszoba falán: érettségi tablókép, katona fotó, esküvői kép. Ma ennél sokkal több momentumot örökítünk meg, a technika pedig segít hogy „elkapjuk a pillanatot”. A digitális masinákat megelőzően, ritkábban, kevesebbet kattintgattunk. Csak az előhívás és a nagyítás után derült ki, mi van a tekercsen, sikerült e visszaadni a nagyi születésnapjának hangulatát, ki pislogott, vagy mozdult éppen az exponálás pillanatában. A fényt kapott film rémálma már a múlté. Számolatlanul nyomkodhatjuk a fényképezőgép gombját, a tucatnyi képből egy, biztosan sikerül. De hová lettek a megsárgult fotó albumok? ( Amelyeket legjobb esetben is gyerekeink őriznek és nézegetnek tovább… unokáink az első lomtalanításkor megszabadulnak tőlük) Jó az, ha a manipulált digitális alkotások azt mutatják, ami nem is létezik? Mennyire lesz művészi egy trükkökkel módosított fénykép? Kell-e nekünk az „anyajegymentes” reklám fotó, vagy a makulátlan, rajzszerűre tökéletesített gyümölcs gusztusos illúziója?

-bringa-
13:49Az egészségügyi törvény és az állatok
Múlt héten több kormánypárti politikus lakását, házát támadás érte. A támadók feltételezett célja az volt, hogy Molotov-koktéllal bírják jobb beltásra az egészségügyi törvény mellett voksolókat. Tegnap a Parlament újra megszavazta a törvényt. A TV2 riportere az Országház folyosóján arról faggatta a képviselőket, nem befolyásolták-e döntésüket a korábbi támadások. Dér Zsuzsanna MSZP-s honanya így nyilatkozott: Tudja, én Kos-szülött vagyok. Ha egy kost ki akarnak füstölni a rókalyukból, az megmakacsolja magát, és csökönyös szamárrá válik.
Hát... Elképzeltem egy kost a rókalyukban, majd azt, ahogy a füst szagára szamárrá válik - nem volt könnyű.
Abba viszont bele se mertem gondolni, mi lesz a szamárral...

Egyáltalán, kell-e nekem az állatok sorsáért aggódnom?!

spirulina
13:22A bulvár és a hírérték
Tvrtko nem ment el az Operabálra. Nem is tudom, hívták-e...
Lesújtó a hír: nem volt ott. Helyette csocsózott a fiával.

Felmerül a kérdés, hol van ebben a hírérték, illetve érdekel-e ez, így ebben a formában bárkit is…

Engem nem igazán.

Viszont akkor meg miért veszek a kezembe ilyen cikkekkel megrakott sajtóterméket…?

BJ
12:17Betépve?
Gyalogolni jó - mondta Móricz Zsigmond. Ha viszont a róla elnevezett teret akarjuk megközelíteni, mondjuk Kispestről, célszerű járműre szállni. Hát még, ha Szolnokról akarunk eljutni ugyanide! Kollektív utazási élményre vágyva, előbbi esetben választhatjuk a békávét, utóbbiban a mávot. Vonatozás közben az elsuhanó fák, metrózásnál a plakátok látványában gyönyörködhetünk. Az Astoriánál ezt láttam: Egészségesen izmos, ízlésesen tetovált félmeztelen pasi, rock koncertekről ismert testtartásban, őrjöng: \"Akarooom!!\"
Hogy mit? Havi MÁV-bérletet, 25 % kedvezménnyel. Figyelem, apróbetű! Az ajánlat kizárólag február 1-29 között érvényes.
Két dolog jutott eszembe: a MÁV reklámosai vagy be vannak tépve, vagy épp ellenkezőleg, nagyon józanok! A végeláthatatlan sztrájk idején bérletet eladni...

spirulina
 
február 11.
20:53Meghalt Roy Scheider
Úr Isten, egy cápa!!! - ez a mondat a 70-es években számtalanszor elhangzott a mozikban.
Steven Spielberg filmjében - A cápa - hallhattuk, aminek a főszerepét Roy Scheider játszotta.
A Cápa hozta meg számára az igazi sikert.
A 75 éves színész halálát az Arkansasi Egyetem Kórház jelentette be még vasárnap! A színészt leukémiával kezelték.
Számomra a legemlékezetesebb mégis, a Seaquest című sci-fi sorozatban nyújtott alakítása.

Anita
 
február 8.
23:13Újra Petőfi
Ha jól tudom, 2007 nyarán alakult át a Magyar Rádió arculata és jött létre az emeregy, emerkettő és emerhárom, amely adók hivatottak arra, hogy beteljesítsék a közszolgálati rádió törvényadta feladatait. Most mégis úgy döntött az ORTT, hogy a Petőfi nem tesz eleget a médiatörvényben meghatározott kötelezettségeinek, pontosabban nem biztosítja a műsorszámok sokszínűségének, a kisebbségi álláspontnak a megjelenítését, nem gondoskodik a műsorok változatosságáról. Egyetértvén azzal, hogy a Petőfi szerintem is az egyik legigényesebb zenei kínálatú adó és én is szinte kizárólag ezt hallgatom otthon, autóban, be kell valljam, hogy sok tekintetben egyetértek a Testület határozatával. A Magyar Rádió kulturális adójának tartott Petőfi közszolgálatiságától én igenis azt várom el, hogy ennél több hazai zenét, műfaji sokszínűséget, több kulturális ajánlót, közéleti információt és életmódtanácsot halljak. Én kicsit viccesnek és csúnyán szólva erőltetettnek tartom a napszakokra felosztott, kulturális műsorként bejelentkező adások címeit, melyek zenét kínálnak ébredéshez, munkához, tanuláshoz, olvasáshoz, ezzel akarván alátámasztani műsorstruktúrájuk igenis meglétét. Nekem inkább zeneszámok egymásutániságának tűnik ez a folyam… Sajnálnám, ha az ORTT megbüntetné a Petőfit, de sok tekintetben egyet kell értenem álláspontjukkal – kár, mert bár többet is nyújthatna, de amit eddig is ad az emerkettő, az naggyon zene és lehetne akár zenébb is :))

ZsE
08:04Gyerekcipőt hordoznak az öreg kezek




























A minap Álmos kisfiam fotózott. Sokat kattintgatta a modern, digitális masinát. Fura, hogy ma már az öt éves gyerek is szakértő kézzel használja a műszaki eszközöket. Egyik képen nagymamám, kezét kapta el, ahogy összeszedte legfiatalabb lánykám szétdobált babacipőit. A mini, divatos, neonzöld bébibakancs a középpontban, az eres, kidolgozott, kis filigrán kéz a háttérben. Beszédes kép… Érdekes az élet, megszületik egy kisgyermek, körülötte forog a világ. Lassan cseperedik, de még sokáig megengedheti magának, hogy ő maradjon saját figyelme középpontjában. Az átlagember talán akkor kezdi mások boldogságát fontosabbnak látni a magáénál, mikor első gyermekét először szorítja magához. Ilyen különös és szép módon tanít minket a természet az önzetlenségre. Ahogy egyre érettebb lesz a lelkünk, egyre többet gondolunk másokra és már nem is csak közvetlen környezetünkre. Úgy hiszem, sok családban a fiatalok lépteit idősek egyengetik, akik jó érzékkel mindig a legrondább, legterhesebb munkát veszik ki a kezünkből, hogy mi szárnyalhassunk. Ők rögtön nálunk teremnek, ha baj van, ha segítség kell, de azonnal láthatatlanná válnak, ha a mi érdekünk úgy kívánja. Rájuk mi ontjuk panaszainkat, de azt sose kérdezzük meg, ők jól vannak-e, hiszen az arra emlékeztetne minket, hogy bizony nem örök életűek ők… Ráadásul az önzetlenséget sokszor lenézik a fiatalok. Csak a felszínt látják, hogy mondjuk valakinek nincs foga, vagy szegényesebb a ruhája… Nem tudják, mi van mögötte.
…A primitív népeknél minél idősebb valaki, annál nagyobb a becsülete. Ők nem akarnak leválni a gyökereikről, ösztönösen tudják és érzik, hogy csakis belőlük sarjadhatnak a jövő virágai…A népmesékben a hős csak akkor ér céljához, ha útbaigazítást kér legalább egy anyókától vagy apókától. Sőt sokszor előforduló motívum, hogy először testvérei próbálkoznak, de mivel ők nem fogadják meg az öregek tanácsát, nem járnak szerencsével. Vajon mi itt a civilizáció árnyékában hűsölve miért felejtettük mindezt el?
…Gyermekcipőben jár a társadalmunk, hogy nem tiszteljük jobban az időseket…

Terka
 
február 6.
19:04Egy ismerős hang...
„…Czibor a jobbszélre húzódik, befelé ível laposan, Puskás elhúzza Wright mellett a labdát, ballal lő, góóóól…”. Jellegzetesen rekedtes, határozott és élettel teli hang. 1953. novembere, az évszakhoz képest meglepően tiszta idő. A világ leghíresebb sportpályája. A nézőtérről előtűnik egy kis alak, aki a pálya szélén ugrál, magyaráz, hajlong és örömkönnyeket morzsol el minden egyes akciónál. Ahogy a játékosok a pályán küzdöttek utolsó csepp vérükig, úgy ő is élete párharcaként élt át minden egyes percet, amikor barátai az évszázad mérkőzésén mutatták meg a világnak, hogy mi is az a magyar virtus. Arcát mikrofon takarja, de ő a hangjával varázsol, míg Puskásék a lábukkal.
15 éve volt először, hogy meghallottam ezt a hangot, és sosem felejtem el. Élet, stílus, lelkesedés, szeretet és szélsőségesség, de mindenek előtt profizmus árad belőle.
Nemrégiben felkaptam a fejem egy elegáns budai étteremben. Hallottam, hogy ismerős érkezik a helyiségbe. Ahogy közelebb ért már tudtam, nem tévedek, ő volt az. Bár az idő nyomott hagyott rajta is, mégis ugyanaz az élet, stílus és lelkesedés érződött ki a szavaiból, ahogy beszélgettem vele.
Szepesi Gyuri bácsi, az Aranycsapat tizenkettedik játékosa tegnap volt 85 esztendős!

Az ország sportnapilapjától megérdemelt volna pár sort tisztelt Kálnoki úr…


Zack
12:20Lemozgós torkosság
Egyre népszerűbb – méltán - a Torkos Csütörtök nevű rendezvény. Indulásakor 500, tavaly 700, idén pedig 1000-nél is több étteremben engedik el a számla értékének felét február 7-én. Ez az esemény remek alkalmat teremt a magasabb árkategóriájú éttermek bevizsgálására illetve a szűkebb pénztárcájúak számára is lehetővé teszi a vendéglői gasztronómiai kirándulást.
Az egyik rádió híradásában hallottam, ennek a bevált kezdeményezésnek a mintájára jön a Mozgós Péntek, amikor a csütörtökön befalt torkosságokat féláron sportolhatjuk le. Ezt az ötletet is nagyon jónak, sőt népegészségügyi és –nevelő szempontból is kifejezetten hasznosnak találom. Nem kell ugyanis részleteznem, mennyire nem mozgunk, valamint mennyi és milyen súlyos következményei lehetnek a mozdulatlanságunknak.
Nagyon remélem, legalább olyan sikeres, népszerű és eredményes lesz a mozgatós projekt is, mint az evős lett, és talán hamarosan tényleg így, egymást követve folytatják ezeket az igazán élvezhető hagyományokat.
Merthogy sportolni is jó ám! Nem kell elhinned, próbáld ki!

BJ
 
február 5.
20:51Ablakon be… ablakon ki…
Amióta a Föld nevű bolygót figyelem, egyik kedvenc elfoglaltságom sötétedés után bekukkantani az ember nevű lényekhez, akik itt élnek. Figyelem az ablakokon át, ahogy kényelmesen letelepszenek egy nagy dobozzal szemben, amin olyan ablakféle látható. Leginkább, ugyanabban az esti időpontban, ugyanazt a gombot nyomják meg a kicsi irányítókészüléken. Tágra nyílt szemmel figyelik a dobozt, amelyben gyorsan, egymást követve peregnek az adott nap legfontosabb eseményei. Robbanások, viharok, tűzesetek, üldözések, emberi lények egymással való konfliktusai, két vagy több lény fizikai összecsapása. Akik a dobozon kívül vannak, szörnyülködnek, mérgelődnek, szomorkodnak, azt hiszik tudják, látták a legfontosabb híreket, aztán egy másik helyiségben, vízszintes pózban, kiheverik a látottakat, hogy a következő világos időszakban, (ezt ők másnapnak nevezik), mindezt feledve, tegyék dolgukat. De körülbelül tizenkét földi óra múlva ismét eltűnik az égen a hatalmas fényes csillag, és a sötét ott találja őket újra a dobozaik előtt. Lehetséges, hogy ez is létszükségletük, mint a levegő beszippantása, vagy annak a színtelen, máskor sárga habos folyadéknak a magukba öntése ....?

- bringa-
 
február 4.
23:44Ezért érdemes élni…
Szombat este boldogan libbenek végig a vörös szőnyegen. Száz loknim csillámlik, derekam valószínűtlenre fűzve, nyakamban tökéletes smaragd másolat. Végre én is itt vagyok a Bálban. Káprázatos fények, csodálatos emberek, pompa, illatok. Titokzatos hódolóm karjaiban hajladozom a zene dallamára, körülöttem Zámbó Árpi nővérével, Norbi Rékával, és a híres plasztikai sebész, szépségkirálynő kedvesével táncol. És ahh a fenti páholyból Beja asszony néz le rám mosolyogva. Mindannyian életünk legboldogabb pillanatát éljük át, és hálát adunk a sorsnak, hogy itt lehetünk!

- bringa -
23:42Ültetőcédula
Van egy kis szekrényem, megannyi oszlopba és sorba rendezett rekesszel. A rekeszekben mindenki megtalálható, akit ismerek. Kicsik, nagyok, idősek, fiatalok, barátok, rokonok, család és ismerősök, élők és elmentek. Imádom, szeretem, kedvelem, közömbös, gyűlölöm, közeli és távoli rekeszsorok. Némelyiket én töltöttem meg, de sok magától gyarapodik, teli sosem lesz egyik sem. A rekeszek közötti átjárás nehéz, de nem lehetetlen. Vándorolnak hűtlen barátok, csalfa szerelmek, elfeledett társak, új és régi ismeretségek, életem szakaszaiból. Előre lefoglalt stabil hely néhány van csupán, ne kérdezd kiké. Bármit tehetnek velem vagy ellenem mindig a legfelső polc legelső fakkjában találom őket…

- bringa-
22:54Kiállításokk
Alig néhány tucat lépést kell megtenni, a sulival majdnem szemben a KOGART-ban van egy tökjó kiállítás: A magyar filművészet 100 éve címmel. Imádom az időutazást, mégha csodamasinák hiányában kénytelen vagyok a képzeletemre és különböző audiovizuális segédeszközökre hagyatkozni.
A némafilmek fényglóriába vont \"csillogószemű\" (remélem, ha így használom, nem minősül kerülendő közhelynek:-)) angyalarcú ( bár a Drakulaként világhírnevet szerzett Lugossy Bélára ez nem igazán illik) sztárjai, a húszas-harmincas évek melodramatikus hősei (Jávor Pál), végzetasszonyai (Karády Katalin), majd az öntudatos, harcedzett munkás-paraszt színészelvtársak képei mellett több filmbejátszást, híradórészletet és mindenféle érdekes dolgot láthatunk. (Jó hosszú lett ez a mondat, de csak kijöttem belőle.)
Természetesen a filmtörténet nem ér véget az Átkosban, egészen az Iszka utazásáig (lásd Vass Gabi kritikája) nyomon követhető, mi történt eddig a hazai filmgyárakban.
Nekem nagyon teszett az egész, legszívesebben az összes filmet megnézném, amit már láttam azt nosztalgiából, amit meg nem, azt kíváncsiságból.
Szóval ha valakinek van 1-2 óra (nekem két és fél órába telt) szabadideje+ 1200 forintja nézze meg. (Testmozgásnak sem utolsó: három szinten, lépcsőre fel-le. Lányok, a magassarkút kerüljétek!)
Pénzhiányában viszont menjetek el bármelyik nap este 6 után az Örs vezér térre! Az aluljáróban ingyen utazhattok vissza az időben 20-30, de akár 50 évet is. Hogy itt mi minden van! Félretaposott cipők, Sokol rádió, kibelezett elemlápa, őskori mixer, kombinált kalapács-dugó-és csavarhúzó, féllábú játékbaba... nem is bírom mind felsorolni. Ezt látni kell!
Ellentétben az előbbi kiállítással itt nem él \"a mindent a szemnek semmit a kéznek\" szabály. Sőt! Pár fillérért (bár 1 és 2 forintosokkal már ne próbálkozzatok!) haza is viheted a muzeális kincseket.

Spirulina
11:08„Oktat, nevel, szórakoztat”
Divat mostanában oktatófilmet készíteni. Mézgáék és Frakkék is tanítgatnak hasznos dolgokra. A köztévében is indult egy, az életünket magyarázó rajzfilm. Meglepő módon nem is rossz, néha kifejezetten jó a Modern Képmesék sorozat. Igaz, néha csak simán jó, ennyit azért hullámzik a színvonala. Tóta W. Árpád írja a szövegeket, ez az Indexet olvasók számára jó hír lehet, ám a jellegzetes stílusa „nem jön át”, de legalább érthetők és élvezhetők az elhangzott okosságok. Közérthető módon magyarázza el például a gazdasági verseny fogalmát, a reklám helyét, a munka értelmét vagy éppen az olvasás fontosságát.
Érdekes, hogy a műsor internetes oldalán mások az egyes témákhoz kapcsolódó szövegek, de azok is jók, életközeli, érthető és helyenként igazán élvezetes szösszenetek.
Abban meg csak bízhatnak a célzók, hogy a célzottakhoz el is jutnak a tudnivalók.


BJ
11:06Pozitívról negatívan
Bizonyára nincsenek véletlenek. Kell, hogy legyen valami oka, miért éppen a Danubius Rádióra kapcsoltam hazafelé menet az autóban. A Fórum című éjszakai műsorban Murányi Mariann Darnel Christiannal és a hallgatókkal beszélgetett. De hogyan? Rosszul! Felkészületlen, idétlen, „hülye kislány” módjára kizárólag magáról bírt beszélni. A téma, agyunk és gondolataink programozása, érdekes lett volna, megkockáztatom, bárki - de legalábbis egy minimális érdeklődést tanúsító, némileg beszédképes ember feltétlenül - tudott volna jó beszélgetést készíteni, komolyabb felkészülés nélkül is. Ám a műsorvezető ezt nem tudta megugrani. Az viszont kiderült, hogy kétszer egykettedet nem tud összeszorozni. Hogy jön ez a témához? Sehogy, a bénáságát viszont jól mutatja. A pozitív gondolkodásról ezzel szemben lényegesen kevesebbet tudhattunk meg. A betelefonáló hallgatóknak és a saját bizniszét nagy elánnal reklámozó vendégnek köszönhetően azért a témáról is esett szó, így tulajdonképpen a célját elérte a rádió, végighallgattam a műsort, véletlenül. Vagy mégsem?


BJ
11:05Tökéletes tökéletlenség
Azt gondoltam, az RTL Klub reggeli műsorát nem lehet alulmúlni. Merthogy tökéletesen színvonaltalan, ahol tökéletesen érdektelen témákról beszélgetnek a tökéletesen felkészületlen műsorvezetők, hogy egyrészt a tökéletesen nézhetetlenséget, másrészt nálam szakértőbb vélemények szerint is a tévézés tökéletes mélypontját megvalósítsák. Szomorú célok ezek, de hosszú ideig úgy tűnt, tökéletesen sikerül is.
Aztán kiderült, tévedtem. A TV2 a folyamatos majmolás technikájával ezúttal, történetük során talán először nyert és előbb érte el a fentebb említett negatív csúcsot: az idétlen, bárgyú és buta Reggelit a Koffeinmentes Mokka tökéletesen alulszárnyalja. Ehhez többek tevékenysége szükséges: elsőként leginkább a tévé képernyőjére tökéletesen alkalmatlan Tornóczky Anita, aki a köztévében ezt már alaposan bizonyította, emlékszünk az „És ezt így hogy?” adekvát, jól irányzott és helyezett interjúkérdésére. A TV2-nek sikerült vélhetően nehéz és nem kevés pénzbe kerülő munkájának köszönhetően megszereznie a „tehetséges sztártévést”. Ő pedig itt is tökéletesen teljesít, egy duett apropóján például ezt kérdezte: „Miért kell ezt ketten énekelni?” Méltó párokat is kerítettek mellé: Árpa Attila, akinek szintén jobbat tett, amíg a képernyő innenső, láthatatlan végén teljesített szolgálatot, és a szintén harmatgyenge Papp Gergő személyében. Rotációban váltják egymást ők, sajnos nincs jó páros. Még akkor sem, ha a negyedik láncszem Liptai Claudia, aki a fényt hozza a sötétségbe, ugyanis képes percekre tökéletesen nézhetővé tenni a műsort, pedig azért ő is jobb színésznőnek. A többiek annyira „vannak képben”, hogy rendszerint a témát sem találják el. Ha véletlenül mégis, tökéletesen rossz, érdektelen és az alanyhoz, annak előző mondatához semmiképpen sem kapcsolható kérdést tesznek fel, majd üres tekintettel bámulnak rá. Hosszú és fáradtságos munka lehetett, amíg az egészen jó Mokkát sikerült koffeinmentesíteni és ezáltal tökéletesen élvezhetetlenné tenni. A Mokkában Jakupcsek Gabriella és Azurák Csaba heti váltásban, magányos küzdelemben nagyon igyekeznek megmutatni, hogy nem említhetők egy lapon a fentiekkel. Nem sikerül.
Reggelente a tökéletes napindulás érdekében célszerű inkább zenét adó rádiót hallgatni.


BJ
 
február 3.
17:26Utadon vagy?
Sokszor elmerengek azon, vajon mennyire tudjuk, mi a nekünk rendelt foglalkozás? Vagy inkább: hivatás, életcél?
A Nők Lapját lapozgattam éppen – jó ideje ez az egyetlen női lap, amit elolvasok - , s találtam benne egy összeállítást az 50 éven felüli nők helyzetéről. Szűcs Judith énekesnőn kívül három civil hölgyet mutattak be.
Leginkább az „utolsóként” megszólaltatott Szegi Edit szavai vágtak a szívembe, ő ugyanis közel 50 évesen került lapátra pedagógusi állásából. Erről így nyilatkozott:

Most, hogy elbocsátottak, eszembe jutott, hogy valamikor egy grafológus azt mondta: nem biztos, hogy a tanítás az én utam. A sors rákényszerített, hogy elgondolkodjam, mennyire fontos, hogy az ember azzal foglalkozzon, amiben igazán önmaga lehet.”

Egyetértek vele. Mert a pályaválasztásban sok minden szerepet játszhat, és nem biztos, hogy pozitív jelleggel. Vegyük mindjárt a zsenge életkort, amikor az ember lánya/fia még azzal sincs tisztában, mi érdekli igazán (azt viszont pontosan tudja, mi nem). Aztán ott vannak a magazinok címlapjairól mosolygó sztárocskák, a könnyű meggazdagodás ígéretét hordozó öltönyös, diplomatatáskás, luxusjárgányos üzletemberek, s a megtévesztő felszín sokakat arra sarkall(hat), hogy egy általuk sikeresnek tartott ember pályáját kövessék. Belső meggyőződés (és talán: képességek) nélkül.
Hogy a szülők beteljesületlen vágyairól már ne is beszéljünk…

*
Megindítóan szép Dobray Sarolta írása, de különösen a róla készült fotó (ld. fent). Az áldott állapotban lévő újságírónőtől megtudhatjuk, miként kerülheti el magzatunk, hogy későbbi életét az édesanyja által elszenvedett traumák, az ő negatív beidegződései keserítsék. A varázs-módszer neve: kapcsolatanalízis. (Hogy a varázslata csupán pénztárcaapasztásban, vagy másban is megnyilvánul-e, kiderül a február 13-i lapszámból).

*
Egy kis lelki erőgyűjtés céljából pedig ajánlom elolvasni a „Gyógyulás a lélek erejéből -A betegség ellen: új élet!” című cikket. Megszólal benne egy rosszindulatú bőrrákból felgyógyult asszony, s szavai megfontolandó tanulságokat hordoznak.



Végezetül kívánok Nektek átgondoltan választott hivatást és beteljesedett életpályát családdal (vagy anélkül), szuverén, önállóan döntő (s ebben nem gátolt) gyermekkel, és nem utolsósorban

JÓ EGÉSZSÉGGEL!


Váczi Évi
13:19Két csizma egy nadrág
Sokáig azt gondoltam, a faji előítéletek nem fertőzhetik meg az általam „normálisnak” tartott embereket. Néhány hete azonban felháborodott csengetés zavarta meg nálunk az esti fürdetést. Igen, már a kis elektronikus nyomógomb jelzi, milyen szándékkal van az érkező. Az ajtóban a szomszéd házaspár állt és a férj jelentőségteljes pillantására a feleség már el is kezdte fejtegetni, hogy véleményük szerint az én roma baby-sitterem ellopott közös erkélyünkről két csizmát és egy nadrágot, (amit azért voltak kénytelenek még ott tárolni, mert nemrég költöztek a házba). A szívverésem is majdnem megállt, mert tudtam, hogy Matild nem vihetett el tőlük semmit, hisszen hozzánk számtalanszor hozott már csip-csup apróságokat a gyerekeknek, akik mellesleg imádják, de vinni még sose vitt és fogalmam sem volt, hogyan bizonyítsam be az ártatlanságát szomszédaim előtt, akik követelték, hogy többet a lábát se tegye be a házba. Közben az is feszélyezett, hogy gyerekeim a kádban voltak. Gyorsan a fürdőszoba felé pillantottam, látom-e mind a három fejecskét, majd abból kiindulva, hogy magam is többször kerestem már hiányzó ruhadarabjaimat rendetlenségem miatt, de soha eszembe sem jutott Tildát gyanusítani, megkértem őket, ellenőriznék mégegyszer, mondván nekem biztosat kell tudnom, mert teljesen megbízom Matildban. Fanyalogva elvonultak, majd alig térhettem vissza gyerekeimhez a fürdőszobába, kb. Három perc elteltével félszeg csengetés hallatszott. Kissé bosszankodva nyitottam ajtót, gondolván, hogy, ha ismét szomszédaim azok, nem sok időt szántak a keresésre, legalább megvárhatták volna, hogy befejezzem a fürdetést. Valóban a házaspár nő tagja volt az ajtónál, de az előző jelenet után pozitív csalódás ért. Igen megalázottan, mintegy a küszöbnek susogta, hogy megtaláltak mindent és nagyon sajnálja az előzőeket. Meghasonlott állapotba kerültem. Nagyon tiszteltem azért, hogy visszajött-ez nem lehetett könnyű-de mennyit kereshették azelőtt, és miért nem jött vele a férje?
Most úgy gondolom, kiinduló feltételezésem talán mégis helyesnek bizonyult, mert azóta ahányszor találkozom velük látszik, igen bántja őket a dolog és már többször is elnézést kértek mindketten. Egy botlás, azt hiszem, mindenkinek elnézhető.

Terka
 
február 2.
17:17Tévedések vígjátéka
A 2006-os foci világbajnokságot meglepő módon az RTL Klub közvetítette, a sportág hazai rajongóinak.
Nyilván anyagi szempontból ez nekik nem volt egy érthetetlen húzás, csak a csatorna profilját elnézve volt furcsa a dolog. Az évi egy-két bokszolós estétől eltekintve ugyanis nem sűrűn, mondhatni soha nem találkozhatunk a sportvilág szereplőivel ezen a kereskedelmi adón. (mondjuk a másikon se)
A tapasztalat hiánya legjobban a kommentátorok munkájából érződött. Közülük az egyik, aki a 06....akármilyen telefonos játékból igazolt át a sport világába, szó szerint vb újonc volt, hiszen előtte még sosem közvetített meccset.
Így nem meglepő, hogy a világbajnokságot elhallgatva sokszor az jutott eszembe: milyen kár, hogy már feltalálták a hangosfilmet!
A csatorna házi kommentátorai ugyanis egyátalán nem remekeltek tájékozottságban,hozzáértésben és nyelvérzékben. Nem egyszer az akkor 13 éves öcsém javította ki a kissé összezavarodott közvetítőket, akik ,ha éppen nem bulvár történeteket meséltek, akkor mindent kevertek: játékost, országot, edzőt, szurkolókat. Nem beszélve az általuk kreált új nevekről, amit a sajátos kiejtésmódjuknak köszönhetnek. Azt meg kell hagyni, hogy a gyakori ordító tévesztések, bakik az egyes meccsek langyosabb részeiben,mikor a pályán nem igazán történt semmi ,még szórakoztatónak is hatottak. Erre ők is rájöttek, hiszen a csatorna szilveszteri műsorában külön összeállítást is csináltak ezekről a fantasztikus audió-élményt jelentő megszólalásokról. Szerencsére a mai napig hallhatjuk őket, az RTL sport csatornáján (Sport Klub), mit sem vesztve korábbi stílusukból és a jól megszokott baki-érzékükből. Ráadásul nincsenek egyedül, mivel a konkurens sportcsatornákon is taláhatunk még egy-két született tévesztőt. Sokszor rúgnak maguknak öngólt, mikor látható, hogy tévedtek, de mégse vallják be.
Kár, hogy nincs baki-bíró, akinél lehetne reklamálni!

Sitkei Nóra
14:34A kevesebb néha több
A kevesebb néha több


Január 19-én szombaton volt szerencsém belepillantani a Hír Tv újonnan induló „tóksójába”, a Buké-az élet show-ja című műsorba. Nagy örömömre szolgált, hogy Hajós András volt az egyik, akinek lelkében Borbás Marcsi tapintatosan, de módszeresen vájkálhatott. A többnyire Heti Hetesből ismert Hajós előtt nem zárul be a jobboldali média vaskapuja, ezt többek között a kormánypárttal szembeni kritikai hozzáállásának köszönheti.
Csípem Hajós Andrást, ironikus őszinte humoráért, sokoldalú személyiségéért, na meg a Helló turiszt című dalért, ami egy ELTE-s diák lelkében mások számára talán ismeretlen, banális húrokat képes megpengetni.
Tegnap mégis úgy éreztem, hogy emberünk túllőtt a célon. Páratlan stílusát excentrikus megjegyzései, saját sikerességét középpontba helyező eszmefuttatásai csorbították. Még a bájosnak induló, „Hogyan szerette meg Bandika az operát?” történet is erőltetetté vált …
Vizsgaidőszakban az ember lánya türelmetlenebb, mint az év többi napján-gondoltam magamban, majd félretoltam Hajós stílusát, és afelett örvendeztem, hogy olyan közszereplők is felbukkannak a Hír Tv képernyőjén, akik nem jobboldali elkötelezettségükről híresek.
Ettől függetlenül továbbra sem értek egyet azon állításával, miszerint ő Magyarország egyik legjobb „stand up comedy” előadóművésze. Üzenem neki és mindenkinek: ne csak Fábry Sándor legyen értékmérce, néha látogassanak el a Godot Dumaszínházba!

Edit
 
január 31.
23:23Orvosi igazolás helyett
Megállt bennem az ütő, amikor a ma esti híradóban hallottam, hogy a VDSZSZ határozatlan idejű vasutassztrájkot hirdet holnaptól.
Remélem, ez sem lesz hosszabb a tavaly december 17-étől meghirdetettnél. Az ugyanis különösen emlékezetes maradt számomra, mivel 18-án fontos találkozóm volt Budapesten, és a megelőző 24 órában tövig rágtam a kezeim, vajon sikerül-e felmennem.
(A buszközlekedésről inkább ne is beszéljünk, egy járat van oda, és egy vissza, a legképtelenebb időpontokban).
Szerencsére a helyzet akkor egy váratlan kedvező fordulattal oldódott meg: 17-én este lefújták a sztrájkot.
Az eseményt követő napok sajtóorgánumaiban ez már úgy interpretálódott, hogy amúgy is előre eldöntött volt az esti megegyezés, csak szívattak egy kicsit bennünket.

Nos, kedves tanáraim és diáktársak, arra akarok kilyukadni, hogy személyemet a holnapi nap folyamán bizonyára nélkülöznötök kell. (Talán kiheveritek valahogy).
Pedig már megszoktam, hogy a mozdony füstje minden héten megcsap.
Most valószínűleg nem fog.

A szomorú és dühös

Váczi Évi, a keleti országrészből


19:35A háló csapdája
Az egyes hírportálokat böngészve,mit lát az ember?
Címeket, melyek az internet világában vívják mindennapi harcukat az örökös célért, a minél nagyobb látogatottság megszerzéséért.
Nagyon ügyes hatásvadászok. Fegyverük a figyelemfelkeltés illetve sok esetben a félrevezetés.
Felkeltik a figyelmet, mert olyan kulcsszavakat használnak, olyan hírességeket neveznek meg, amelyek szinte késztetnek arra, hogy elolvassuk az adott cikket.
Sokszor félrevezetnek, mert, ha azt akarják, hogy az előző megállapítás érvényesüljön, akkor azt csak a valóságtartalom rovására tudják elérni. Néha azonban sikerül a féligazság konszenzusa, mikor igaz is, meg nem is, amit a cím takar.
Sok az \"áldozatuk\". Rengetegen kattintanak rájuk, mert remélik, hogy azt kapják, amit az egyes címek sugallnak.
Engem is csőbe húznak számos alkalommal, pedig mindig azt hiszem, hogy okulva régebbi tapasztalataimból, velem ez már nem történhet meg.
De hát az ember ösztönösen bizakodik, ráadásul azért találkozhatunk olyan címekkel is, amelyek azt nyújtják, amit várunk. Amelyek autentikusak és nem lételemük a hatásvadászat.
Így a címek mindig kapnak egy új esélyt, remélve, hogy ezúttal van némi valóságtartalmuk is.

Sitkei Nóra


19:18Új Juventus, Új élet
Nemrégiben tette közzé az egyik kereskedelmi rádió vadonatúj játékát-bár én nem biztos, hogy játéknak nevezném-amelyre olyan tettrekész, elszánt emberek jelentkezését várják, akik nem elégedettek önmagukkal, kinézetükkel és minden vágyuk, hogy ezen változtathassanak, bármi áron. A jelentkezők közül 20 ember kerül be konkrétan a \"játékba\". Minden nap párosával mutatkoznak be, érvelnek a beavatkozás mellet, a reggeli műsorban. Ezt követően azonban a hallgatók kezében van a sorsuk, ugyanis ők szavaznak arról, hogy ki nyerje meg az ingyenes plasztikai műtétet.
A magyar rádiózás történetében új és egyedülálló ez a kezdeményezés, hiszen a tévében már láthattunk hasonló műsorokat, a rádióban eddig még sosem. Látni ezt se fogjuk,mivel az éteren keresztül ez nem megoldható, de a vizualitást tudja pótolni a rádió internetes portálja.
Nem meglepő, hogy épp a 18. születésnapja alkalmából minden téren átalakult Juventus rádió pártfogolja az új élet megtalálásának lehetőségét.
Az álmodd meg önmagad c. műsor keretében a végső szerencsés tényleg lehetőséget kap valami újra, ha már ilyen elszántan küzd érte, egy egész ország füle hallatára.
Mindenképp dícséretes a kezdeményezés, ráadásul az újdonság mindig jó reklámként hat.

Sitkei Nóra
17:3018 éven felülieknek
Gyenge idegzetűek ne olvassák tovább ezt a bejegyzést. A többieknek: én szóltam!

NBA közvetítést néztem a tv-ben, amikor +történt. A center (méretek: 200 cm feletti átlagmagasság, 120 kg feletti átlagsúly) „félrelépett”. Elugrási kísérleténél rálépett egy másik játékos lábára. A bokája az optimális helyzetből 90 fokkal tért el. Ez a sport, sajnos a sérülések vele járnak.
De. Miért kell ezt min 2szer megmutatni? Minden jobbérzésű ember már az első lassításnál felszisszen és a szeme elé emeli a kezét. A második visszanézés pedig csak súlyosbítja a tüneteimet (tudniillik Én is a játékossal együtt szenvedek). Bőven elég lenne ha csak egyszer mutatnák meg a sérülést. Ha többször kívánják ezt megtenni, akkor legyenek szívesek kitenni a 18-as karikát, mert néha kész horror, ami a pályán történik.

Vanda

U.i.: a tv-nek hála láttam már vállat kificamodni, sípcsontot eltörni (Cisse), valamint gördeszkást jó 6 m-t zuhanni a félcsőben...
17:13Szolg. közl.
Kedves Hallgatók!

A blogmotor sajátosságai – mondjuk ki: hiányosságai – miatt kérünk benneteket arra, hogy legfeljebb 420 pixel szélességű képet töltsetek fel a bejegyzéseitek illusztrációjaként, különben szétcsúszik minden. A blog sajnos nem tudja átméretezni a képeket, így ezt nektek kell megtenni, ha az eredeti kép szélesebb ennél a kritikus méretnél.

A blog másik gyakran lelepleződő hiányossága az idézőjeleket körülvevő /-jelek sokasága. Ennek kiküszöbölése érdekében, kérünk benneteket, használjátok a „ és a ” karaktereket, melyeket vagy a bal Alt + 0132 („) és bal Alt + 0148 (”) billentyűkombinációval, vagy a Wordből átmásolva tudtok előhívni. (A hosszú gondolatjel kódja bal Alt + 0150: – ).

További jó blogolást,
a szerk.
14:09A hölgy fecseg és búcsúzik

Két nappal ezelőtt fergeteges bűnügyi vígjátékot láttam Békéscsabán, szeretett szülővárosomban. Azért volt ez számomra különleges, mert már nem is emlékszem, mikor jártam utoljára színházban. Illetve nemcsak ezért!
A darab bájos bumfordiságát kicsit oldotta az a melankolikus derű (hű, de költői voltam:DDD), mely már előrevetítette a főszereplőnő, Felkai Eszter távozását.
A művésznő február 6-án játssza utoljára Alice Posticot, Robert Thomas-Jack Popplewell: A hölgy fecseg és nyomoz című darabjában, s ezzel mindörökre búcsút int a színpadnak. Nyugdíjba megy…

Uramisten, ki lehet ezt egy színésznél is mondani? 50 év pályán eltöltött idő után? Mert szinte elképzelhetetlen, hogy egyik nap még próbál, ezer fokon ég, kétszer is eljátssza ugyanazt a szerepet, másik nap meg már a szekrénybe akasztja jelmezeit, és láblógatva pihen.

Nos, Felkai művésznő elárulta nekem: nem lesz azért ez komoly pihenés. És első, nyugdíjba vonulása utáni terve, hogy beiratkozzék egy számítógépkezelői-tanfolyamra.

*
Plusz egy kis „reklám”:

Az M1 február 15-én, 13.30-kor a Körzeti magazinok című műsorában 50 perces portréfilmet sugároz Felkai Eszterről.

Vele készült interjúmat pedig a remélhetőleg hamarosan megjelenő iskolaújságban olvashatjátok.

Szép napot Nektek!


Váczi Évi
12:00elmaradt...
Már tegnap fel kellett volna tennem az utolsó három bejegyzést. ...De közben belázasodtam és a betegség térfogatában minden másodlagossá válik számomra.
>>>Tartozásom ezennel törlesztve.>>>
Kúti Anna
11:44...mint a víz...
Azt hiszem az érzelmek labirintusában csak egyre beljebb, és beljebb lehet jutni.
…Hogy aztán középen valaki várjon.
A kérdés csak az, hogy valójában kit keresünk. Megint az önismeret…
Lehetséges, hogy minden szándékunk, amivel a másikat akarjuk elérni valójában önmagunk elérésére irányul? Lehetséges lenne egyáltalán, hogy elérhetjük önmagunkat? Nem lehet, hogy a szembesülés éppen azt eredményezi, hogy mássá válunk abban az adott pillanatban? A felismerés már egy másik „én”-t eredményez…
Mint víz, kifolyunk önmagunk kezéből.

11:43*****
Arról szeretnék írni, ami mostanában foglalkoztat…
Önismeret. Azt érzem az utóbbi időben, hogy nem lehet statikus a magamról alkotott kép, mert az életet a folyamatos változás jellemzi. Soha nem tudom, hogy a következő pillanatban hogyan fogok dönteni, viselkedni, érezni. A személyiségem egy csomó bonyolult összefüggésből és ellentmondásból áll.
Hazug, őszinte, rideg, szenvedélyes, kegyetlen és fájdalmas arc. Ez mind én vagyok. Valójában egyik sem.
És közben folyton a kérdés önmagamtól: mégis, hogyan látnak engem mások? Amikor nem tudom kifejezni, amit szeretnék, akkor végleg eltűnik az a pillanat, amikor a másik megérthette volna, ami bennem van.
11:43tudom...
Tudom, hogy nem erről kéne írnom, hogy komoly és racionális dolgokat kéne megfogalmaznom. Némileg kísérleti jellegű az, amit most teszek. Egyszerűen csak ki szeretnék állni a fényre. …Hogy „ez vagyok én”. Minden előzetes megfontolás, tudatosság és szerkesztési elv nélkül szeretnék írni. Mert a többi csak póz. Játék a szavakkal.
…Mert írnom kell. Semmi máshoz nem értek tulajdonképpen. Ez számomra létforma, és mint olyan, egy kicsit szemérmetlenség is. Azért, amit az előbb említettem. Mert ki kell állni a fényre, meg kell mutatnom magamat. Ez másként nem megy. Különben az egész csak egy nagy blöff.
 
január 30.
20:05„Propaganda-packázás” London utcáin

Egy ismeretlen „reklámbandita” tavaly december óta módszeres munkával gúnyt űz egy kelet-londoni negyed köztéri óriásplakátjaiból, melyeken eltűnteti a reklámszereplők fejét, véres csonkokat montírozva a nyakukra. Az alkotó a Flickr.com képmegosztó szájton the decapitator néven dokumentálja az általa átalakított plakátokat – adta hírül a Wired News „The Underwire” blogja január elején.

Az akció mögött látszólag nincs olyan megfontolt társadalom- és kultúrkritikai mondanivaló, mint például az illegálisan kifüggesztett óriásplakátjairól ismert – a Wired News blogbejegyzésében inkább csak a párhuzam kedvéért megemlített – amerikai Ron English köztéri munkái esetében. Ugyanis a londoni „fejezős” utcaművész által kiszemelt plakátok a legkülönfélébb dolgokat reklámozzák, a nemzetközi gyorsétkezde-láncoktól a belföldi telekommunikációs vállalatokig, a biztosítókig, a koncertekig és az animációs filmekig. Tehát a cél nem a hasonló esetekben megszokott tematikák – a dohány- és a szeszipar, a politikai médiapropaganda, vagy a különböző társadalmi sztereotípiákat megerősítő reklámok, stb. – elleni támadás volt.

Ha viszont a szándék a média és a reklámok által agymosott fogyasztói társadalom finomabb gúnyrajza volt, akkor homály fedi, hogy az akcióra miért épp a brit főváros Hackney negyedében került sor. A kelet-londoni városrész ugyanis társadalmilag kifejezetten alacsony státuszú, etnikailag pedig rendkívül heterogén, így távolról sem testesít meg semmilyen egységes „átlagfogyasztói” értékrendet.

György Péter esztéta egy tavalyi, Budapesten kudarcba fulladt köztéri kiállítást elemző kritikája szerint „a public art interpretációjára nem elsősorban a művészettörténet, ellenben a városszociológia, illetve a kulturális antropológia tűnik alkalmasnak.” Ez a megállapítás a művészre is bizonyos megkötéseket jelent. Egyrészt az alkotónak tisztában kell lennie azzal, hogy egy nyilvános térbe szánt mű különböző kulturális-társadalmi környezetekben különböző jelentéseket ölthet magára, másrészt pedig azzal, hogy minden városnak megvan a maga differenciált, kisebb egységekre lebontható kulturális földrajza. Nem véletlen, hogy a kapitalizmus-kritikát gyakorló köztéri művészeknek és aktivistáknak egy része olyan szimbolikus jelentőségű köztereket választ, mint amilyen például a New York-i Times Square. Jenny Holzer amerikai képzőművész például az óriási reklámfalairól ismert tér egyik fényreklám-felületén jelenített meg kritikai reflexiókat a fogyasztói társadalomról, míg Ron English McDonald’s reklámfigurának öltözve, nyakában aranysárga dollárjelet lógatva jelent meg ugyanitt.

Mark Dery New York-i kultúrkritikus egy pampfletként megjelent 1993-as esszéjében az úgynevezett „propaganda-packázás” (culture jamming) különféle eszközeit tekinti át. Ha Dery osztályozását követjük, a londoni eset a „reklámbanditizmus” (billboard banditry) példatárát gazdagítja, de vele rokon műfaj az antikreklámok készítése (subvertising) is. A két aktivista mozgalom keményvonalas képviselői a puszta irónia gyakorlása mellett a reklámok implicit tartalmának láthatóvá tételére vagy egyenesen azok fizikai megsemmisítésére is törekedhetnek.

A „reklámbandita” akciók közül egy elhíresült eset a chichagó-i Michael Pfleger tiszteletes megmozdulása, aki 1990-ben Operation Clean nevű csoportjával 1000 cigarettát és alkoholt reklámozó óriásplakátot rongált meg. A New Yersey állambeli Artfux „agitprop kollektíva” ugyanebben az évben a New York-i Manhattan óriásplakátjainak üzent hadat. A csoport kifinomult esztétikai eszközökkel obszcén részleteket csempészett a Camel, a Coca-Cola, a McDonald’s és egyéb, szerinte kevés társadalmi felelősségtudattal rendelkező vállalatok reklámjaiba.

Ugyanezek a nagyvállalatok váltak az antireklám-mozgalmak célpontjaivá is, melyek élén a már említett Ron English és a kanadai Adbusters nonprofit magazin álltak. Az egyik leggyakrabban támadott ikonjuk „Joe Camel”, az ismert cigarettamárka emblematikus tevefigurája, mely hol egy kórházi ágyban fekvő tüdőrákos beteg („Joe Chemo”), hol pedig egy dohányzó terhes anya képében köszön vissza az álreklámokban. A Marlboro is kapott tőlük: az Adbusters egyik reklámján a Marlboro Man lova immár magányosan legel egy temetőben, feltehetően gazdája sírjánál, míg English óriásplakátján egy kiskorú próbálja magára ölteni a vállalat reklámjaiban közvetített férfias imázst. Az Absolut vodka ellenreklámjában („Absolute Nonsense”) az ismerős üvegforma alatt a következő proklamáció olvasható: „Az a feltételezés, hogy a reklámkampányunk hozzájárult az alkoholizmushoz, az ittas vezetéshez vagy a családon belüli erőszakhoz, abszolút nonszensz. Senki nem figyel oda a reklámokra.”

B. Á.

13:27Tanuló tudósítás
Valamiért azt gondoltam, legalább a köztévében vannak bizonyos tudósítói elvárások. Tévedtem. Az esti „főHíradó”-ban ifjú hölgy tudósít a Filmszemle megnyitójáról. Ezt a feladatot nyilván ő is tudta kicsit talán a helyszínre menése előtt is, azaz felkészülhetett volna, legalább egy kicsit. Ugyanis az első és így legfontosabb (tényleg?) műsorvezetői kérdés: „Kik vannak ott?” is gondot okozott, nem volt olyan filmes nagyember, akinek a nevét papírról olvasás nélkül és hibátlanul el tudta volna mondani. Aztán az idei szemle újításai között a kiosztott díj nevét próbálta kimondani, az Aranyig el is jutott, majd pánik ült az arcára és habogni, ööözni kezdett, mire legalább a papírja kisegítette. Nem hiszem, hogy a világ filmes díjainak ismerete zavarta volna meg, inkább a felkészületlenség és talán az izgalom, esetleg mindkettő.

BJ
13:27Nagyképű közelkép
Késő éjjel Barabás Éva Dobó Katával beszélget. Már a riporterrel is bajom van, de sajnos sztárKatával még több. Beképzelt és nagyképű, azt ne firtassuk, van-e mire. Vezető, nagy és neves színészeink nem engedik meg maguknak ezt a mértékű magabiztosságot, ami Dobó Katából sugárzik. Közben pedig nagy erőkkel igyekszik elhitetni az ellenkezőjét, hogy ő tulajdonképpen az ibolyánál is szerényebb. Nem sikerül neki a hitelesség, „nem jön át”, sőt minden mondata, mozdulata disszonánssá teszi az összképet. Az nem baj, hogy nem titkolják, megbeszélték előre a kérdéseket, szerelemről például nem beszél, ez rendben is van, de egy spontánnak alig nevezhető Hospice reklám zárja a beszélgetést. De hát miért éppen ennél a résznél tudná Kata a természetességet legalább eljátszani?

BJ
09:47Nagggggyon zene!
Sokan becsmérlik a Petőfi Rádiót - a régebbihez képest - populárisabb hangvélele miatt.
Nos igen! Nem vitatom, hogy jócskán megváltozott a profilja, és biztosan sokan el is pártoltak tőle emiatt. Viszont gyakran ahonnan elmennek régiek, oda jönnek is újak!
Így vagyok ezzel én is! A rádió leggyakrabban a CD-t vagy kazettát helyettesíti számomra (a híreket máshonnan szerzem be).
Először az unokatestvérem hívta fel rá a figyelmemet, amikor a szobájában egy általam teljesen ismeretlen stílusú zenét hallgatott. A stílus neve: VILÁGZENE. Kicsit furán hangzik, de valóban meguntam a csapból folyó slágereket, és váltani akartam. Megtettem. Azóta - ha tehetem - mindig Petőfi Rádiót hallgatok. És tudjá(to)k, miért? MERT NAGGGGGYON ZENE!!! :-)))

B-N. Annamari
09:33... Akkor rágjunk! ...
Kedves Nők és Férfiak! Ti, akiknek van véleményetek!

Mélyrebecsült csoporttársam írása arra sarkallt, hogy kinyilatkoztassam véleményemet az olvasók felé. Ő - tiszteletre méltó módon - nem foglalt állást (nagyon ügyes újságírói ösztön - fő az objektivitás :-D), én viszont most megteszem. (Még akkor is, ha nőtársaim többsége talán keresztre feszít ezért, vagy csak egyszerűen meglincsel.

Én is sokat gondolkoztam a Dove új kampányán, amely a „Valódi Szépségért” szlogent viseli. Vajon miért fontos, hogy a nők hangsúlyozzák, nem csak a GEBÉKÉ a világ, hanem az IGAZI NŐK is érnek valamit. A férfiak többsége bevallja, hogy szereti, ha barátnőjén van mit fogni, ugyanakkor áhítozva figyelik a televízióban, magazinokban, Interneten felbukkanó modell-forma lányokat. Miért van ez?
Talán ha a televízió és a reklám megszületésekor nem törekedtek volna arra, hogy a legcsinosabbak kerüljenek a reflektorfénybe, ma más lenne a helyzet.
Sajnos be kell, hogy valljam, néha én is úgy áhítozom a nők után, mint a férfiak, de mégis máshogy. Mint egy nő, aki szeretne olyanná válni!

B-N. Annamari
 
január 29.
17:20Lerágott csont
Annyiszor hallottuk, hogy szinte már elhisszük: a csontsovány modellek kora lejárt. A koplalás beteges. A férfiak a gömbölyded formákat szeretik. Stb. A szegény önsanyargató nők észretérítéséből a Nők Lapja is kivette a részét, többek közt azzal, hogy felkarolta a Dove Kampányát a Valódi Szépségért. Így szól a PR-cikk még 2006-ból:

\\\\\\\\"A média elérhetetlen szépségideálokkal hat erőteljesen a tudatalattinkra. A tökéletes szépségek, a karcsú testek látványa azt eredményezte, hogy a magyar nők elsősorban a testsúlyukkal elégedetlenek. (...)
Tegyünk valamit önmagunkért! Fogadjuk el a testünket, fedezzük fel önmagunkban a szépséget, az egyediséget, és továbbítsunk egy üzenetet azoknak a kislányoknak is, akik nemsokára felnőnek: inkább étkezzenek egészségesen, semmint diétázzanak, és értékeljék önmagukban mindazt, ami egyedivé teszi őket.\\\\\\\\"

(A teljes cikk itt olvasható:
http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=243&cid=21428
Még egy helyes kis ducit is beillesztettek illusztrációnak, hogy biztosan tudjuk: nem viccelnek.)

Ehhez képest, mondhatni, szemet szúrt, hogy ugyanezeken a hasábokon majd\\\\\\\\' két év múlva még mindig egy botsáskára akasztva mutogatják a szezon kihagyhatatlan ruhadarabjait. (Nők Lapja, 2008/4., 38. oldal, \\\\\\\\"Selyembe burkolózunk\\\\\\\\". Szívesen belinkelnék erről is egy képet, de a honlapra sajnos még nem került fel az anyag.)

Namármost. Nem vagyok én ellensége se kövérnek, se soványnak, de azt gondolom, a következetesség nagy erény lenne, főleg egy olyan komoly tényezőnél, mint a Nők Lapja, főleg egy ilyen, mind a mai napig húsbavágó témában. Mert, egészen addig, míg ezek az ellentmondások fennállnak, téma is marad, mi meg rághatjuk újra meg újra.

Vas Gabriella
16:54Nem tudhatta előre...
Szegény Radnóti bizonyára forogna Fiumei úti síremléke alatt, ha tudná, hogy egy szobrászművész (Melocco Miklós) szabad elhatározásból átírta egyik legismertebb versének, a Nem tudhatom címűnek következő sorát:

és csecsszopók, akikben megnő az értelem

A csecsszopókból csecsemők lett, ugyanis Melocco Miklósnak így jobban tetszett.
Nem is volna ez akkora baj, ha otthon, a kis kockás füzetében született volna meg az új mű, nem pedig a veszprémi Brusznyai-emlékműre rávésve.

Kíváncsi vagyok, a mai Friderikusz műsorban (ATV 20.00) mire jutnak a meghívottak e téma taglalásakor.

Én mindenesetre azt vallom: ha nem tetszik valami, lehet írni gyökeresen mást, de kihúzni és átjavítani több, mint méltatlan.
Szerintem.


Váczi Éva
16:51Születés – avagy az ábrándok végnapja

Kóboroltam az interneten. A Velvet-en ráakadtam néhány videóra, „Szülések a kórháztól az otthonig a császáron keresztül” címen. (Nem térnék ki a cím különös „magyarságára”.)

Megnéztem mind a kilenc videót a szülésről. Azóta csak ülök itt a gép előtt egyik cigarettáról a másikra gyújtva. A gondolatok veszettül üldözik egymást a fejemben, de én percekig csak a bambulást érzékeltem az egészből. Őszinte döbbenet – talán így tudnám legpontosabban kifejezni a látottakkal kapcsolatos érzéseimet. Civilizált emberként eddig abban a hitben éltem, olyan messze jutottunk az anyatermészettől, hogy valószínűleg már sosem látjuk viszont. Ehhez képest a felismerés, miszerint vannak dolgok, melyek (többé-kevésbé) még mindig úgy történnek, ahogy a természet elrendelte, és ahogy eddig csak az állatvilágban láttam, most itt jött világra az orrom előtt. Ha nem akarjátok látni, ahogy nagyvárosi illúzióitok sírva menekülnek, ne nézzetek ilyen videókat!

Horváth Eszter
16:50Orkán erejű szél a Műegyetemen

Késő délutáni internetes barangolásom során akadtam rá egy videóra az indexen, melynek címe: Orkán erejű szél a Műszaki Egyetemen. Kezdtem félni, hogy már itt is van a „narancssárga” vihar, amit csak estére ígértek a meteorológusok. Talán tényleg így elzárkózom a külvilágtól? A Műegyetemre már betört a szélvihar és én meg lemaradok az egészről, mert ki sem nézek az ablakon?

Persze nem erről volt szó. A pár perces videón az egyetem egyik tanára, Dr. Lajos Tamás mutatja be a nézőknek az Áramlástan tanszék nagy, vízszintes és recirkulációs szélcsatornáját – némi szemöldökvonogatással jelezve, hogy a téma izgalmasnak ígérkezik. A szélcsatornával 200 km/h-nál nagyobb sebességet tudnak előállítani. S mindezt hatástani vizsgálatok érdekében teszik. Elemzik a nagy erejű széllökések hidakra, épületekre gyakorolt hatását különféle makettek segítségével, továbbá szennyezőanyag terjedés-vizsgálatot is folytatnak.

Egyébként nem érdeklődöm a műszaki témák iránt, a rövid ismertető azonban nagyon hatásos és korrekt volt. Dr. Lajos Tamás nem használt túl sok felesleges, a „halandó ember” számára kevéssé érthető szakkifejezést. Abszolút érthető stílusban mutatta be a kísérleteket, szimpatikus volt, és a téma felkeltette az érdeklődésemet. Azért a videó készítői nem bízták a véletlenre a nézők figyelmének fenntartását, s a kellő pillanatban mindig bevágták a citromságra pulóveres ifjú hölgyet, amint a szélgépben hadakozik az áramlatokkal.

Horváth Eszter
16:49Bumeráng
Reggel 7 óra előtt viszonylag kevés dologhoz van kedvem. Az alváson túl igazán semmihez. Ha mégis a kötelességtudat kerekedik felül, akkor nincs mese, felkelek. Az első kritikus, „álommorzsás” percekben bekapcsolom a Sláger Rádiót. Ez itt nem feltétlenül a reklám helye, egyszerűen csak nem szeretem a kávét, és a Boros meg a Bochkor tényleg nem egészen normális. Élek a gyanúperrel, hogy délben már alszanak, de hajnali 7-kor még eszelős tempót diktálnak, én pedig próbálom felvenni velük a versenyt. Ez rendszerint egy hamvába halt ötlet.

A mai reggelen (2008. jan. 21-et írunk, Ágnes napja van) azt a januárban érvénybe lépő miniszteri rendeletet boncolgatták, mely alapján a rendőr minimális alkoholfogyasztás esetén is – már a helyszínen – bevonhatja a sofőr jogosítványát. Egyértelműen a rendelet ellen voltak. Hangsúlyozták, hogy ennek mindössze statisztikai jelentősége van, mivel nem feltétlenül fognak több arra érdemes autóvezetőt kiiktatni a forgalomból, mindössze arról van szó, hogy azon vezetők jogosítványát is elveszik, akiktől egyébként nem lenne feltétlenül szükséges. Így ezzel a rendelettel pusztán az Európai Unió előtt szeretnék a politikusok jobb színben feltüntetni az országot. Később olyan „dietetikai” eszmefuttatásba is belefolytak, miszerint bizonyos ételek erjedése a gyomorban, alkoholfogyasztást jelez a szondán. Ez utóbbi már egy kicsit sok volt. A rendelet valóban sok kérdést vet fel, és egyáltalán nem zárom ki, hogy igazuk van a „bumerángos fiúknak”, de azért felmerült bennem a régi jó általános iskolás kérdés: „Miért iszik alkoholt, ha vezetni fog?”

Horváth Eszter
 
január 27.
15:52Mézesmadzag
Mindig összerándul a gyomrom, ha azt a bizonyos reklámot látom. Tudjátok, amelyikben egy kedvesen mosolygó hölgy szépen kihajtva, mint a kártyapaklit, rengeteg pénzt lobogtat, s csak arra vár, hogy végre átadhassa a nappaliban üldögélő család tagjainak. Gyors kölcsön készpénzben.
Micsoda idill!

Kár, hogy a lényeg a képernyő alsó sarkában csak egy pillanatra látható:

THM (azaz: teljes hiteldíj-mutató): 242-437 %-ig.

Így ha „csupán” 100 ezret vesz el a családfő a banki képviselő kecses kacsóiból, egyéves futamidőt tekintve akár 537 ezerre is rúghat a tartozás.
Ami havonta 44.750,-Ft-os törlesztőrészletet jelent.
(Más kérdés, hogy perkálni hetente kell, s ha ez valamilyen ok miatt elmarad, szintén házhoz mennek. Ám ezúttal nem annyira mosolyogva).

Vajon hány bedőlt hitel, tönkrement sors van már a hátuk mögött?


Váczi Éva
 
január 26.
12:58Friderikusz most... és mindörökké


Friderikusz Sándor nagy kedvencem, ezt nem tagadtam soha. (És nem is fogom).
Tegnapi – a négyhetes téli szünetet követő első – műsora különösen érdekesnek bizonyult: a gazdagok és szegények helyzetét boncolgatta.
Az igen hatásosan összeállított felvezető képsorok után meghívott szakértők mondták el véleményüket a látottakról és a hatalmas vagyoni különbségek lehetséges okairól.
Bár kissé bulvárosnak éreztem a multimilliárdosok elképzelhetetlen gazdagságát bemutató képeket, mégis talán ezek reprezentálták leginkább a két pólust: a magyar folyó fizetési mérleg hiányát mellényzsebből kifizetni tudó nagytőkést, szemben a napi két dollárból (!) élő éhező afrikaival.
Egy dologgal nem értettem egyet: Hack Péter és Várhegyi Éva egyöntetűen azon véleményen volt, hogy az extrém szegénységnek és az extrém gazdagságnak semmi köze sincs egymáshoz. Már hogy a csudába ne lenne?
Az erőforrások nem korlátlanok és túl sok a harácsoló ahhoz, hogy idejekorán ki is merüljenek.
Leszámítva mondjuk az ellenpéldának hozott Bill Gatest, aki egy korszakalkotó találmánnyal, a Microsoft-tal alapozta meg hatalmas vagyonát, új munkahelyeket és ipart teremtve ezzel.

Hogy Széles Gábornak e témához mi köze van, nem tudom. Tény, hogy ő is nagytőkés, és itt él Magyarországon.
Tény az is, hogy sajtóbirodalma a Magyar Hírlap, és az Echo Tv révén egyre inkább terjeszkedik. (Legalábbis szeretne)

Azon kijelentése pedig, hogy

„Médiaegyensúlyt akarok, azaz a jobboldali befolyás növekedését”

– egyenesen vérlázító.

Mert mi lesz akkor belőlünk, sajtómunkásokból? A mindenkori hatalmi gépezetet (tulajdonost) kiszolgáló, „agyatlan” tollforgató?
Ezzel a mondatával ugyanis a nehezen kivívott szólásszabadságot köpte szembe.

/2008. január 22./



Váczi Éva
12:53Malacom volt?
Kedvesen mosolygó, jó húsban lévő malac derítette fel kedélyemet a minap, a Blikk egyik utcai reklámplakátjáról.
A napilap nyereményjátékát hirdető jószágra pillantva kellemes érzések töltöttek el. Sugárzott belőle a derű és az elégedettség. Meg a jóllakottság. Hiába, egy malacnál ez alapkövetelmény.
De félre a tréfával! Nagyon is komoly dolgokról van itt szó: milliós nyereményekről. A főnyereményt 5 millió, a heti nyereményt 500 ezer Forintban határozta meg a kiadó 2007. december 13-tól 2008. január 20-áig. (Szóval, éppen hogy lecsúsztam róla…)
Sebaj. Vigaszként kigyönyörködhettem magam a fekete csokornyakkendős, vaskos praclijaiban cilindert tartó sertésben (méltó újévi tartozékok egy malacnak) és elábrándozhattam arról, mihez is kezdenék a csülkei előtt heverő húszezresekkel.
De ez már egy másik történet.

/2008. január 20./


Váczi Éva
 
január 25.
17:47Az írás öröme mint házi feladat
A Bálint György Újságíró Akadémia hallgatói a tavalyi tanévben már blogoltak együtt az eMasán. Az idei tanév új hallgatói a következő hetekben folytatják a közös munkát. Tematikailag elsősorban a médiaélményeikről, de bármi másról is – a műfaj személyességet, egyediséget preferáló szabályai szerint.

(a szerk.)
 
január 20.
00:29Szép, új dizájn
„Feltörték az [origo]–t?” – Kérdezte tőlem ma reggel a nyitólapom. „Na azt azért nem.” – jelent meg a felelet, mielőtt feleszméltem. (Ettől rögtön fellélegeztem.)

Új évet kezdtünk. Szép sorban kidobjuk elhasznált ruháinkat, mosolyainkat, és fogadalmakat teszünk a változásra. Mert az új évhez új külső dukál. A nyomtatott és onlájn lapoknak is.
A másik, általam igen gyakran látogatott oldal, a Blogter tavaly év végi átalakulása, és a HVG alig kéthetes dizájn-váltása (Mikó F. László cikke: http://www.emasa.hu/cikk.php?page=termek&id=2098) után január 19-én hajnalban az [origo]-n volt a sor, hogy megújuljon.


Újdonság: többrétegű hírdobozok

A 2001 óta megszokott kék-narancs helyett egyszerű, tiszta színek, szürke és kék árnyalatok fogadnak a nyitólapon. A régi, narancsos árnyalatokra csak a felső reklámsáv alapszíne emlékeztet.
”..azért szántuk el magunkat egy újabb nagy lépésre, mert az eltelt öt évben sokat változott a technológia, lehetővé tesz olyan megoldásokat, amelyeket akkor még nem ismerhettünk..” – írja a változást kommentáló szerkesztőségi cikkben Weyer Balázs főszerkesztő és csapata.

A legszembeötlőbb különbség az oldal méretének 1024x768-asra való növelése. Pont megfelel a monitorom adottságainak, így élvezettel, még mindig az újdonság bűvöletében böngészem a szellőssé és áttekinthetőbbé vált oldalakat.

Először a hírdobozok ragadnak meg. A címoldalon rovatonként, a rovatok gyűjtőoldalain és a cikkek alatt témánként válogathatunk a többrétegű dobozok ajánlatából. Az, hogy a fülekre kattintva a dobozba töltődik be az új tartalom, egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a navigációt. A képillusztrációra is csak alig néhány másodpercet kell várnom.
A hírdobozok alatt néhány kiemelt írás: a nap vagy a hét legnépszerűbb, legfontosabb témái. És alatta a már megszokott tizenkét pont, a rovatonkénti ajánlat.

A legfrissebb és legolvasottabb cikkek listája a jobboldali sávba került, közvetlen a freemail bejelentkeztető ablaka alá. A napi időjárásról pedig a jobb felső sarok ikonjából tájékozódhatunk, amely egyúttal a heti előrejelzésre mutat.

Külön öröm, hogy a bonyolult csatorna és szolgáltatás lista helyett a baloldali menüsor csak az utóbbit tartalmazza. A szolgáltatások menüpontjai rövid magyarázatokkal, azaz inkább reklámszlogenekkel is kiegészültek, amelyek a sorokra gördülve válnak láthatóvá.


Egységesülő külsőségek a rovatokban is

A rovatok formája nagyrészt a címlap dizájnját követi, csak a film, zene, tévé rovatok kaptak némileg sötétebb árnyalatokat, a szerkezet azonban következetesen azonos.

A tökéletességre törekvés szemmel látható, de az egység (még) nem teljes. A forma változását nem követte még a rovatok egy része, így az Egészségrovat és az Utazás. (Ennek címlapja késő délelőttre a teljesen szétesett, remélem, a frissítési folyamatnak köszönhetően.) A Babázó és a Női lapozó oldalai is nagyjából változatlanok, némi türkiz és fűzöld árnyalattal feldobott lilákban és babarózsaszínekben pompáznak, pedig színeikre és szerkezetükre is igazán ráférne a frissítés.

Az egységesült szerkezetben a rovatok gyűjtőoldalain is megtaláljuk a többrétegű hírdobozt, míg a más rovatok a baloldali menüsorból érhetők el közvetlenül. Az oldalakon a friss ajánlatok mellett a régebbi fontos hírek is böngészhetőek.

Kissé változott a cikkek megjelenése: a többoldalasak az oldalak alján és tetején is lapozhatók, ami lényegesen lerövidíti az írásokon belüli keresést. A szerzők nevét a felső sorban tüntetik fel, rákattintva azonnal megoszthatjuk velük az íráshoz kapcsolódó gondolatainkat, véleményünket.
A cikkek alatt a rovat további vezető híreiben tallózhatunk, a gyűjtőoldal cikkdobozával azonos formában.


Csalódás: a Videó Galéria

A címlap hírdoboza alatt elhelyezett kiemelt ajánlatokkal kapcsolatban a szerkesztőségi cikk háttéranyagokat, elemzéseket, aktualitásokat ígér. El is indulok, hogy tájékozódjam kicsit a hét egyik fontos témájáról, a kézilabda vb-ről. Bár egy pillanatra megzavar, hogy a betöltődő lap friss hírei között csupa foci és jégkorong-hír szerepel, azért az oldal cikk-, kép- és videó ajánlói között rögtön megtalálom a keresett témát.

Így végre megvan a galéria is, amely közvetlen elérésének lehetőségét hiába kerestem a főoldalon. A főoldalról elérhető prezentáció ígérete szerint a rovatok gyűjtőoldalairól megközelíthető kép- és Videó Galéria is áttekinthetőbbé vált:
A képeket baloldalon nézegethetjük, s közben kicsiben láthatjuk jobbra a teljes képtár-kínálatot. Ám a képre kattintva egyelőre kis ablakban nyílik meg a képtár, felül a nagy kép, alatta a kicsik és az ajánló.
Az ígéret szerint a videókat a szokásos videó nézegetőkhöz hasonló eszköztárnak köszönhetően úgy nézegethetjük, mint saját házi tékánkban. Akár teljes képernyős méretben is. A film mellett rövid összefoglalót, kommentárt olvashatunk, és az oldal böngészőt is tartalmaz. Odaérve meg is találok rendre mindent, ám mély szomorúsággal tölt el, hogy az ígért videófájlokat a lejátszóval sehogy sem tudom előcsalni. (A rend csak egy jó óra múltán állt helyre.)

A hiba talán csak átmeneti, hiszen az oldalak annyira frissek, némelyik szinte még meleg. Reggel még a Hírlevél és az Impresszum a régi formában volt elérhető, ám mire ezt az írást befejeztem, az már azok is megújultak.

Remélem, a friss szelek nemcsak a szerkesztőség előtti zászlókon, de a még változatlan rovatokon, így a Női lapozón is hamarosan végigsöpörnek.

Galathea
 
január 8.
10:22Dűtsd ki. borítsd ki karácsony, templomi egér-szegény újév
(Egyszer már feltettem a blogra. Valaki tudja, hogy miért tűnt el?)

A karácsony, talán már nem is a régre visszatekintő emlékeink, vagy hagyományaink, és érzéseink szerint -, hanem inkább a televíziós, újságreklám és egyéb hirdetésekből született ismereteink alapján: a leggazdagabb, leggálánsabb, legmeggondolatlanabb, legrongyrázóbb, legkivagyibb, ajándékozási játék.
Ahol – a multik tulajdonosait, a gyémántkereskedőket, a bundaboltosokat és egyéb árusokat kivéve -, a végén talán már senki sem nevet, és pár hónap elteltével, a hétköznapokba visszalépve, a töltött káposzták maradékait, a beiglik utolsó morzsáit is megemésztve, már nem is olyan nagy becsű az ujjunkon, a fogason, vagy a szobánkban, garázsunkban pöffeszkedő ajándék.
Pedig annak tűnt. Amikor a fizetéseink reális értékét, a lakásunk bankhiteleit feledve -, szájtátva, majd háborgón, „mitől lennének különbek ők” módon csak néztük a tévében, ahogy a felső tízezer milliókért veszi karácsonyra a drágaköveket, a brillel díszített csoda-mobilokat, a garzon értékű színes cabriókat, a gyufás skatulyányi fényképezőket, az öt centi vastagra préselt plazma-tévéket…
Sutba vágva a józan eszünket, képen röhögve a máskor csalhatatlan ítélőképességünket -, százezer számra vettük fel a nulla százalékosnak ígért extra hiteleket, jelzálogosítottuk az épphogy megvásárolt hétvégi telkünket, adtuk a zaciba, egy másik karácsonyra kapott - akkor még menőnek számító – valutáért vásárolt videót.
És ahogy láttuk itt-ott, ahogy innen-onnan a szájunkba rágták, - a szabályokra gondosan ügyelve - erőnkön is felül, megadtuk a módját.
Miénk lett a belmagasságunkat is lepipáló, a fél fizetésünket is túlszárnyaló normandiai fa, rá az új trend szerinti, váltókódos, zenélő villogó, az ezreket kóstáló, kézzel megpingált, újhullámos díszek… alatta a kölcsönökből összeharácsolt, az élelmiszerjegyeinkből, alig használt ruháink árából összekapargatott, a keresetünket többszörösen túlszárnyaló, de az irigykedőknek hányaveti mozdulattal megmutogatott divat-luxuscikkek…
És csomagoltuk, és a fa alá tettük, és átadtuk, és mosolyogtunk -, úgy ahogy teszik azt a nagyok. Ahogy előzőleg azt a tévében, az újságokban, a filmekben a nagymenőktől láttuk.
Hisz mitől lennének ők különbek, mitől érdemelnének többet az ő hozzátartozóik, mitől érnének többet az ő gyerekeik, mitől viselnének jobban magukon bármit is az ő szerelmeik?!
Mindent úgy csináltunk, ahogy ők csinálták. Úgy tettünk, ahogy ők tették. A közreadott receptek szerint.
Ahogy ők vásárolnak, ahogy ők ünnepelnek, ahogy ők flancolnak, ahogy ők öltöznek, ahogyan ők esznek.

Eddig szólt a recept.
És innen már nincs semmi.
Nincs angolóra, külön torna, mozi, éttermi vacsora, kirándulás, új ruha, uszoda... Csak a keserű szájíz. És az üres pénztárca. És a visszafizetendő, mégsem nullaszázalékos extra-hitelek.
Húsok helyett tészták, jó filmek helyett szappanoperák, tankolás helyett hatos villamos, parfüm helyett golyós dezodor…
Mint újévi életforma, marad a spórolás, a stresszes kuporgatás -, ahogy azt a pár milliós, megvezetett, álmokra éhes, egyszerű, naiv magyar már hosszú évek óta - nem ahogy a magamutogató, a vagyonával kérkedő, exhibicionista felső tízezer – fejlehajtva teszi…



lombardi mona

 
január 5.
18:23Pollner, ismét
BorzasKata megjelenése a blogon újra felkeltette Pollner úgy tűnik, eddig sem lankadt érdeklődését (talán negatív első benyomása sem tántorította el családias blogunk figyelésétől, és ezt jó tudni :) ); olyannyira nem, hogy saját véleményének kifejtése helyett is ideirányítja a Nyájas Olvasót.

ccowboy

 
január 4.
22:29 A megszokás ereje – a megújult HVG-ről
„Fiatalosabb, modernebb, szebb, vidámabb.”
„Továbbra is hiteles, alapos, tömör.”
„Friss szellő fújdogál”, „lépést tartunk a korral”, miközben nem veszítem el komfortérzetem.
A mai nappal megújult a HVG.

A tartalmat tekintve a rovatok szerkezetében észlelünk változást: a lap első részébe kerültek a hazai társadalommal és politikával foglalkozó cikkek, tömbösítették a gazdasági témájú írásokat. A Hét nap és a Cégvilág mellett pedig megjelent egy harmadik rövid, színes híreket tartalmazó, Prizma névre keresztelt rész, mely a kultúra, a tudomány és a technika világának újdonságairól tájékoztat.

A címlap…
A kép grafikája finomodott, dominál benne a kék, kiegészülve egy bordó sávval. A régi jellegzetes zöld-sárga színkombinációnak leáldozott, egyedül a cím, azaz a három betű és annak háttere emlékeztet rá. De az megmarad, mert annyira gyökeresen azért mégsem változik a világ, hogy annak nyomására ezt is töröljék. Így hát zavaros az összhang. (S magáról a címlapról hamarabb eszembe jut egy másik, közgazdasági témájú hetilap.)

Több óra múltán sem értem, miért akar a HVG a maga presztízsével szebb lenni. Persze én sem vitatom, hogy eddig igen csúnya volt. Ugyanakkor egyedi.
A magam részéről köszönöm, nem akarok vidám gazdasági lapot forgatni.

A hisztis olvasó

KOMMENT:
(1) Sanna
Jó az nekünk, ha egyfolytában hisztizünk? Miért utasítunk el egyből minden változást? Miért mindennek a rossz oldalát nézzük? Magyar mentalitás? Szerintem élvezetesebb az élet, ha megpróbáljuk inkább a jót keresni, még a rosszban is...
Úgy gondolom, a HVG-nek pedig nem ártott a megújulás, eléggé beragadt a régi imidzsébe. Vannak ennél fontosabb dolgok is a világon, amin hisztizni lehetne...

(2)Galathea
Egyetértek. Azzal a mondatoddal, hogy csúnya volt. A csúnyát nem menti az egyediség. Keleten úgy tartják, ami nem szép, az jó sem lehet. Mivel a HVG jó, ideje volt változni. Így egész jó lett.
Csak az a címlap.. azt tudám feledni..
14:58Cipőkanállal űzte el a betörőt a bácsi
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem a kedvenceim az ehhez hasonló hírek. Amikor idős, felbőszült emberek haragja hatásosabb a rendőrség egész díszes gárdájánál, elgondolkodom azon, kiknek is kellene szónokolni a bűnüldözésről.

„Cipőkanállal vert ki egy betörőt egy 80 éves bácsi az otthonából. A cipőkanál persze nem csupán pár centis volt, hanem jókora darab, és alaposan fejbe vágta vele az idős férfi a betolakodót, aki erre megfutamodott pedig előtte elég bősznek mutatkozott: az ajtót berúgva rontott a házba, és pisztolyt szegezve követelt pénzt. Nem sokkal később azonban - ekkor már egy bűntárssal - betört egy másik házba is, ám hamarosan a rendőrség elfogta mindkettejüket. (Velvet)”

Körülbelül két éve Székesfehérváron, egy kisboltban fordult meg két ‘képzetlen‘ betörő. Bementek az üzletbe, felszólították a pénztáros nénit a bevétel átadására, az alkalmazott viszont nemet mondott. A betörők ezután megvonták a vállukat - jó, ha nem, hát nem - és kisétáltak a kisboltból. Pár óra múlva már a rendőrségi fogdában ücsörögtek.

Arra az ipari kamerás felvételre viszont biztosan sokan emlékeznek, amikor egy ékszerüzlet két - szintén korosabb - eladónője pofozta ki a símaszkos rablót az üzletből, méghozzá olyan hatásosan, hogy a rettenthetetlen férfi inkább kimenekült volna az utcára. De pechje volt, mert az idős hölgyek foglyul ejtették a rendőrség érkezéséig. Így fullad a keménykedés komikumba ‘kedves‘ bűnözők! A Néniknek és Bácsiknak pedig továbbra is hajrá! Büszkék vagyunk rájuk!

LaMona
11:54„Karmen with a happy ending”
Mindig nagy öröm olyan cikket találni a médiában, melyben semmi sem látszik jobban annál, hogy írójának még csak fogalma sincs témájáról, nyilvánvalóan valami egyéb okból kérték fel a publikálásra. Ilyenkor lehet találgtani is, vajon a kompetensebbnek tűnő részeket honnan ollózta? (Forrás természetesen nincs megjelölve.) Vajon egy az egyben lopott más cikkből, de úgy gondolta, saját szellemi termékét is hozzá kell adnia még akkor is, ha annak csúfos vége lesz?

A Magyar Hírlap emlékezik meg Goran Bregovic és zenekarának (Wedding And Funeral Band) magyarországi koncertjéről, mely most a zenész saját darabját/operáját hivatott bemutatni. Rögtön leszögezi, hogy a zenekar egyébként „csak esküvőkön és temetéseken játszik”. A publicista nyilván nem vett részt a zenekar eddigi magyar koncertjein, sem a világban máshol, de még csak nem is hallott róluk. A zenekar nevének eredetét most nem fejtem ki, ki-ki utánanézhet. Aki cikket ír róluk, annak különösen érdemes.
De az objektív tájékoztatás jegyében a koncert dátuma is hibásan van feltüntetve, valamint a szerző többször is közli, egyfajta szenzációként, hogy még maga Goran Bregovic is a színpadra lép. Valóban érdekes, hogy az együttes énekese, frontembere, egyszóval lelke is megjelenik a színpadon... (Egyébként milyen koncertet várt a szerző, ha az is szenzáció, hogy a zenekar kivételesen mégis fellép, de az is, hogy ezt az énekes is megteszi? A Csend Hangjait?)
Bizonyítani természetesen nem tudom, de azt gondolom, a G. B. szájába adott idézetek soha nem hangzottak el ilyen leegyszerűsített formában.
Aztán érdekes az is, hogy a szerző kiköti: a darabnak semmi köze Bizet Carmenjéhez, majd hosszasan kifejti, hogy a fiktív darab ihletőélménye Bizet Carmenje. És akkor még nem emlékeztem meg a helyesírási hibák tömkelegéről.

Elnézést a hosszas és nyilvánvalóan unalmas blogért, de az ilyen minőségű „médiaesemények” akkor is zavarnának, ha valamelyik kereskedelmi tévé betelefonálós műsorűban hangoznának el, mert még annál is alacsonyabb a színvonal, de hogy egy napilapban, olyan valaki tollából, aki magát újságírónak vallja...

ccowboy, unatkozó blogger

 
január 3.
07:27Transz
Antal Attila, a BKV új vezérigazgatója, minden civil módosító javaslatot szívesen vár a bkvjavaslat@budapest.hu címre, hogy utasbarát szolgáltatóvá alakíthassa a vállalatot. Úgy vélem, helyes volna egy nagy közös álmodozásra rávenni a vezérigazgató urat. Talán valahogy így ...
Nyugodtan, egyenletesen lélegzem. Csakis az előttem kirajzolódó képre, a közeledő nagy kék járműre, a 21-es buszra összpontosítok. Igen, igen már jön. Pontosan érkezik. Gyorsan hozzá is kell igazítanom az órámat. A sofőr mosolyog, és udvariasan felsegíti a lépcsőkön botladozó öreg anyókát. Majd szabadkozik, hogy nem az új alacsony padozatú típust küldték. De ne aggódjunk, holnaptól már csak ilyen jár errefelé. Mi nem is aggódunk. Inkább kényelmesen elhelyezkedünk, hiszen annyi az üres hely. A padló tiszta, a fogantyúk vidáman csillognak a napsütésben, s a légkondicionáló barátságos duruzsolása mellett átadjuk magunkat az utazás örömének. Csak néhány helyesen ejtett angol szóra kapjuk fel a fejünket. Igen, nem tévedtünk. Az ellenőr épp most igazítja útba a buszon utazó turistákat.

Abigél
 
január 2.
16:35Az EU bővítés esete a kelet-európai időzónával
Románia és Bulgária 2007. január elsejével az Európai Únió tagjai lettek, sőt az időzóna váltás miatt egy órával hamarabb, mint azt az [origo] találóan írja „egy órával lekési az EU a román csatlakozást”.

A bukaresti Cotidianul napilap 2006. december 28.-i cikkében felteszi a kérdést: hány órakor lesz Románia EU tag? Hiszen 23 millió honpolgár saját órája szerint éjfélkor boldogan koccint, hogy már EU állampolgár, míg ezalatt Brüsszelben még csak éjjel 11 óra van, Londonban és Lisszabonban meg csak este 10.

Egy szenátor már novemberben javasolta, hogy Románia is térjen át a közép-európai időre, de a tervet a bukaresti csillagvizsgáló munkatársai elutasították.

Az újonnan csatlakozott 34 millió EU társunknak kívánom, hogy szilveszter éjszakai politikai változás egyéni életüket boldogabbá tegye!

Martin
 
december 30.
09:56Pornófilm készül 1956-ról
2006. december 29., péntek 10:34
„A Szabadság, szerelemből is elkészül a pornóváltozat: a TomMédia szerint ebben semmi megbotránkoztató nincs, hisz ‘a forradalom alatt is keféltek‘.”



„2007. március 10-én kezdődik a forgatása a Szabadság, szerelem alapján készülő pornófilmnek - mondta el a Napi Ásznak a Tom Média részéről Tomor András producer. A filmnek más lesz ugyan a címe, de cselekményének hátterét az 1956-os események adják majd.

Wittner Mária szerint kegyeletsértés
Wittner Mária fideszes képviselő szerint ez a terv a forradalom megcsúfolása: szerinte a szexnek csakis a hálószobán belül van helye, és szerinte Tomor se fogná fel ilyen lazán ezt a történetet, ha az ő anyját erőszakolták volna meg gumibottal az ávósok. Tomor azonban nem tartja kegyeletsértőnek a filmtervet, hiszen - mint a lapnak rámutatott - ‘a forradalom alatt is keféltek az emberek‘.

A főszereplő nem is hallott róla
Az Andy Vajna-féle eredeti filmben Dobó Kata alakította a forradalmárlányt, Tomoréknál Boroka Ball pornószínésznő lesz a főszereplő, akit Mya Diamonddal versenyeztettek a szerepért, és Erica Venus is játszik majd egy kisebb szerepet a filmben. Tomor legalábbis ezt nyilatkozta a Napi Ásznak. Boroka Balls menedzsere, Ricardo azonban a lapunknak küldött e-mailben cáfolja ezt: „Sem én, mint menedzsere, sem Boroka Balls nem is hallottunk erről a tervezetről. Ez valótlan információ, mely rossz fényt vet ránk.”

Velvet Plaza”

NO KOMMENT

LaMona

 
december 28.
19:59Újra nívós a magyar film
Örömmel jelentem, hogy Andy Vajna és Goda Kriszta alkotása, a Szabadság, szerelem az év egyik legsikeresebb filmje lett Magyarországon közel 400 ezer nézővel, amit mindössze két hónap alatt gyűjtött össze! Megelőzött számos amerikai produkciót is, ami nem kis teljesítmény egy magyar filmtől. (Bár tudjuk, hogy közreműködött benne számos külföldi tehetség.) Továbbra is sok-sok-sok ilyet szeretnénk! Köszönjük!

LaMona
 
december 27.
17:51Topmodell of Hungary
A Viasat3 új valóságshow-nak neveztt műsora eleinte nem nagyon keltette fel az érdeklődésem, de az utolsó hetekben már célirányosan ültem le hétfő esténként a tévé elé, hogy megnézzem, mi történik a lányokkal. A versengés két nagy cég egyéves reklámszerződéséért, egy autóért és ami a legfontosabb, egy hároméves szerződésért folyt a párizsi Metropolitan modellügynökséggel.

Nyilván a férfiak teljesen más miatt nézték ezt a műsort, de női szemmel a legérdekesebb az volt benne, hogyan képes ennyi lány összeszokni a közös házban és mit tud kihozni belőlük a sminkes, a fodrász, a stylist és a fotós. A következő mondatra csak nőtársaim figyeljenek: örömmel konstatáltam, hogy a 13 döntős lány közül egy sem volt kifogástalan, mindnek megvoltak a maga testi tökéletlenségei, amitől még életszagúbb lett az egész. Kifejezetten örültem, hogy voltak nekik is súlyproblémáik, idősebbnek nézett ki az arcuk vagy alacsonyak voltak.

Összességében büszke vagyok a magyar nőkre, hogy még sincs köztünk annyi anorexiás és bulímiás, amennyit gondoltam, és hogy olyan lány nyerte meg a versenyt, aki az arcával és a kisugárzásával méltán állja meg majd a helyét nemzetközi szinten - akkor is, ha a kemény fogyókúra után még mindig gömbölyű a csípője és nincs pálcika lába. Gratulálunk, Réka!

LaMona

KOMMENT:
(1) ccowboy „Nyilván a férfiak teljesen más miatt nézték ezt a műsort” - ha arra gondolsz, hogy a férfiak azért nézték ezt a műsort, mert a barátnőjük nézte, és együtt voltak hétfő esténként, (esetemben legalábbis) igazad van :-)))
16:45Orbán Viktor térden áll
Hogy miért áll térden? Kiderül a Népszabadság december 21-én közölt cikkéből, amelyben Orbán Viktor beszél a keresztény hithez való viszonyulásáról. Ha valaki szemfülesen olvassa ezt az írást, nem egy olyan mondatot talál benne, ami minimum derültségre, rosszabb esetben migrénre ad okot.

„A kerszténységnek soha nem az a célja, hogy Pilátusként őrizzük tisztára mosott kezünket, hanem az, hogy tudjuk, hol lehet megmosakodni, ha mocskosak leszünk - idézett egy gondolatot a könyvből” (Mélység és magasság).

„Lassan kezdem megérteni, bár református vagyok, hogy az ember akkor a legerősebb, amikor térden áll. Hát valahogy így.”

És zárásként, ha mindez még nem volt elég:

„A Fidesz fölénye nem a médiában, az anyagiakban, a kiépült hálózatokban mutatkozik meg, hanem a tetteiben lévő igazságban.”

?????????????????????????????

Szeretném megnézni Orbán Viktort térden állva abban - a nevezzük így - tóban, ahol mosakszik, csak félek, hogy nem látszana ki belőle. De leginkább azt szeretném, ha mi is látnánk a tetteiben megmutatkozó igazságot. Science Fiction?

LaMona

 
december 26.
22:30SZEMÉT, SZEMÉTSÉG, SZEMETEK…
Reggel a buszra, vagy egyéb közlekedési eszközre várva - vagy saját kocsinkkal a dugóba szorulva - csak szívjuk, lélegezzük, nyomjuk magunkba szaporán a szutykot, töltjük - nem kímélve rekeszizmunkat - tüdőnkbe a gázt.
A napilapokat kikapcsolódásként a kezünkbe kapva – remélve a reggeltől egy kis frissességet, aktualitást, (netán kultúrát), kapunk helyette magas prioritású információkat: hogy melyik félhíresség hogyan öltözött, milyen módon játszotta az eszét, kivel randizott, kivel lépett félre, kivel alkoholizált…
Hogy a tempót gyorsabbra bírjuk, műszak előtt magunkba öntögetünk néhány pöttyös bögrényi szurok-feketét, - hiszen ha lassítunk, nem várhatók előléptetések, vagy ami rosszabb: élet-veszélyeztethet bennünket a régen beígért leépítgetés.
Lazítani még ebédidőben sem -, a sarki mekiben, csak úgy, állva - mint a lovak - bekapunk valamit… hiszen kinek, ha nem nekünk - a kényszeresen buzgósított munkaerőknek - készültek a gyorséttermi menük?!
A telített zsírban megáztatott krumplik, a fáradt olajban meg-megégetett trancsírozott húsok, a mesterséges ízekkel turbózott, pasztellszínűre laborált literes turmixok…
Mivel azért trendik, és ebből következve, mégiscsak wellness-lányok vagyunk -, light kólával leöblögetünk pár szem vitamint… természetesen a kémiai úton előállítottból, a pénztárcánkból az immununkat valóban támogatóra – így hó végén - igazán nem telik…
A meló végeztével cél a szupermarket, két sonkás pizza, Fanta, kalács és csokis keksz, aztán a sarki közértben még egy kis tartalék… mert a franc, már megint túllőttem a célon! A kalácsnak már csak a burkolata van meg, a csokiból alig, - a kekszes doboz üres, az üdítőnek már a fele sincs…

Végre itthon! Ó, a jó öreg dívány, a szőrös mamusz, lyukas tréningalsó, a kinyúlt pulóver…
Nincs sok vesződés a mirelit kajával, és nincs mosatlan sem, ha a papírból eszem -, na jó, nem kell a nyavalygás, a fenének se kell egy újabb szerelem! Hiszen érzelmi töltetnek megfelel a csoki, vigasztalónak egy kis zacskónyi chips, szenvedélyek helyett egy maréknyi pörkölt mogyoró… aztán hogy az i-n ott legyen a pont, kétkanálnyi fagyi… és utolsó repetának - csak hogy boldogabb legyek - még egy tálkányi grillázsos dió…

Na, itt a tv-híradó, aztán hurrá, jön a sorozat!

Mit mond? Milyen raktárakból? Milyen húsokat? Mit írogattak át?
A három éve lejárt szavatosságúakat?!
Romlott húsáruk, többször lefagyasztott élelmiszerek… Micsoda?! Meghamisított bio bébiételek?

Titkos raktárak, aceton, pecsét, hamis számla, étel-maffiózók…
Mi van?!

Hogy szőrén-szálán eltűntek a kukából guberált hulladékot minőségi élelmiszerként árusító multicégesek?!
Akik cégeket alapítottak, épületeket béreltek, embereket foglalkoztattak, béreket fizettek, saját bankszámlára utaltattak hipermarketektől többmilliárdnyi pénzeket?!
Na jó, ne etessetek!
Ismerjük már. Gazdasági, politikai összefonódások, az államot, pártokat képviselő magánérdekek…
A kezek kezet mosnak, a reflektorok rögtön egy másik mesterségesen szított botrányra vetülnek, mellékesen, - biztos, ami biztos - néhány bűnbakot, mákszempontokat, a darabban játszó, a szerepüket tudó, bírák elé löknek…
Szóval, ne etessetek, úgysem veszem be! Vagy ha próbálkoztok is, én már immunis vagyok.
Mert a szemétből, szemétségekből és a szemetetekből az immunitásomhoz - az életem során - kaptam már eleget!

lombardi mona
 
december 18.
18:20Szókincs
Láng a hanukai gyertyatartón

A zsidóság legfényesebb ünnepe alkalmából idén már kilencedik alkalommal gyújtják meg a hagyományos hanukai gyertyatartón a lángot a budapesti Nyugati téren, ahol a jövő hét közepéig esténként számos politikus is köszöntőt mond majd. December 16. és 21. között a szervezők terve szerint gyertyát gyújt és köszöntőt mond többek között Szili Katalin, az Országgyűlés MSZP-s elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Rogán Antal, Budapest V. kerületének fideszes polgármestere, valamint Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter és Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakciójának vezetője. (MTI, Népszabadság)


Menóra, pajtás, menóra! Az olvasót nézzük nagyon hülyének, vagy maga a szerző az?

ccowboy


Komment:
A szerző „kivételesen” nem hülye. A hanukai gyergyatartó, aminek nyolc ága van, különbözik a hatágú menorától, ami Izrael cimerén is látható. A menora szó világító eszközt jelent (gyergyatartó, lámpa). A hanukán használt gyergyatartót azonban hanukiának, vagy hanukai menorának (magyarul gyergyatartónak) nevezik.

peteradam

Akkor megvan a válasz a kérdésre - az olvasó volt hülye :) Köszi a javítást. (Bár az hozzátartozik, hogy két különböző szótárban is megnéztem a „menóra” szó jelentését, mindkettőben mást írtak, de helyesen egyikben sem...)

ccowboy, akasztott hóhér
 
december 16.
21:49 Bolygóállás
Talán, már nincs is olyan magazin, amely ne közölne rendszeresen asztrológiai elemzést sorsunkról, s eközben ne adna néhány jó tanácsot a jövőre nézve. Így aztán – rendszeres újságolvasó lévén – már időben megtudhatom, hogy remekül koncentrálok a munkámra, hogy a barátaim rossz híremet költik, én két kézzel szórom a pénzt, gyermekem belebetegszik egy számára teljesíthetetlen feladatba, partnerem pedig már régóta úgy viselkedik, mint egy jégtömb. Ám legjobban mégis az egészségemre vonatkozó híreknek örülök. (Hipochondereknek persze semmiképpen sem ajánlanám az idevágó horoszkópot, az erős idegzetűek azonban bátran elolvashatják, hogy milyen gyorsan gyógyul majd a még el sem tört bokájuk.)
Egyszóval az asztrológia nélkül már nem lenne teljes az életem. Néha mégis elbizonytalanodom, és tűnődve tekintek fel az állatövi jegyek színes képei közül. Ilyenkor józanul végiggondolom, hogy az összes Bak nem veszítheti el egyszerre a munkáját, mi több nem is eshet egyszerre szerelembe. Ha pedig valamennyi decemberben és januárban született személy egyszerre törné el a lábát, akkor Sólyom László is nyomban kihirdethetné a rendkívüli állapotot. De akkor mire is való a heti horoszkóp? Nyilván jó reklám a lapnak, amely elsősorban a hiszékenységre épít. Az álmosodó csodavárók tábora pedig óriási. Mi tagadás, én is közéjük tartozom.

Abigél
21:46 Hull a pelyhes...
Nos valójában még enm hullik. Sőt, olyan az idő, mint kora tavasszal. A nagy karácsonyi dömping azonban beindult. A tévécsatornákon is elszaporodtak a télapós reklámok. Tévedés ne essék, én tulajdonképpen kedvelem ezt a műfajt, mármint a télapós reklámot, ám itt sem árt figyelni az ízlésre és a mértékre. Az üditőt iszogató kedves öregúrral például még nincs is semmi bajom. A kutyaeledel és a Mikulás alakjának vegyítése viszont már meredek, akárcsak a betanítás előtt álló alkalmi munkás-télapók nagygyűlése. A kedvező ajánlat láttán röhögőgörcsöt kapott Mikulást ne is említsük. Roppant kiábrándító annak, aki az igazi fehér szakállat várja.
Jól tudom persze, az üzlet mindennél elöbbre való. Az óvódások pedig nem tartoznak a reklámok célközönségéhez. Ellenben ott lábatlankodnak a készülék előtt, és értetlenül nézik a sok reklámmikulást. Nem lehetnénk egy kicsit rájuk is tekintettel?

Abigél

Komment:

Számomra elkeserítő és egyben megdöbbentő tapasztalat volt, mikor a Vörösmarthy téren az IGAZI télapó \"háza\" előtt hosszan kígyózó sorban a \"szeretet ünnepére\" készülődő, gyermekük kezét szorongató anyukák és apukák vívtak egymással késhegyig menő küzdelmet. A tét: az ő kisfiúk/-lányuk ülhessen először a télapó ölébe, mintha attól félnének, hogy a mikulás zsákja kiürül mire ők sorra kerülnek!? Majd ha eljött a várva várt pillanat, villogó vakuk kereszttüzében állt a megszeppent csöppség, aki nem akart már a télapó ölébe ülni, és ezzel talán a nála lelkesebbnek tűnő szülőknek okozta a legnagyobb csalódást...


Pandora


 
december 14.
21:47Szemétbolt
Szomorúan olvasgattam a minap egy összefoglalót a világ tíz legszennyezettebb területéről, illetve a világ hét szemétcsodájáról. Engem nem kápráztat el, hogy San Francisco és Hawaii között a Csendes-óceánon lebegő, 700 ezer négyzetkilométeres, zömében műanyag palackokból álló szemétsziget van, inkább elkeserít. Úgy képzeltem az óceánt, ahogyan az utazási irodák bemutatják Hawaii partjait, és kijózanító volt az adatokat olvasni. A szennyezett területek meg nemcsak a földre, hanem az emberi közösségekre is veszélyesek. A listát a csernobili erőmű nyitja, orosz helyszínek, Kína, harmadik világ. Ott minden fontosabb mint a természet vagy emberélet védelme.
De hát nem kell Peruban mennünk fémes esőért. Itt történik közvetlen szomszédságunkban: egyik EU ország a másikba szállítja a szemetet büntetlenül? Még mennyi bálányi szemétre fog fény derülni?


Martin
 
december 13.
16:49Frei Széleslátókör Tamás
Feltételezem sokan ismerik,szeretik Frei Tamás riport műsorait és azt gonolják róla,hogy jó műsorokat csinál és érdekes témákat dolgoz fel.Legalább is én eddig ezt hittem:milyen jó is hogy van egy kb havi szinten jelentkező,olyan riport film,ami nem mindennapi dolgokat mutat be a nagyvilágból,például a külföldön élő magyar gyémántkereskedőket, a jelenkor Afrikáját,tehát csupa olyan témákat amikről itthon vajmi keveset hallunk,olvasunk.

Ehhez képest a legutóbbi műsora,amiben a számítógépes játékok alkotta virtuális világot,játékosokat és a játék alkotóit mutatta be,óriási csalódás volt.Valószínűleg pont azért,mert az egyik ilyen bemutatott játékkal (WoW - World of Warcraft) én is játszom,sőt 2 karakteremmel el is értem az úgynevezett 60-as szintet,így mondhatom hogy értek hozzá,tudom mi hogyan működik a játékon belül.

Mivel barátaim,volt osztálytársaim közül sokan játszanak ezzel,napi kapcsolatban vagyunk,sőt,ugye mögöttünk áll 8 év ismeretség.(ezt csak a háttérinfo kedvéért.)
Az egész műsoron keresztül érezni lehetett,hogy Freinek elég komoly előítéletei vannak a játékosokról,elvont dilibogyókként bemutatva őket,végig hülyeségeket beszélve a játékról és az azzal játszókról.Nem a WoWban nem az a cél hogy menjünk sárkányt ölni és hogy gyorsvágtájú paripát szedjünk össze.Persze erre lehetne azt mondani,hogy Frei sem készülhet fel 100%-ig a témából és lehet néhány hét alatt az MMO-k (massively multiplayer online) szakértője,de azért az elvárható lett volna,hogy minimum megmutassa a vágatlan anyagot egy hozzáértő embernek,aki mondjuk készíti,játsza egy ideje vagy egyáltalán,bármi köze van hozzájuk.És miután ez az illető harsányan felröhögött volna,hogy Tomi,Te tényleg ezt akarod leadni?,csak csinált volna egy olyan műsort,amiből nem az jön le a laikus nézőnek (mert a gamerek a falat kaparták,hogy ezt közvetíti a műsor),hogy aki ilyen játékokkal játszik az egy agresszív állat,és az ilyenek miatt történnek a sokszor hallott iskolai lövöldözések Amerikában,stb. (Aha,egyébként ott is valószínű,hogy azért megy be a gyere és lő le 10 diákot meg 2 tanárt mert ő otthon lövöldözős játékkal játszik,véletlenül sem azért mert lazák az USA-ban a fegyvertartásra vonatkozó szabályok...)

mókaficek
 
december 12.
14:20Jó reklámokat akarok!
Az ember bosszús, ha a tévében egy jó filmet a kereskedelmi adók reklámokkal szakítanak meg. Tudom, tudom, ebből élnek, de akkor is…Egyébként, ha ezeknek a „hírveréseknek” a többsége ötletes, nevetséges, szórakoztató lenne, bizonyára jobban értékelné a nép. Legalábbis jómagam biztos nem kapcsolnék el rögtön máshová, ha vicces reklámokat látnék. Hogy nem jöttek rá eddig még a készítők? Tisztelet a kivételnek. A mosópor reklámok a legrosszabbak. Mondhatni, nagyon „cikik”. Némelyik annyira mű, hogy már attól válik nevetségessé. Kicsit sincs bennük semmi fantázia, ugyanaz a sablon, a mottó: „ez a termék isteni, sokkal jobb, mint a hagyományos mosópor, ön kipróbálta már?” stb. Nos, én nem is fogom. Már ettől a túlajnározástól elmegy a kedvem a vásárlástól, mosok a hagyományossal. Na mindegy, hátha egyszer majd ez is változik, lehetőleg jó irányba. Mára ennyi…bébó

komment
de, van mi jó! kokkolínó!
mi a jó? ami hatásos, nem? (emlékszem a médiagazdaságtan órákra! -ismételgetem hipnózisból ébredezve;-))
tény:édesanyámnak reparálásra adtam oda a téli lótakarót, mert a csatja leszakadt
input: natúr lószagú pokróc
output:baromi büdös illatú lótakaró
miért? kérdeztem anyukámtól, persze finomabban: mitől ilyen penetráns szagú?
ő, mintha a reklámkockákról libbent volna le egy friss szellő illatú doboz öblítővel, csábosan mosolyogva, a kezében! igaz a megengedett mennyiség kb ötszörösét adagolta!
ezt tulajdonképpen poénnak szántam, inkább szomorkodom, hogy állataink szagosak, mi izzadtság szagúak vagyunk, de egy öblítő az csakis illatos lehet! :-(
az, hogy a lovamnak mennyire jön be a friss szellő illat, az öblítők terén lehet soha nem fogom megtudni, de anyukám kiválóan működött a szaglási ingerküszöbén túllépve a reklámok hatása alatt

Liza
12:18Hogy min gondolkodom épp?
„Felmentette a koppenhágai városi bíróság hétfőn azt a három dán újságírót, akiket Irakról szóló titkos kormányzati dokumentumok kiszivárogtatása miatt fogtak perbe…
A bíróság … a köz(vélemény) érdekét előbbre valónak találta az ügyben az állam érdekeivel szemben, és a szólásszabadságra hivatkozva felmentő ítéletet hozott.”

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajtomunkas&id=2007


„Egy kínai fellebbviteli bíróság helybenhagyta pénteken a The New York Times című amerikai lap kínai tényfeltáró újságírójára csalás miatt idén augusztusban első fokon kimondott hároméves börtönbüntetést. Az újságírót államtitoksértéssel is vádolták, de augusztusban felmentették…”

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajtomunkas&id=1998


„Újabb vád érte a német hírszerzést azzal kapcsolatban, hogy fizetség ellenében újságírókat használt fel információgyűjtésre…
Az elmúlt hónapokban mind több információ látott napvilágot a BND és az újságírók rejtett kapcsolatairól. Tavasszal arra derült fény, hogy a BND, miközben azt kutatta, hogy hol szivárognak ki a szolgálattól információk, újságírókat figyeltetett meg, továbbá újságírókat bérelt fel – fizetség ellenében – annak kiderítésére, hogy ki min dolgozik…
Mindennek nyomán a berlini kancellári hivatal a sajtószabadság védelmében utasításba adta, hogy a német hírszerzés a hírkiszivárgások okainak keresése közben nem használhat fel újságírókat.”

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajtomunkas&id=2029


\"Zárt ajtók mögött folytatódott csütörtökön a HVG államtitoksértéssel vádolt újságírójának pere. A tárgyaláson a titoktartás szabályainak betartásával részt vevő Haraszti Miklós az ügy kapcsán kijelentette: ellehetetlenül a tényfeltáró újságírás, a korrupció elleni harc, ha változatlan marad a minősített adatok jelenlegi szabályozása.
Ellehetetlenül a tényfeltáró újságírás, a korrupció elleni harc, ha változatlan marad a minősített adatok jelenlegi szabályozása - jelentette ki Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-képviselője annak kapcsán, hogy csütörtökön folytatódott a HVG egyik újságírójának államtitoksértés miatti büntetőpere.\"

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajtomunkas&id=1996

Galathea

 
december 11.
20:29Hasogatott szőrszálak
Ahogy az első osztályos kisgyerek is felkapja a fejét, ha az iskolából hazatérve apuka azt mondja, hogy kettő meg kettő az hét, úgy szörnyülködtem én is Karácsony Ágnes 168 órás Parti Nagy Lajos-interjújának egyes részletein, lévén az interjúírás készítését frissen és úgy-ahogy elsajátító első osztályos újságíróakadémiás kisfiú.

Tágra nyitott bociszemekkel és angyali figyelemmel ültünk, amikor Földes Anna tánítónéni elmagyarázta, hogy a riporter elsősorban tájékozott, és a riporter kutya kötelessége aláírásra és szentesítésre elküldeni a kész interjút az Alanynak.

Karácsony Ágnes egyébként minden (más) tekikntetben remek interjújában csak néhány apró hiba van, azok azonban épp a fenti (nem is olyan teljesíthetetlen) cselekedetek (visszaküldés) és állapotok (tájékozottság) meglétét kérdőjelezik meg. Vajon szentesítette Parti Nagy, hogy „főhőse” neve Cézár helyett Gézár, a Tisztabúza Éjszakáját pedig három szóban írják, nagy bével? És vajon olvasta a könyvet, aki így írja?

(Persze ezek kis hibák, én is tudom, pusztán a fent említett indokok késztettek blogírásra, nem török kulcsáristváni babérokra :-)) )

ccowboy, kákáncsomótkereső szakmunkás

 
december 9.
21:11Csúzlizó
Nem mondom, hogy a bölcselkedés nem egy olyan vizespohár, amibe hogyha türkizkék dekorkavicsot öntünk és beleállítunk egy kiszáradt, többágú, göcsörtös gallyat, majd az ágakra mintás vécépapírt tekerünk, magára a pohárra pedig ráragasztunk egy füzetvignettát, amire rózsaszín alkoholos filccel ráírjuk, hogy idősebbek is elcseszhetik, nos, hogy akkor nem válunk mi is kicsit modern művésszé, elmebeteggé és a bennünk masszívan ablakokra, macskákra és felnőttes allűrökre csúzlizó kisgyermekké egyaránt.
Amikor egy-egy kinyilatkoztatásunkat hallgatóságunk részéről csend követi, nem mindegy, hogy az annak szól-e, hogy mondanivalónk mennyire találó és kiegészítésre nem szoruló volt, vagy akkora álhatásos baromság, hogy ránk hagyják.

Megyeri Nikolett

Komment:
Én biztos nem vagyok csúzlizó, de mégis miről szól ez Niki? Mert abban biztos lehetsz, hogy érdeklődve végigolvastam, vártam mi sül ki belőle - mert hatásos volt. Megmagyarázod? Ha nem akkkor maradok álhatásos tisztelettel!

Liza
02:39Tüzes diáklány
Dühöngő diáklány. A rendőrségnek kellett megfékezni egy, az osztályban dühöngő diáklányt egy kaposvári szakközépiskolában. A 15 éves tanuló az órán megfenyegette diáktársait és a pedagógust. Dühkitörésében egy papírlapot is meggyújtott az osztályteremben. A diákot végül a kiérkező rendőrök fogták le, és beszállították a kapitányságra. Ellene vélhetően garázdaság miatt indítanak eljárást. (MTI) - olvashattuk a szerdai Népszabadságban.

Ambivalens érzéseket kelt bennem a hír. Az egyik szájszéli bátortalan mosollyal jár - nem illik ilyesmiből viccet csinálni. Pedig épp ezt teszem.

Vidéki tanterem. Úgymond szokványosan (de legalábbis nem várt fejleményektől mentesen) zajlik egy leányka dühkitörése; ki-ki csitítani avagy túlkiabálni próbálja. Mígnem! Mígnem a renitens tanuló teste megmerevedik a terem közepén, és kimért mozdulattal egy papírlapot vesz elő zsebéből. A levegő megfagy. Az iskola kertjében szálló madarak megállnak röptükben. Ahogy a lány másik zsebéből öngyújtót vesz elő, ha lehet, az előzőnél is dermesztőbb mozdulattal, ajkára gúnyos mosoly ül ki. A szomszéd utcában a villamos nem gurul tovább.
Pánik. Az osztályban végre pánik tör ki, ahogy mindenki felfogja, mi is történik. Van, ki a pad alá próbál bebújni kétségbeesésébrn. Van, ki a terem sarkáig hátrál. Van, ki nem tud megmozdulni, van, ki imát rebeg, és van, ki kiabálva könyörög életéért. A bátrabbja megkísérel kiugrani az ablakon.
De ah! már késő. „Most megfizettek mindenért” - mormolja a lány. Az öngyújtó lángja eléri a papírlapot. A fecni tüzet fog. Lángra lobban. Mindennek vége.

A rendőrség érkezése vet véget az ámokfutásnak. Van, aki életben maradt.


Ugyanakkor örülök annak, hogy nevetni tudok. Sokkal szívesebben olvasom ezt, mint amiről a tengeren túl olvashatnak néha. Nincs baj, amíg a magyar Columbia csak égő sajtcéduláktól retteg.

ccowboy

 
december 8.
04:12Sajtótájékoztatót tartottak – 2006 őszi/téli kollekció slágere
Mai napon divatbemutatót tartottak a BRFK közlekedésbiztonsági osztályán. A divatos szivárvány színű fluoreszkáló mellények, Helló Kitty elsősegély dobozok mellett az idei szezon slágere mégis a sí maszk napszemüveggel lesz. A leleményes divatdiktátorok máris prototípusokkal kápráztatták el a nézőközönséget. A legnagyobb tapsot egy ukrán divattervező darabja kapta. A rendőrségi szóvivő elmondása szerint: kiváltképp a 220-szal száguldozni kívánó, trafipax előtt is névtelenségbe burkolózni kívánó pilótáknak javasolja, akik az M1-es autópálya újonnan felszerelt kamerái előtt pózolhatnak. Díjat is kitűztek a legjobb modellt bemutató autó vezetőjének. A verseny részvételi feltételei: terepjáró, 200 km/óra feletti sebesség, valamely trendy maszk viselete és a legjobbnak járó díj elbírálásánál kiváltképp hangsúlyt kívánnak fektetni a grimaszra melyet a pillanatfelvétel igazol. Nevezni már mától lehet. A szóvívó elmondta, hogy már az első napon 1600 pilóta jelentkezett a kamerák előtt, sajnos szinte mindenkit diszkvalifikáltak, mivel egyikőjük sem rendelkezett az előírások szerinti maszkkal. Ezért ennek viseletére a televízióban, főműsoridőben hívta fel az autósok figyelmét!

Liza

KOMMENT
(1) ccowboy: Milyen praktikus ötlet, hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! :-))) Őszintén szólva itt a Lajtán innen nem is csodálkoznék, ha valaki komolyan hasonlókkal próbálkozna :) Dehát épp ettől jó egy glossza :)


Én fogok, mert aki vezetett már 1500 km-t egyfolytában, mondjuk egy olyan autóval, ami biztos megy 150-et, nem valószínű, hogy kibírja, már nem a fiatalos vagányság miatt hanem idő szempontjából, hogy a trükkös kamerákat figyelve menjen végig az M1-esen, majd Ausztriában a megszokott helyeken, de főként Fürstenfeldnél legyen résen, de ha még eddig sem lankadna figyelme, akkor az olasz autópálya carabinieri-eit lesse és az ott még futó stílusban a buta nőt játszva felnézzen a gigolókra és ámuljon uniformisukon. Tehát az út így 16 óra lenne, a szokásos 8 óra helyett!
Szóval én már modellt is választottam, persze egy nőiesebbet!

Liza

(2) Galathea:
Bár nekem Esztergom- Velence megállókkal 10 óra, nem sietek. Sosem voltam még gyorsabban ott. Azért ha egy jobb gép kerül a fenekem alá, asszem, felhívlak a nőies modell ügyében. :-)
A bejegyzésen viszont jókat vihogtam. Tecc.

Az érdeklődésre való tekintettel egy unisex modellel örvendeztetlek meg benneteket.tsók!
Liza
 
december 7.
23:14süket fülek..
ez az, amire talált az amerikai elnöknél az iraki helyzetet elemző csoport oly nagyon várt jelentése. Bush megint nem hazudtolja meg magát, és a saját feje után megy, amelyet sajnálatos módon nem a sok ész tölt meg. Most már egyre inkább igazolva látom, mivel hibákat természetesen mindenki követ el, de az okos ember azt beismeri később, vagy legalábbis próbál tanulni belőle. Nem így az amerikai elnök, aki még mindig a mindenki számára nyilvánvalóan hibás iraki politikáját védi. Hát nem volt elég három év arra, hogy felismerje, nem működik? Hogy hibázott!? Még nem sikerült rájönnie, hogy a demokráciát nem lehet rákényszeríteni egy országra valamilyen sablon alapján?! Mit vár el egy a demokráciát hírből sem nagyon ismerő nemzettől, mikor még nekünk, kelet-közép-európai népeknek is van mit tanulnunk e téren!
Csalódottság, méreg és értetlenség keveredik bennem, mikor olvasom, hogy nem hajlandó elfogadni a javaslatot, a Szíriával és Iránnal való tárgyalások megkezdésére, amelyet ráadásul még a saját pártjában is támogatnak. Csupán ideológiai okokból, és makacsságból! Ebben persze hűséges követője, Blair is követi. Csak elleneznek minden javaslatot, amelyek próbálnak kiutat mutatni a fennálló helyzetből, de ők maguk nem rukkolnak elő semmivel. De mit is várjunk egy Bushtól, aki nem éppen egy szellemi kilimandzsáró..!? És a legszörnyűbb, hogy nem is kellene, hogy az legyen! Csak LÁTNI kéne! Egyszerű paraszti logika kéne!

Pandora
17:10Döbbenet...
...és csend. Csend lakozott szívemben miután céltalan délutáni net-lődörgés közben ráakadtam Pélyné Dorina reality-jének részleteire a VIVA honlapján. Nem csak ráakadtam – meg is néztem az oldal szerkesztősége által „best of-nak” ítélt jeleneteket. Ahogy Dorina kígyócskát talál a kádban, együttérez mindenki Cinijével annak mellplasztikája miatt, bevallja Ciccolinának (ugyancsak mindenkié), hogy mindig is ő volt a példaképe és persze Barnizik, Barnizik, Barnizik, miközben éli az egyszeri buta celeblány mindennapi életét. És ez még csak nem is lenne baj. Vannak így ezzel mások is. Önfeledtek, vígak – mit nekik éhinség, gond, bánat s nyomor - csacsognak, öltözködnek, fogyókúráznak helyettünk is.
De nem sikongatnak feltétlenül hozzá, nem affektálnak, nyávognak, nyafognak, helyeskednek, csak néha-néha (- ahogy az átlag járdataposó). Dorina ezzel egészen másképp van. Mint a jó jazz-zongorista a hangokat, úgy húzza ki ő az affektálás rövid pillanatait és gömbölyíti azt életstílussá, használja a nap minden percében – vacsorafőzés és fotózás közben (kíváló rövid duett Lakatos „Sztájliszt” Márkkal), reggel, délben, este, éjjel. Én pedig riadtan gondolok azokra a kamaszlányokra, akik ennek hatására majd azt hiszik, valóban lehet így kommunikálni, hogy a magas C feletti regiszter, a „cukizás” előfeltétele a modern (most mondjam, hogy trendi?) létnek.
A klipnek vége és én csendben vagyok. Egy pár pillanatra erőt vesz rajtam a mély döbbenet, de gyorsan odébb is áll és marad az egyszerű fásultság és az érzés: szeretem Győzikét.

kjuli
04:41A fölénk magasodó sárkány! – Made in China
Pár éve egy érdekes című mű : Elmélkedés a nők elsárkányosodásáról –került kezembe.
Belelapozás után le is tettem, mert világos volt, ismervén az „alkotót” hogy egy nem szép de öreg „író” majdhogynem utolsó sorai ezek, tele a sóvárgó nő ellenes szidalommal. Habár művét negédes mosollyal kerítve ajánlotta és dedikálta áldozatainak, az akkor még mit sem sejtő, gyanútlan olvasók örömmel vették át a nevükre szóló sárkányos könyvet. Ez valójában ártatlan játék volt.

De mi az a sárkány ami felénk emelkedik, kerekedik és beszippant…a várost járva? Aminek még központja is van? Úgy hívják Sárkány Center!
Pár hete egy nálam jóval fiatalabb kislány a lovardából felbuzdított, hogy vigyem már el és menjünk nézzünk körül együtt! Jó, legyen. Akár a Vecsés 1-en landoló külföldi vendégeinket is elvihetjük eme politúrára, mintegy kellemes átmenetet biztosítva Vecsés és Budapest között, hisz csak egy pár percnyi kitérő az egész.

Ha valaki nem hinné el, hogy a városon belül egy város épült fel, nem is értem miért nem lett China Town, mint bármely normál „demokráciában”, tehát nem beszélnének félre, ez az ami. Nálunk pedig: bevásárlócenter.
És mi a valóság: számomra döbbenet: 4 nagy hangárnyi területen, kis pavilonok, egymást is védő, összetartó, egyforma emberek, különböző, nagyon hasznos, olcsó és túlnyomórészt jó minőségű termékekkel! De hogyan lehet ez?
Persze nem adják a cipőt a lábamra, néha még a helyes méretet sem találják el és a kialkudott 2-3 ezres ár után a számlát sem hajítják utánunk!
DE
Jó ez nekünk?
Hát persze, vágnánk rá vásárlói szemszögből! Ugyanaz a minőség mint a városban egy ötöd árért, ugyan nincs jól csengő márkanévvel ellátva egyetlen farmer sem. Persze sejteni lehet a fazonról, anyagról, hogy ugyanazon cérna spulnija és varrógép zsírja érinthette….de a valódi érték, melyet az utolsó varrónő biztosított volna: a címke- az lemaradt, így nem lehet 20.000 Ft-ot csak 4.000 Ft-ot elkérni érte! Na de azt hiszem ezt néhányan túlélik közülünk!
Ezen érdekes és igen mókás, sokszor nevetséges túra végére, 10.000 ft-ból egy igen nagy szatyornyi értékes vásárfiával távoztam, mert hát én is nő vagyok! Fair trade ide vagy oda, vettem egy pár „cuccot”.
A szomorúság az úton ért mikor elgondolkodtam ennek társadalmi jogalapjáról, fontosságáról, haszontalanságáról…
Végre valahol nem sarcolnak meg minket vásárlókat mindenféle adókkal, azaz olcsón vásárolhatunk, relative jó minőséget. Az is divatos szeretne lenni, aki havi fix átlagbérből él, annak gyanítom a plázák hangulata még csak vonzó, de nem pénztárca nyitogató.
DE kérdezem megint, jó ez nekünk? Elmennek a magyar átlag és az alatt élő emberek vásárolni és odaadják pénzüket a hamisan mosolygó kínai árusoknak?
Ki jár jól? – az állam: mert csendben marad e réteg, mert megkapja a pénzéért amit szeretne…
Ki jár közepesen jól? - vásárló: divatos lesz, olcsón vásárol és még elégedett is lehet
Ki jár nagyon-nagyon jól? –hát a kis vágott szeműek, nagyon nagyon meggazdagodnak e túlnyomórészt szegény embereket hátán hordozó országon: vám, áfa , adó csalásokkal.

Ki jár rosszul (habár efelől kétségem van, mert egy alom sarja): Adóhivatal és VPOP, mert ki vall itt be EU-n kívüli terméket? Majd mire lehetne vámot, nota bene milyen mennyiségre kivetni (mert mint tudjuk a nullákkal igen hadi lábon állnak barátaink ha mennyiségről van szó). Majd mire fizetnének ÁFÁt? Vettek vagy adtak el valamit? Kár is a további kérdés, mert nem. Ez így jó mindenkinek, a következményén azonban szabad elgondolkodnunk, amikor a magyar népesség fogy. Ezt a blogot pedig nem Herder írta.

Azt hiszem ez egy nagyon jól kitalált, gulyás kommunizmusra emlékeztető jelenség: meglesz az elérhető divatos ruha, trendy állam”polgárok”, akik Daewon furikáznak és olcsó kínai büfében táplálkoznak és bármely ruhadarabjuk és tartós használati cikkükön a Made in China vagy egyszerűen PRC feliratot találják.
Mitől is félünk mi? A McDonalds és egyéb imperialista globalizmustól??
Na akkor gondolkodjunk!!

liza

komment

Galathea:
Nekem megfelel. Sok kínai kis helyen elfér, csak otthon nem már. Jönnek, melóznak, olcsó árut hoznak. Az adócsalás legyen az apeh dolga, őket azért fizetik. az étkezdéik elenőrzése meg az ántsz-é. Nem a centerrel van a baj, a piacok gázosabbak. Az ameikai árut is kínában gyártják, kivéve a Mcdöncis kaját, mert azt a TVK-nál, vagy más vegyi üzemben. A globalizációtól meg az fél, aki attól fél, hogy magát veszti el. Annak meg úgyis mindegy. Persze könnyen beszélek, a gyorskajának a szagától is rosszul vagyok, és gőzöm nincs, hol van az Ázsia Center. Vagy Sákány? Mindegy.
 
december 5.
23:23A Mikulás
Annyi kétes dolgot, átverést hall az ember így advent táján. Mindenfelé arra akarnak rávenni, a legcifrább, legrafináltabb eszközökkel, hogy vásároljak. Így egy idő után persze mindenhol marketingszagot érzek.

Itt van például a Mikulás.

Nézem az óriásplakátot, és azt hiszem, igaz a hír. A joviális arcú öreg Santa egy marketingfogás terméke. A megteremtett tökéletes pillanat célja csupán az, hogy a piros csizma, a piros kabát és prémes szélű sapka láttán egy pohár jéghideg Coca-Cola jusson eszembe.
Ez működik. Ülök a dugó közepén, és csorog a nyálam.

Aztán bemegyek a boltba. Szerintem a Mikulás egy kiugrott püspök, aki csokiügynöknek állt. Lila kabátban természetesen, mint a mai Milka Mikulások. A Coca-cola csak a pirosat találta ki. Meghamisítva ezzel a történelmet, és rontva a csokoládégyár hírnevét. Várom azt a percet, mikor ez nyilvánosságra kerül, s a kólagyár nagy öregjét lilába öltöztetik, miután a Milka megnyeri az ezért indított szerzői jogi pert.

A bolt előtt, azt hiszem, rossz helyen parkolok. Újabb Mikulás járt erre. Nem látom, milyen színű ruhában volt, csak a csomag virít a szélvédőn. Kék, és egyáltalán nem örülök neki. Kicsit félre is kapcsol az agyam. Ez egy kiábrándító Mikulás.

Később otthon. A postaládát ürítem. Egy levél a Mikulástól. A sarkvidéken él. Minden évben küld bélyegeket, szórólapokat. Ő a falusi turizmus atyja. Üdülőfalut tart fenn, játékgyárat, honlapot. És természetesen rénszarvasfarmot. Pár éve egy levelet is írtunk neki, de visszajött. A bélyegzőkből láttuk, nem jutott ki az országból. Pedig a címzés pontos volt, ahogy a szórólapon állt: Santa Claus, Aland.

Végképp összezavarodom, mikor Tenna lányom jön, és közli: „Anya, a rénszarvas nem is tud repülni, csak ügetni, mert nem bír a gravitációval.”

Elszomorodom. Mi lesz az álmaimmal?
A Mikulásról, akiről a nagyim mesélt? Aki eredetileg egy öreg püspök volt, és ajándékot adott a névnapján a szegény gyerekeknek. Kiderül róla, hogy egy cipőgyár marketingese találta ki?


Tizenegy óra. Épp most járt nálunk a Mikulás.
Tenna felébredt. Nem tudott már aludni az izgalomtól: „Anya, képzeld, itt járt a Mikulás! Már tudom, hogy jön. Antigravitációs mező van a rénszarvasok alatt.”

Antigravitációs mező. Most ez az álmaim kulcsa.


A Coca-Cola marketing fogásának cáfolata:

http://subba.blog.hu/2006/11/20/sajtokozlemeny_bajnoksag_szensavas_telap

Galathea

 
november 30.
22:16Szentbeszéd mp3-ban
Várossá üttetett hét esztendeje immár, de inkább érdekes egyvelege a nagyközségnek, egykori felső középréteg nyaralótelepének és a terjeszkedő agglomeráció mindent elborító lakóparkjainak.
Csendes mellékutca, árnyas fák és kis körforgalom övezi a katolikus plébánia tipikusan 20-as évek stílusát magánviselő templomát. Nyüzsgő 2-es főút, örökös forgalommal, modern, nagyméretű templom, áradó mediterrán hangulattal, nyers kőfalakkal, cirmos cserepekkel, campanellával, igazi Olaszország.
Azt tartják Göd közel húszezer ember otthona, és ennek kétharmada római katolikus vallású. Ennyi lakost, két templomot egy pap lát el, minden hivatalos és fizetett segítség nélkül. Régimódi, szigorú ember. A törvényeket szigorúan betartja és számonkéri hívein is. Kis irodájában szentkönyvek hevernek kibogozhatatlan összevisszaságban. Ornátusban ül hatalmas íróasztala mögött. Dícsértessék.
Biztosan 2006-ot írunk? De még mennyire: a plebánia honlappal rendelkezik és nemcsak az egyház képes története olvasható itt, hanem a hetente frissülő hirdetések, amely aktuálisa arra figyelmeztet ezen a héten, hogy Advent első vasárnapjával lezárul az egyházi év. És ha valaki elmúlasztotta volna a szentmisét, hát letöltheti otthoni meghallgatásra mp3 formátumban.

Martin
 
november 29.
20:24FÜSTÖLÖGJETEK, DE ÉN AKKOR IS BÍROM GYŐZIKÉT
Amit a magam legfontosabb ismérvének tartok, és ezek ismeretében talán érthetőbb leszek: semmin nem háborgok, nem csodálkozom, soha nem állt még meg az eszem -, előítéletek nélkül engedek az árnak, meg se hökkenek, sohasem forgatom prűden a szemem…
Minden olyan történeten, személyen – amiben, akiben eredetit látok, elkalandozok. Újragondolom, újraélem, kiszínezgetem, vagy átértékelem…
Persze először legyőzendő akadályokat, vagy ha úgy tetszik, szűrőket állítok.
A feltétel az, hogy ne lehessen felfedezni bennük az erőszak, rosszindulat, hamisság, irigység semmilyen jelét, és az ember, aki a történetben játszik - vagy aki éppenséggel játék nélkül is érdekel - különleges, minden szabálynak fittyet hányó, megjátszatlan, originál legyen.
És pont ezekért – nem a szürke agyállománya, a tehetsége, szépsége, férfiassága, kiállása, bátorsága, stílusa – hanem a hamisítatlansága miatt lett az egyik kedvencem Győzikénk. (Mert már mindegyikünké, ha akartuk, ha akarjuk -, ha nem.)
Érdekes mód – más hasonló esetekkel ellentétben - már első alkalommal sem őrjítettek meg a buta beszólásai, nem dühítettek fel a bicskanyitogatóan ostoba megjegyzései, nem tett depresszióssá a benne lakozó, a belőle non-stop kifelé kívánkozó sötétség… Nem mentem a falnak a siránkozó, tekerődző, túl fülbemászóra, negédesre komponált, szerelmet szajkózó giccs-daládájától sem -, felőlem verekedhettek benne akár roma, akár a balkáni elemek. Nem zavart az sem, hogy leopárd, tigris, vagy zebramintás volt-e a fellépő (vagy utcai) jelmeze, vagy hogy a lábbelije kacsacsőrre, vagy éppen tűhegyre, krumpliorra végződött-e. Hogy túlgesztikulál, mert azt hiszi, az a szenvedély, és ordibál, mert nála nem az érvek, hanem a hangerő a nyomaték…
Mert a szerepelni, kitűnni vágyása, egocentrizmusa gyermeki naivitással, nyíltsággal, őszinteséggel, sebezhetőséggel párosul. A neki írt szerepeit olyan színvonalon játssza, mint egy, az iskolára már majdnem felkészített óvodás csoport.
Hogy bumfordi, akár egy elefánt, trampli, mint a csak a földjét művelő, és máshoz sem értő paraszt, a lelke, mint egy nyitott könyv, és úgy viselkedik, mint egy fejlődésében megrekedt…
Az ajándékautóknak is – amik ugyan milliókat érnek, a mobiloknak, firmás cuccoknak, óráknak - pont olyan módon és csak annyi ideig örül, mint egy kisgyerek.
Hogy soha nem látott, vagyonokat érő kutyája van, és azt bélszínnel eteti? Akkor mi van?

Az, hogy a produkciója népbutító, hogy milliós tömegek ízlését, erkölcsi érzékét rombolja, arról nem ő tehet…( A média, vagy pont az ízléstelenre, értéktelenre, a szenzációra kíváncsi emberek.) Arról sem, hogy a szerkesztők által előre megkreált családi cirkuszaiért, a hivatásos ripacsokat is megszégyenítő alakításáért óriási pénzeket kap, ami sokakból vált ki vérnyomást emelő, óriási indulatot… és a politikusok?!
Én nem bírálom, elfogadom így, ahogy van (hiszen megmosolyogtat), nem irigylem a jövedelmét (attól nekem ugyanannyi van), - és ugyan nem nézem, nem vágyom - mert vele kapcsolatban nincs már új a nap alatt – felőlem füstölöghettek, de én bírom Győzikét.


lombardi mona

komment:
elgondolkodtattál...megfontolandó amit írtál, szerintem van benne igazad. Ilyen szemszögből még nem gondoltam Győzire, jók a meglátásaid. bébó


Jimmyt a királyt sem szabadott volna annyira utálnunk, aki megvette a lemezeit, az.....
Liza
12:34Gyors pénzkereseti lehetőség - internetes újságírással
Gyorstalpalós tanfolyam kezdőknek
(Kis befektetés - Sok pénz)

1. óra - Tudósítás szerkesztése

Ne menj el a rendezvényre!
A meghívó szövegét szerkeszd át úgy, mintha ott lettél volna!
A szöveget tupírozd fel fotós kollégád képeivel, aki végigülte a műsort!
Ne ellenőrízd, hogy valójában mi történt az eseményen!
Tartsd a zsebed a fizetésért!

2. óra - Hibajavítás

Ülj nyugodtan a babérjaidon!
Hopp, e-mailed érkezett! Olvasd el!
Konkurens lapod újságírójának észrevételétől ne jöjj zavarba!
Javítsd ki tudósításod szövegét, a konkurens újságíró által látottak-hallottak szerint!
Ne küldj köszönő e-mailt!


Sanna
09:15„Meleg helyzet”
A televízió műsoraival kapcsolatban elég kritikus vagyok. Mint köztudott nem az a céljuk, hogy kultúrát és értékeket közvetítsenek a kedves nézők felé. A sok akciófilm, amelyben csak a brutalitás látható, kifejezetten idegesít, de így vagyok az úgynevezett show-kal is, amelyek szinte mindegyike gyenge színvonalú.
A múlt heti Fábry show-ban például melegekkel ismerkedhetett meg az ország érdeklődő lakossága. Néha figyelemmel kísérem a műsort, és attól eltekintve, hogy Fábry csak ritkán engedi érvényesülni a meghívott vendégét, elég jókat szoktam derülni. Témáját tekintve legutóbbi „produkciója” azonban nem volt semmi! Magából a show-ból keveset láttam, jobbára csak az előre beharangozott bemutatóból értesültem annak tartalmáról. Nem ítélek el senkit nemi identitása miatt, de szerintem ez mindenkinek a magánügye kell, hogy legyen. Fő műsoridőben nem volt szerencsés választás ezzel foglalkozni. Ennyi, nincs több komment!
bébó
 
november 28.
23:29Nyugat-Balkán, csocsó, boroskóla – avagy kit érdekel a külpolitika
Az elmúlt napokban a miniszterelnök nyugat-balkáni körútjáról számolt be a média. A parlamenti pártok, Gyurcsány Ferenc külföldi látogatásaira reagálva, egyöntetűen fogalmazták meg a térséggel kapcsolatos roppant kiforrott álláspontjukat: Messzemenően támogatják a Nyugat-Balkán országainak EU-integrációját. E pártvonalakon átívelő, nem mindennapi egyetértésnek akár örülhetnénk is, főként az elmúlt hónapok eseményei után. A felületes(en közölt) egybehangzó vélemény mégis a hír és a téma lényegének elsikkadásához vezethet.
De hát kit érdekel manapság a külpolitika? Ez a kicsit megfoghatatlan és idegen fogalom, amelynek előtagja távolít, utótagja pedig szinte kerülendő, negatív érzelmeket kelt a rendes emberben. Nem csoda, hogy emilyen hírek nem ugorják meg a magasabb érzelmi telítettségű témákhoz szokott hallgatóság ingerküszöbét.

Érthető ez a magatartás: a belpolitikai turbulenciák, az adó- és gázáremelések, a színes hírek, a közelgő karácsony és a mindennapi gondok bajok lekötik az ember energiáját és figyelmét. Kinek van ezek mellett ideje és kedve távoli népek ügyeinek megértésével bajlódni. A Nyugat-Balkánról bizonyosan elmondható: Horvátország a mi bíztató szavaink nélkül is belép majd az Európai Unióba, Koszovó a magyar jó tanácsok elmaradása esetén is elszakad Szerbiától, az albánok pedig dorgáló szavaink mellett is folytatják a cigaretta csempészet évszázados tevékenységét. Akkor hát minek ugrálni.

Ugyanakkor a téma fontossága mellett egy zavaró kis részlet: minden szuverén országnak van külügyminisztériuma. Ennyi ember pedig mégsem tévedhet! Az állami szintű érdeklődés persze nem kell, hogy az utca emberének kitüntetett figyelmével is párosuljon. A jelenlegi tömör közönynél mégis több lelkesedést érdemel e terület. A balkáni háborúk igen jól szemléltették milyen nagy hatással vannak jólétünkre és biztonságunkra más országok belügyei. Térségünkben széttekintve megállapítható, hogy éppen a Nyugat-Balkán az a régió, amellyel többet és a fentieknél összetettebben kellene foglalkoznunk. Ha azonban már politikusaink is csak az „integrációs törekvések messzemenő támogatásáig” jutnak el, nem várhatunk el nagyobb érdeklődést honfitársainktól sem. Én ezért csak egy kis nyitottságot és érdeklődést kérek a világ, és a Nyugat-Balkán országai nevében. Minden reménységem a most felnövekvő generációba vetem, akik egy nap túlképzett diplomás munkanélküliként, talán nem így asszociálnak majd: WestBalkán, csocsó, boroskóla.

Geo
 
november 27.
18:46Tévedések végjátéka?
Már korábban is eszembe jutott, hogy mitől lehetünk olyan biztosak a tudomány állításaiban, amikor az folyton változik? Vagy a történelemben! Mi van, ha régen is éltek olyan emberek, akik szerették a saját hírnevüket mások érdemeinek felhasználásával növelni? Vagy egyszerű emberi figyelmetlenségből valakinek nagyobb szerencséje lett, mint akit igazából illetett volna...

A HVG eheti számában van egy cikk „Téves kapcsolások” címmel. Eszerint több magyar feltaláló, akik miatt eddig dagadhatott a mellünk, valójában nem is talált fel semmit, mert agytekervényeik állítólagos szüleménye már korábban létezett. Na bumm! Eddig legalább azzal nyugtathattuk magunkat, hogy bármilyen szerencsétlen nép is vagyunk, a legnagyobb koponyák mégiscsak a magyarok közül kerülnek ki! Hát most ennek is lőttek. Az írás szerint Puskás Tivadar valójában csak Edisonnak segédkezett a telefonközpont kidolgozásában, de nem ő az értelmi szerzője. Ugyanígy kétségbe vonja a biztonsági gyufa magyar feltalálóhoz kapcsolását is.

Ha jobban belegondolunk, miért is lenne ez másképp? Hányan gazdagodtak már azzal az „élménnyel”, hogy ötletüket ellopták vagy valaki más átvéve azt, nagyobb sikereket ért el vele? Mennyi olyan történetet hallunk, hogy sikeresen működő üzleti vállalkozásoknál erőszakkal történik tulajdonosváltás? Tulajdonképpen a történelemben és a tudományban semmi sem az, aminek látszik. A ‘80-as években, amikor azonosították a HIV-vírust és a fertőzésből kialakuló AIDS betegséget, hirtelen az amerikai hadsereg nagyobb összeget adományozott a kutatásokra, amellyel keresni kezdték az ellenszerét. Egyes feltevések szerint a vírus egy kísérlet alatti biológiai fegyver volt, ami az amerikaiak szerencsétlenségére kiszabadult. Nyilván ez nem bizonyított, de mégis érdekes összefüggést alkot azzal a ténnyel, hogy gyógyítása - amire a mai napig nincs megfelelő eljárás - hirtelen dollármilliárdokat ért a hadseregnek.

Valószínűleg, ha mindent tudnánk, ami zárt ajtók mögött befolyásos emberek szájából elhangzik, minden reményünket és illúziónkat elvesztenénk. De én úgy örülnék neki, ha nem derülne ki holnap a Rubik-kockáról, hogy mondjuk Gonsales-kocka, a golyóstollról pedig, hogy már az indiánok is a fülük tövébe nyomva hordták. Ennyi megszállás és népirtás után igazán megérdemeljük, hogy legalább a magyarok eszére büszkék lehessünk!

LaMona
 
november 26.
15:07December 24.
Karácsony. A szeretet ünnepe. Pontosítanék: inkább egy tréfát nem ismerő, apait-anyait beleadó, céltudatos – intelligenciától, igényektől, anyagi helyzettől függő – MOST MUTASD MEG! játék.
Amire nem vonatkoznak sem erkölcsi, sem etikai szabályok. Azaz csak egy: úgy kell tűnnie, hogy a szeretet, az egymásra figyelés, az adakozás jegyében zajlik -, és ha nem is emiatt, de mégis nagy a tét: az AJÁNDÉK.
Ez lehet önként kiötölt és megvalósított, lehet személyre szabott, vagy galádul magunknak célzott -, de lehet a szeretett sóvárgónk által és finom, művészi eszközeivel tudomásunkra hozott és megvetetett keserű gyümölcse is…
Lehet egy megvásárolt válasz is az érdektelenségünket, kötelező feladatunk terhét visszaigazoló fáradt kérdésünkre is: Mit is szeretnél?
Aztán lehet egy puskagolyó gyorsaságú, minden szentimentalizmust nélkülöző, rövid szócskába tömörített szükséglet is: pénz.
És mi minden év decemberében a száncsilingelésekkel, gyermeki szopránokkal spékelt, fülbemászóra giccsezett dallamokra, a sülő beiglik illatára -, becsomagoljuk a tévében reklámozott szépítőszerek, műszaki cikkek, ékszerek és egyéb tárgyak „szeretet ünnepét”. Kicicomázzuk, masnikkal flancosítjuk a díszdobozokat, hogy a fa alá rejtsük, de előtte még belegyömöszöljük a magunk és szeretteink rossz lelkiismeretét…
Ugyanis vannak a betartandó társadalmi szabályok, a kulturális neveltetés, a velünk szemben állított elvárások, a szociális viselkedés…
És van az évente egyszer, a milliószámra feleslegesen kivágott, a szeretet és béke szimbólumaként felállított, önmagából kiforgatott, diszkó-fenyőfa, és az a rengeteg kényszerajándék…
Nem lenne jobb egy valódi érzéseinket igazabbul tükröző, nem csak 365 naponként ismétlődő, egyéni dátumozású, spontán karácsony?
Nem lenne igazabb, hogy csak egy szó, egy simogatás, egy hétköznapi mosoly, meglepetés -, vagy hogy csak te magad, ahogy vagy - életüket vesztett fák nyomatékai nélkül – legyél az ajándék?
Nálunk az idén, és még pár évig - amíg a kisfiamat lenyűgözi, elkápráztatja - ugyan villog a fa -, de évek óta nincsen pénzen vásárolt ajándékra… és nem is igénylem, mert megvan a felülmúlhatatlan, az élettől talán meg sem érdemelten, karácsony után két héttel kapott örökérvényű csoda: Miron, a gyermekem.



lombardi mona
 
november 25.
13:36Megvilágosodunk
Talán mindenki hallotta már azt a történetet, amikor Assisi Szent Ferenc bűnös életében felcsapta a Bibliát és ott az első szembeötlő idézetet elolvasva megvilágosodott.

Egy kicsit hasonlóképpen éreztem maga én is a minap, mikor gondokkal terhelt szívvel utaztam a villamoson.
Az ember észre sem veszi már a körülötte forgó, nyüzsgő világot, nemhogy a sok színes plakátot. Hozzátartozik a mindennapi ingerekhez, ami már talán nem is inger, hiszen a reklám szóra mindenkinek egyből negatív érzései lesznek és kényszeresen elkapja a fejét onnan, ami csak egy kicsit is ilyen benyomást kelt.
De, ha az ember csak bámul ki az ablakon és már nem hajlandó elfordítani sem a fejét, akkor biztos, hogy egyszercsak szembejön vele a megoldás, de persze nem a Szent könyv formájában, hanem egy díszes plakáton. Az elsuhanó tünemény csak egy pillanatig látszik, mire felkapnánk a fejünket, már nincs is ott. Gondolkodóba esvén újabb csoda szalad el mellettünk, és ekkor már tudatosan kezdi keresni az ember, és erősen figyel minden plakátnak látszó tárgyat. Természetesen az adott pillanatban egy teherautó gördül a látómezőbe és nem is távozik, csak amikor már homályba merül az áhított információhalmaz.
Szerencsére utunk során többször is megismétlődnek ezek a Bibliai csodamondatok, csak bírjuk a tempót az információáradatban. Otthon majd nyugodtabban utánanézhetünk ezeknek az interneten, ha véletlenül nem felejtettük el felírni az internetcímet és nyugodttan megállapíthatjuk, hogy ahogy a csodák is csak a Bibliában történnek meg úgy a reklámok is csak a plakáton igazak!

tádé
 
november 23.
10:34 Az az átkozott hírnév...
Először „csupán” lantjátékával hívta fel magára a figyelmet. Kissé tűnődő, mélabús figurának látszott ahogy ott ült kezében tartva az ódon korokat idéző hangszert. Majd hirtelen eltűnt. Már nem kellett a muzsika, és a tiszta harmóniák iránt is láthatóan megcsappant a kereslet. Hősünk ekkor gondolt egy nagyot, s visszatért, hogy eljátsza e rohanó, modern kor udvari bolondját. Elvégre rikító sapkában, csörgőt rázva mindenki világgá kiálthatja az igazságot.
-Benkő Dániel? Az a Benkő?

Kis kuncogás, cinkos mosoly.

Abigél
 
november 22.
21:45Egy jobb élet reményében
Kevés szomorúbb pillanata van az életnek, mint amikor valaki a „menni vagy maradni” döntéssel szembesül. Elmenni a szülőföldről, szülővárosból, el idegenbe. Bármennyire is határok nélküli Európai Únióban élünk és az olcsó közlekedés egyre csökkenti a távolságokat, mégis aki elmegy, az jó eséllyel soha nem lesz már otthon.
Valamikor a kilencvenes évek elején kedvtelve álltam meg az Astoria alúljáróban és hallgattam az indián utcazenészeket. Micsoda nyomorúság elől szökik valaki, aki vállalja, hogy otthagyja az Andok vadregényes tájait, átkel az océánon, hogy majd egy hideg, huzatos aluljáróban zenéljen siető, arctalan tömegnek. Gondoltam arra, hogy szép muzsikájukon túl, hogyan élnek ezek az emberek itt Magyarországon, és hogyan éltek Peruban, milyen volt búcsút mondani szeretteiknek azzal a tudattal, hogy ki tudja mikor jön össze a pénz a hazautazásra.
Nem jártam azokon a baranyai településeken, ahol roma családok úgy döntöttek, hogy ennél már bármilyen élet csak jobb lehet, de el tudom képzelni a nyomorúságot és kilátástalanságukat.
Utazni szép és kellemes elfoglaltság. De jó is lenne ez a világ, ha emberek nem azért kényszerülnének utazni, hogy gazdasági vagy politikai okokból új hazát keressenek maguknak, mert szülőhazájukban már nem adatik meg nekik egy méltányos élet.

Martin
10:36Hagyjatok lógva!
Szégyen, nem szégyen, se a történelem, se a politika -, nem az én esetem.
Az a rengeteg évszám, a hadüzenetek, sorszámozott uralkodók, hősök, besúgók, merényletek… aztán gyilkosságok a vallás nevében, később a zavaros ideológiai elméletek, egyre másra a tavirózsa-pártok, politikai ígéretek, egymásra mutogatások, gáncsoskodások, beintegetések…
Ennek ellenére non-stop rendezgetem, majd újrarendezem, hogy ki mondja a tutit, merre van a jobb, hova tart a bal, és én hol vagyok… aztán újrakezdem, belegabalyodok, megfogadom, hogy kívül maradok, majd újra ott vagyok…
Mióta magam ismerem, mindig bedőlök -, propagálható balek vagyok.
Először Kádár Jánosnak. A jóságos kutyatekintet, a népmegváltó ige: „Mindenki egyenlő, osszuk szét, amink van!” És osztott.
Aztán később mások osztottak. Észt. ’56-ot átkereszteltük forradalommá, a népellenséget hősökké, az idült alattvalókat alávaló kommunistákká, a kormányváltást tárgyalásos népforradalommá…
Szinte már világos volt, hogy ki mit ígér, kivel mit akar. Szemem előtt a megnyíló KÁNAÁN -, aztán hirtelen képzavar.
Az ellenséges, egymásra köpködő pártok egy szempillantás alatt lettek kebelbarátok, a választókat hithűkké varázsolt felajánlások pedig nem voltak mások, mint ügyefogyott mellészólások…
De mégis… a dicső út, a fejfelvetett, büszke vonulás az egyesült Európa felé! Azaz inkább az akadályverseny. Az erőltetett menet. Na jó! Sárban fetrengéssel tarkított, saját lábainkban bukdácsoló hebehurgya viháncolás… Hiszen már senki sem tudja, hogy mitől jobb a jobb, és miért is nem jobb a bal.
És azt sem pontosan, hogy ki is hazudik? Hogy a kimondott és pellengérre állított hazugság-e a nagyobb, vagy ami belül lakozik?
Hogy mit is értünk megint forradalom alatt? Hogy is értelmezzük? Az első verzió szerint, vagy a tisztázott, megreformált, véglegesnek tekintett fogalom szerint?
És a civilnek álcázott rendőr most kit is ver? És vajon rendőr-e az, akinek még jelvénye, azonosítószáma sincs? A csőcselék valóban csőcselék, vagy csak a politikától megzavarodott, felspannolt, a futball helyzetétől is terhelt közember?
A könnygáz miről kapta a nevét? Lehet, hogy már gáztól eleredő, valódi könny se létezik?
Kit zavar ki -, hová, és miért? Vajon engem is zavarnak? Vagy már ott vagyok?
Tudjátok mit? Hagyjatok lógva! Mert én így is - hogy semmit sem értek, és nem is akarok – jól vagyok!
Süttetem a kisfiam sugárzó tekintetével magamra a napot, átélem a két éve extázisával a neki még csodákkal bíró, gyönyörű világot… Újraérzem a régen elmúlt szerelmeimet, erősítve ezzel a meseszerű jelent… Összeölelkezve, szerelmesen, külön világban -, hihető, hogy csak rossz álom ez a képtelen, egymást vadító-gyűlölő, keserű valóság -, és az az igazi, amit magamról, magam köré, magamba álmodok…


lombardi mona
 
november 21.
22:02Öcsi bácsi, a hős
Pénteken, nagyon fontos dolgom után rohanva hallottam a szomorú hírt, Öcsi bácsi halott.
A Klub Rádióban beszélgetések sora zajlott, köztük a még élő kortársak kevesével. Sokáig, meghatóan és visszafogottan méltatták sportteljesítményét, csapatkapitányi képességeit, emberi jóságát.

A hősökön kezdtem gondolkodni, de eszembe sem jutott, hogy blogot írjak róla.
Aztán végre eljött a hétvége, és az újságok szalagcímei, a tévéműsorok mind-mind Öcsi bácsival lettek tele. Három napig csupán, ám a Tévé2 vasárnap már a „legnagyobb magyart gyászolta”. Sőt, az esti passzív vagy passzív plusz műsorban meg is szavaztatta a jónépet, valóban ő volt-e a „legnagyobb”. A „nemreprezentatív” telefonos felmérés eredményei ejtettek valóban gondolkodóba:

Szentségtörés talán, de a legnagyobbak sorában olyanok nevei jutnak eszembe, mint Széchenyi vagy Teller Ede, hogy meg ne feledkezzek például Faludy Györgyről (az azért még nem volt olyan rég).

Kétségtelen, minden nemzetnek szüksége van hősökre. Szerencsés békeidőben ezek a hősök nem hadvezérek, „csupán” Emberek, akik a maguk területén nyújtott teljesítményükkel világhírre tettek szert. Büszkék lehetünk rájuk. Ha külföldön a nevüket halljuk, kihúzzuk magunkat, s kellemes érzés tölt el, ha a magyar szó hallatán az idegennek az ő nevük jut eszébe.

Az művészetek és tudományok nagyjai manapság egy szűk réteg hősei csupán. A húszas években Germanus Gyula szerint forradalmi hangulatú körökben még külföldön is mondott valamit a Széchenyi név, ám ma a századokkal előttünk járó nagy magyarokra csak történészek, meg magyarmániás rajongók emlékeznek. Politikusainkat sem látjuk történelmi figurának, néhányan közülük inkább bohócok, mint hősök. Köznapi hősöknek maradnak tehát a sportolók, hiszen teljesítményük különösebb szakértelem nélkül is érthető, mérhető és követhető.

S közben úgy tűnik, miután a sztárcsináló valóságsók kiszárították a sztár fogalmát, az ötperces „megasztárok” nyomtatott írásai megalázták a könyvkiadás fogalmát, a bulvársajtó pedig gyakran magát az újságírást, most a hír- és szenzációéhség túlzásai már a hősöket fenyegetik. Megfeledkezve történelemről, művészetről és tudományról, az aktualitás okán egyetlen embert kiáltanak ki legnagyobbnak egy olyan országban, amely kicsiny méretéhez képest szépszámmal termelt ki hősöket minden korban. Mi dönti el a jelző használatát? Ki veszi a bátorságot, hogy hősöket rangsoroljon?

Puskás Ferenc világszerte elismert, kiváló sportoló volt. A visszaemlékezések szerint hasonlóképp kiváló ember, így minden erénye megvolt, hogy hőssé váljon. Gyászolhatjuk elismeréssel egy ország Öcsi bácsijaként. Adózhatunk emlékének tisztelettel, ahogy egy hősnek kijár. Valóban, a legnagyobbak egyike volt. Érdemeit nem kisebbíti, hogy nem „A” legnagyobb.

Galathea

18:19Market Leader az igazi - Kalandjaim a munkakeresés világába
Félaktív álláskeresőként, az eheti hvg-t lapozgatva a következő, sajtó (vagy inkább marketing-)nyelvi gyöngyszemre akadtam:

„The producer of the market leader PÖTTYÖS TÚRO RUDI
invites you to apply for the position of
chief technologist”

Hát nem szemet gyönyörködtető az a könnyedség, amellyel a mindannyiunk számára kedves édesség nevét beillesztik a szofisztikált angol szövegbe. Ahogy egy klasszikus bútordarab belesimul a modern enteriörbe, úgy illeszkedik rudink a fenti hirdetéscímbe. A magas szintű (advanced) angol nyelvtudás, amelyet a hirdetés idegen nyelvű megjelentetésével is hangsúlyoznak, természetesen alapfeltétel, ha az ember a market leader Pöttyös chief technologistja szeretne lenni. Szükséges, de nem kielégítő követelmény ez. Elvárás továbbá a kiváló kommunikációs készség és a magas szintű interperszonális ö…skills, és az entrepreneur jellegű hozzáállás, valamint a kreativitás. Mindez Mátészalkán.

De én persze elnéző vagyok. Lustaságból, bevallom, néhanapján velem is megesik, hogy keverem-kavarom a nyelveket (akár mondaton belül is). Bár írott formában még nem próbálkoztam ezzel. Lehet, hogy itt az ideje!?

Geo
15:46Nem a méret a lényeg
A Szombat esti láz, amelyet természetesen szombat este láthatunk az RTL Klub műsorán nem rossz. Persze ízlések és pofonok. Nekem azért tetszik, mert szeretem a táncot, s ennek a show-nak ez a lényege. Bizonyára mindenki ismeri, ezért nem ecsetelem hosszasan a „játékszabályokat”. Ami nekem szemet szúrt, az a két műsorvezető volt. Nem személyükben véltem kirívót felfedezni, inkább külső adottságukban. Szerintem nem szerencsés, hogy a hölgy műsorvezető enyhén szólva magasabb férfi kollégájánál. Egyszerűen nem mutatnak jól egymás mellett a képernyőn. Úgy gondolom, hogy a Szombat esti lázban egyébként nagyon igyekeznek adni a külsőségekre. Épp ezért választhattak volna a „mulatság” vezetőinek jobban egymással összhangban lévő párost is. Ezek szerint a rendezőknek „nem a méret a lényeg”. bébó
03:07Szobor
Mikor gondolkoztatok azon utoljára, egy szobor nézegetése közben, hogyha életre kelne, akkor mit kezdene magával?
Szerintem a nagy, kifeszített szemű, templomi szentek valószínűleg pislognának végre. A pufók angyalok megpróbálnának elrepülni, de lehúzná őket a súlyuk. A Krisztusok lezuhannának a keresztről, egyesek a papi pályát választanák, mások szektát alapítanának és sportcsarnokokban tartanának térítőturnét. A lovasok megpróbálnának elvágtatni, de a talapzatról való leugrás közben sok lónak eltörne a lába. Az anyák a másik emlőjükre emelnék gyermeküket és nekiállnának végre felnevelni. A munkások elhajítanák a kaszát és kocsmába vagy nyugdíjba mennének. A bölcs, távolba révedő hősök és államférfiak megnéznék végre mi van a lábuk előtt. A mellszobrok jobb híján káromkodásra nyitnák a szájukat testük hiánya felett érzett dühükben. A Szabadság-szobor lejönne a Gellért-hegyről és a több évtizedes rivaldafénytől megcsömörlött élete hátralévő részét remeteségben töltené el.
József Attila pedig venné a kalapját és átülne egy olyan helyre, ahol nem kell naphosszat síncsikorgást hallgatnia.

Megyeri Nikolett
 
november 16.
15:29Szólítsatok csak ugyanúgy
Igen érdekes jelenségre lettem figyelmes a kettes metrón található kisplakátokat bambulva. Egy plakát hirdeti Tokaji Zsolt Szólítsatok Brad Pittnek című regényét; októbertől a boltokban.

Ez idáig szép és jó, azonban aki gyakran réved a plakátokra a metrón, annak halovány déja-vu érzése lehet. Ugyanis épp egy éve már láttuk ugyanezt a plakátot. Szólítsatok Brad Pittnek, októbertől a boltokban, ugyanezek a színek, ugyanazok a képek, ugyanazok az idézetek. Ugyanaz a plakát, na.

Az általam pár napja leírt, Fűrészes reklám-jelenség után úgy tűnik, megint új színnel lett gazdagabb a „marketing gigantikus palettája” (és az én képzavar-képző képességem): ezúttal arra épít a kitaláló, hogy egy év épp elég arra, hogy a valóban több mint jelentéktelen (irodalmilag és emberileg mondhatnék rosszabbakat is) könyvecskét minden kedves potenciális vevő - teljesen elfelejtse. Minek költsünk új plakátra, ha megvan még a régi? S hogy módosítani se kelljen, maradjon most is az októberi dátum!

Hízelgő tehát a könyv kiszemelt olvasóközönsége: olyan, lehetőleg 18 és 35 közötti nő vagy férfi, akit kétszer is be lehet palizni ugyanazzal plakáttal. Irány a bolt!

ccowboy


Komment

(1) Ha már metró, és ha már marketing...Még egy újrakevert szín a „marketing gigantikus palettájáról”.
Csokit adott már el lila tehén, autógyilkos raszta, limuzinos dáma, sőt Hajós András is, de önmagunk tükörképe még sohasem. Az ötlet egyszerű és ördögien zseniális: kisplakáton elhelyezett tükröződő fóliafelület és fölötte a felirat: A nap dolgozója.
A napi nyolc után elcsigázott dolgozó bambán hömpölyög haza a tömeggel, majd amikor a metró kapaszkodókért vívott versenyből győztesen kikerülve tekintete a semmibe révedve megpihen, megpillantja saját képmását. Felirat, ismét tükörkép, és A TERMÉK. Naná, hogy már a mozgólépcsőn elfogja a spontán önjutalmazási kényszer, és - hacsak a látványpékségek „illat-marketingje” el nem csábítja - FOGYASZT egy rúd terméket hazafelé.„Mert megérdemlem”.

„A hiúság a kedvencem az összes bűnök közül” - kacsintott Al Pacino, majd marketingessé változott, és bement a sales meetingre.

moralisa

Olyannyira megérdemeljük e csodás művet, hogy a Libri boltokban az agyon favorizált (vajon miért is??) Ulpius ház könyveket, most kettőt fizet hármat kap keretű akcióban meg is vásárolhatjuk, köztük e remeket is.
Egyébként a képügynökség piszkosul elbánt velük, mert nem elég, hogy eladta Kepets kiadójának, de még tavaly év végén lehúzott eme képről mégegy bőrt és így a bradpiti-nek látszó fiúka az Avocadó étterem étlapjáról is ránk mosolyoghat!

Hasta la vista baby-válaszolta fapofával Scwarzenegger!

Liza

12:23Sztárcsináló média
Napjainkban a sztár szó leértékelődött. Ebben a médiának nagy szerepe van. Sok olyan személyt szerepeltet, sztárrá avanzsál, aki enyhe jóindulattal sem sorolható az említett kategóriába. Régebben sokkal jobban „megválogatták” ki büszkélkedhet e rangos elismeréssel. Valóban olyan emberek kapták ezt a kitüntető címet, akik „valamit letettek az asztalra”, akikre fel tudtunk nézni valamiért.
Manapság lassan bárkinek lehet önálló CD-lemeze. A tv 2-n sugárzott Megasztár című műsorban megjelentek csaknem mindegyike előrukkolt már zenei albummal. Az igazsághoz tartozik, hogy közöttük voltak valóban tehetségesek, de enyhe túlzásnak tartom megasztárnak kikiáltani őket. Na mindegy. Ami igazán dühítő, amikor a valóságshowk-ban feltűnt exhibicionista szédültek közül emelnek ki egyet-egyet, és a csapból is ők folynak. Műsort vezetnek tévében, rádióban, sőt némelyik odáig merészkedik, hogy színészi képességekkel is felruházza magát, és sorozatokban szerepel. (Volt ilyenre is példa). A gond ezzel csak az, hogy más, aki évekig tanulja a színészmesterséget kevesebb szereplési lehetőséget kap. Szóval, hogy is van ez? Csak az válhat sztárrá, akit felkap a média, az igazi tehetségek meg kallódnak a színfalak mögött?
bébó
 
november 15.
10:54Anyaméhből a koporsóba?!
Alig kaptam levegőt, mikor az indexen olvastam, hogy angol nőgyógyászok újszülötteken alkalmaznának passzív eutanáziát, azaz nem tartanák életben lélegeztetőgéppel a csecsemőt, ha az koraszülött és /vagy súlyos értelmi fogyatékossággal jött a világra.

Hogyan lehet eldönteni pár perc, pár óra alatt, hogy a babából már úgysem lesz ép ember? Ép ésszel fel nem foghatom... Egy újszülött tele van rejtéllyel, lehetőségekkel és csodákra képesek. Biztosan sokan hallottatok olyan esetekről, mikor 600-800 grammal jóval idő előtt világrajött babák két-három éves korukra behozták társaikat. Igaz, picik maradtak, de szellemeileg teljesen épek... Hogyan lehetne elvenni tőlük az esélyt? Nálunk is rengeteg fejlesztéssel foglakozó intézmény, módszer létezik, amelyek a koraszülött, agykárosodott, mozgáskorlátozott, látásában sérült, vak, végtaghiányos gyerekekkel foglakozik. Sok közülök világhírű, például a Pethő Intézet vagy a Katona-módszer féle fejlődésneurológia.

És a szülő? Hogyan tudna dönteni a szülés utáni pillanatban, hogy most kéri-e babájának a lélegeztetést, életben tartását, vagy inkább....? Ekkor szerintem még mindenki reménykedik, hogy a csoda vele is megtörténhet. És ha egy szellemileg visszamaradott, mozgássérült gyermek nő fel a családban? Akkor mi van? Ő a szülei gyereke, ugyanúgy fogják szeretni, mint (egészséges) testvéreit. Csak egy kicsit át kell szervezni, értékelni a család életét. De sohasem szabad feladni!

Ezt pedig saját tapasztalatból tudom...Bendegúz fiam koraszülöttként érkezett meg, lélegeztető gépen, inkubátorban feküdt a koraszülött intenzív osztályon. Agyi ultrahang felvételei nem biztatták az orvosokat. Kapcsoltattuk volna le a gépről?!
Akkor most nem lenne egy eleven, okos, szép, magas, bár kissé lúdtalapas, néha izgága, szemtelen négyéves bátyja kétéves öccsének.

Sanna

KOMMENT
(1) ccowboy: Nekem erről egy lánclevelkben terjedő kérdés jutott az eszembe (az igazságtartalmáért nem vállalok felelősséget):

Ha ismernél egy nőt, aki éppen terhes, már van 8 gyermeke, akik közül 3 süket, 2 vak és egy szellemileg visszamaradott, neki pedig szifilisze van, ajánlanád neki az abortuszt? (...) Ha az abortusz kérdésre igennel válaszoltál, akkor épp most ölted meg Beethovent...

(2) Galathea:
Igen, emlékszem a tesztre. A cikket is olvastam a minap.

Meg pár adatra is emlékszem a mai továbbképzésről: EU adatok szerint a lakosság 7-10%-a sérült vagy fogyatékos. Magyarországon a fogyatékosok 17%-a veleszületett sérüléssel terhelt.

Láttam zseniális koraszülötteket, ágyhoz ötött halmozottan fogyatékosokat, évekig dolgoztam értelmi sérült fiatal felnőttekkel. Tudnék mesélni, fogok is, de nem most.

Ez alapján állítom, hogy a családok legtöbbjét tönkreteszi egy súlyosan sérült gyerek.
A Taigetosz viszont ókori megoldás. Ezen rég túl kéne lennünk, szerintem túl is vagyunk.
Vannak szélsőséges nézetek, de a cikk szerencsére nem a fő tendenciát tükrözi.

És a körlevélre anno azt válaszoltam: Nem ajánlanám, mert két egészséges gyereke van.

(3) ccowboy:
Egyébként ez a kérdés nagyon bonyolultnak tűnik (mégiscsak eutanázia, gondolja az olvasó), holott irdatlan egyszerűre leredukálható: a gyereknek jó, ha meghal „még időben”, vagy a szülőnek? A válasz, azt gondolom, egyértelmű...

(4) LaMona:
Lehet, hogy nem áldás egy sérült gyerek, lehet, hogy túl kellene lépnünk a problémán, de mi van a szülővel, aki esetleg engedi, hogy a gyereke meghaljon, talán végig is nézi? Így sem, úgy sem ússza meg a lelki sérülést. Egy életre azzal a tudattal kell tükörbe néznie, hogy megölte azt a csöppséget, aki az ő testében fejlődött, míg ha megtartja, nehezebbek lesznek a hétköznapjai, de rámosolyog minden reggel egy kisember, aki később még meglepetéseket is okozhat.

(5) Martin:
Embertpróbáló időszaka lehetett az az életednek, amikor a kisfiadat az újszülött intenzív osztályon kellett látogatnod, mindez tetézve azzal, hogy az orvosok sem vigasztaltak. Jó, hogy mindannyian szerencsével és egészséggel túl vagytok ezen.
Úgy tudom Németországban nem jár semmilyen szociális juttatás annak a családnak, aki az orvosi figyelmeztetés ellenére is, miszerint a magzat sérült, vállalja a babát. Honnan ilyen biztos magában a néha olyan sötétben tapogatózó orvostudomány? Már meg sem említve a törvényalkotót.
 
november 14.
22:08Mi mindenre jó az internet?
Amíg a belvárosban laktam és kötetlen munkaidőben belvárosi irodában dolgoztam, addig sosem gondolkodtam azon, hogy bármilyen hivatalos ügyet, vásárlást az interneten bonyolítsak. Sőt, több lehetőség volt telefonálgatni, rokonokat látogatni, barátnőkkel kávéházakban csevegni. Aztán kiköltöztünk az „agglomerációba”, megszületett a kisfiam és a fent említettek mind elmaradtak, mert egy teljesen másfajta (sokkal szebb és érdemibb) életforma kezdődött el.
Autodidakta módon megtanultam, hogy miben segít ki a világháló. Kezdtem azzal, hogy több e-mailt írtam, vizuális információhiányomat a honlapok nézegetésével foltoztam, skype-on telefonáltam, csevegőprogramot telepítettem, pótlandó a céges mobilt, ritkuló látogatásokat, és teljesen hiányzó városi csavargásokat. Kormányzati honlapokon próbáltam eligazodni a társadalombiztosítás útvesztőiben, mit is rejt az olyan magától értetődően használt tgyás, gyed, gyes, és hasonló, még csak nem is rövidített, de annál rejtélyesebb szakszavak, mint pl. családi adókedvezmény. Még gondolatkísérletet sem tettem arra nézve, hogy újszülött kisfiammal államigazgatási hivatalok várótermeiben üldögéljek. Így formanyomtatványokat töltöttem le a webről, e-mail-en vagy hagyományosan leveleztem az államkincstárral. És jelentem: működött. Van egy szomszédasszonyom, aki fórumokon és babás honlapon szereplő „tb szakértő válaszol” rovatok alapján igazodott ki a minden évben változó jogszabályokban. És használtam az internetet ebédrendelésre, házhozszállítós bevásárlásra, banki műveletekre, háztartási számlák rendezésére. Később meg kulturális programok áttekintésére, szinház-, koncertjegy vásárlásra, bababarát nyaralás kiválasztására. Kisfiam második születésnapja után a főnökön felajánlotta, hogy munkámat otthonról is végezhetem, hisz a világháló segítségével láthatom az irodai gépek adatbázisát.
Saját bőrömöm tanultam meg, hogy az „ablak a nagyvilágra”, „korlátlan információk tárháza” nem csak elcsépelt közhely, hanem alkalomadtán valós segítség is.
Martin
17:41Hazugságok vására
A minap azt a kérdést tette fel nekem e-mailben egy volt főiskolai évfolyamtársam, hogy szerintem kimondunk-e mindent egymásnak, amit gondolunk. Értette ezt arra a társaságra, akik összekovácsolódtak a négy felhőtlen év alatt, és akik a diplomaosztó óta kevesebb érdeklődést mutatnak egymás iránt. Kérte, hogy őszintén válaszoljak, vagyis most aztán tényleg mondjam ki, amit gondolok.

Ez a levél már csak azért is elgondolkodtatott, mert kissé morbidnak érzem, hogy épp akkor kapok ilyen kérést, követelést(?), amikor igyekszem leszokni az ami-a-szívemen-az-a-számon szokásomról. (Vagyis dehogy, én nem akarok, csak muszáj lesz.)

Szerintetek kimondjuk? Ki kell mondanunk? Jó vagy rossz fényt vet ránk? Van egyáltalán jó vagy rossz út ebben a kérdésben? Én hiszek benne, hogy a képmutatás és hallgatás nem megoldás semmire, de a nálam tapasztaltabb, többet látott emberek kivétel nélkül az ellenkezőjét állítják.

Az óvodában nem mondott igazat az anyukánk, mikor azt ígérte, nem fog fájni az oltás. Az iskolában nem mondtak igazat a tanárok, mikor azt állították, nekik nincs kedvenc tanítványuk. Valószínűleg nem mondott igazat sok serdülő lány és fiú egymásnak, mikor tizenévesen megfogadták, soha senki, csak te! Ha fellapozol egy bulvárújságot, nem szabad elhinned, hogy Katie Holmes nem Tom Cruistól esett teherbe, hogy talán kínai gyereket fogadtak örökbe vagy Holmes kisasszony régi szerelmétől maradt meg egy kis „búcsúajándék”. (Igen, olvasok bulvárt is, mert arról legalább biztosan tudom, hogy a hazugságoknak számomra nincs tétje.) De ha szeriőzt olvasol, akkor sem a valódit látod. Hazudik a miniszter (és itt most nem szegény miniszterelnökünkre akarok kitérni, ő vállalja a felelősséget sokakkal ellentétben), az aktivista, a pártelnök, és mindenki más. Hazudik a főnök a fizetésemelésről, az orvos a betegségről, az eladó a boltban a minőségről, az alkalmazottak meglopják munkaadójukat, a benzinkutas átver a benzin literével, az autószervíz az alkatrésszel.

Mi lenne ezzel a világgal, ha egymás tudomására hoznánk, amit tényleg gondolunk?

LaMona


KOMMENT:

(1)Galathea:
Édesanyám sosem mondta, hogy nem fog fájni az oltás. A legjobb tanítóim azok voltak, akik vállalni merték, hogy van kedvencük, hogy az egyenlőség nem egyformaságot jelent. Tőlük őszinteséget tanultam. És Emberséget.

Az élet játszma, hát hazudunk. Azaz csúsztatunk, hárítunk, ideologizálunk, kivetítünk, elhallgatunk, tagadunk, cáfolunk, szépítünk, túlzásokba esünk, kicsinyítjük vagy nagyítjuk a tények erejét, torzítunk, fantáziálunk, beleképzelünk, hozzáteszünk vagy elveszünk belőle, diplomatikusan, politikailag korrektül fogalmazunk, disztingválunk. Ám utáljuk a politikát, mert ott ez nyilvánvaló, meg a bulvárt, mert még élvezi is ezt. (Ahogy azt is, hogy a szekrényben matat csontvázakat keresve, és rendre elő is rángatja őket.)

A legnagyobb fegyver az őszinteség. Tudni kell élni vele. Tudni, hogy ki, mikor, mit, milyen részletesen, hogyan, kinek mondhat. És nem árt átlátni, miért. A szavak teremtenek, így kimondásuk, leírásuk felelősség. A felelősség elviseléséhez, vállalásához pedig érettség szükségeltetik.

Hogy mi lenne a világgal, ha egymás tudomására hoznánk, amit tényleg gondolunk?
Talán világvége talán világbéke.
 
november 11.
23:37Gyilkos marketing
Szinte minden internetes hírportál és néhány nyomtatott napilap is megemlékezik arról, hogy négyen eszméletüket vesztették a Fűrész című horrorfilm harmadik részének angliai vetítésén.

Vajon hány ember gondolja azt, amit én is: nagyon ügyes és kifejezetten progresszív reklámfogás ez. Rengeteg helyen megjelent (csak az nem olvasta, aki kunyhóban él az erdő szélén, kis túlzással), szépen beszámol arról, hogy bemutatták a filmet, „gyakorlati” példával írja le, mennyire durva az új rész - más nem is igen kell egy horrorfilm promotáláshoz.

Ha igazam van, akár el is tekinthetünk attól, hogy jelen marketing alapja tulajdonképpen hazugság, és megállapíthatjuk, még 2006-ban is tud fejlődni a reklámipar.

Ügyes!

ccowboy, a láncfűrészes blogger

KOMMENT:
(1) LaMona: Akárcsak az Ideglelésnél, ott az volt a reklámfogás, hogy igaztörténet az alapja. Én enélkül sem bírtam aludni utána hónapokig, cseppet sem volt jó élmény. Egy ilyen „közönségcsalogató” szerintem visszafelé is elsülhet. Ki vágyik mentőautós kirándulásra, ha tulajdonképpen szórakozni akar?

(2) ccowboy:
Igen ám, de aki beül egy horrorra, az akármit is mond, nem szórakozni, hanem félni akar ;-) Egyetlen embertípus van, aki tényleg nem azért néz horrort, hogy féljen: aki nem néz meg egy horrort sem :)
 
november 10.
23:492006. november 10, Népszabadság
Címlap, főcím: Fizetés a csillagos égig, alcím: Egyre népszerűtlenebbek Európában a „túlértékelt” menedzserek. Alatta: Új generáció született Veszprémben (félreértés ne essék: az újgenerációs biodízelről szól a cikk).
Lapozzunk. Megváltozó tb és nyugdíj-rendszer, az egészségügyi ellátás rossz anyagi helyzete, osztályösszevonásra kényszerít az új költségvetés. A harmadik oldalon Álláspont: Miklós Gábor az izraeli konfliktusról szól, Gréczy Zsolt a hanglemezpiacot temeti.
A mai hírtermés kevéssé volt alkalmas arra, hogy felébressze a hajnali újságolvasót, a délelőttieknek pedig egyenesen hiányérzetük támadhatott – van ugyanis valami közös ezekben az újságcikkekben. Egészen pontosan, valami nincs bennük: (poszt)kommunistázás, (új)fasisztázás, rendőröket verő tüntetők és viszontverő rendőrök. Szemek szemért, fogak fogért. Csak a régi jó, otthonos gondjaink-bajaink – tb, egészségügy, átszervezés. A békés jelen hívószavai.
A címlapon pedig épülő barikád helyett Marabu karikatúrája kívánt jó reggelt az olvasónak.

kjuli
21:24Google ergo sum
Keres, tárol, ment, rögzít, listáz, rangsorol, összesít, gyűjt, gyűjt, listáz.

A Google a homo informaticusok globális civilizációjának virtuális sámánja, a PC-be zárt mindentudó varázsló: amit a Google nem talál, az talán nincs is.
Néha az az érzésem, hogy több puszta végtelen byte-halmaznál, olykor kikacsint a megapixelek mögül, és már-már önálló személyiséggel bír. Ki tudja, Jepetto mester is csak egy gyerek forma fabábut szeretett volna...

Bőbeszédű, kitárulkozó, munkamániás és kissé gőgös lénynek képzelem, akinek a füle helyén headset nőtt, szíve helyén chip ciripel, ereiben pedig áram folyik. Kocka alakú bolygóján kering egy winchesteren ülve - közvetlenül a hivatalnok és a lámpagyújtogató szomszédságában - naphosszat bámul egy óriási, milliónyi részre osztott LCD képernyőt, és persze mindig rettentő elfoglalt: keres, tárol, gyűjt, ment, listáz, rangsorol. Szent meggyőződése, hogy amiről ő nem tud, az nem is létezik a Föld nevű bolygón. Amiről pedig tud, arról véleménye is van. Az amerikai aktuálpolitikáról, a választások eredményéről például igen határozott: írd be a keresőbe a failure szót. Mi az első találat? …

moralisa
00:18Mi a kín??- Myokine!
Pár hete örömmel értesülhetünk a női magazinok méregdrága reklámfelületeiről és a csapból is folyó tv reklámokból, hogy a V-vel kezdődő és ichyre végződő ”kozmetikai„ cég forradalmi újdonsággal áll elő a megfáradt, vagy csak lusta, de az is lehet hogy szingli nők alapvető problémájának megoldása érdekében. De mi is ez a probléma? Van egyáltalán ilyen, vagy csak a reklám manager és kommunikációs szakokon végzett, valójában felesleges (tisztelet a kivételnek) munkát végző „szakemberek” nem létező problémákon törik a fejüket? Igen! Ön jól válaszolt! Van ilyen probléma, mert kreáltak egyet, így igény is lesz rá! Sőt ciki, ha nem tudjuk, hogy mi az a mimikai ránc, fusio-film, célzott ránckezelés ja és az adenoxine!

De itt a marketingkommunikációs érv: mert megérdemled! Tehát kötelességünk, vagy megvenni, vagy ha pénztárcánk nem engedi meg legalább utána olvasni- de honnan? (erre sajnos nem tudom a választ, mert ilyen irodalom még a mai napig nem született!)

Egyet azonban tudok a manager nő manager férfit érdemel! Azt azonban sohasem tudjuk meg, hogy a bangladesi hajléktalan és busman gyüjtögető mit érdemel? Nota bene hogyan létezhet eme forradalmi újdonságok nélkül?

liza
 
november 9.
23:04Mi is \"elkúrtuk\"
A francba! Rájöttem, hogy nagyon rosszul neveltük gyerekeinket...

Biztosan nem sírtak volna olyan sokat, ha Libero pelenkába csomagolom őket.
Biztosan nem üvöltötték volna végig a fürdetést, ha már újszülöttként is Johnsons babasampont használok.
Biztosan mindig degeszre ehették volna magukat a tartós tápszerrel, ha nem szoptatom őket.
Most biztosan rendesen ebédelnének, ha McDonaldsba vinném őket.
Biztosan mindig boldogok és vidámak lennének, ha csokival tömném őket. Biztosan nem lennének nyűgösek, ha minden nap rajzfilmet nézhetnének a tévében.
Biztosan jobban vigyáznának a ruhájukra, ha Nike vagy Adidas cuccokat vennék nekik (Még ha anyu Persillel mos is...).
Biztosan nem visítanának, hogy miért nem fér be az összes kismotor és dömper, ha nagyobb autónk lenne.
És anyósom is biztosan gyakrabban jönne segíteni, ha Tena betétet használna...

Sanna

KOMMENT

(1) Galathea:
:-D Főleg ezen az anyós dolgon gondolkodtam el.. de nem részletezném, hátha olvassa.


22:25Abszolút
Nem tudom kinek ismerős Varga Líviusz neve. Ő a Quimby zenekar egyik meghatározó egyénisége. Kongázik, különböző artikulált és artikulálatlan hangokat ad ki magából, színészkedik néha, rádió- és tévéműsort vezet, amúgy meg az ELTE psichológia szakán végzett. Elképesztő figura, egyszerűen nem tudod levenni róla a szemed ha látod. Úgy beszél, mintha folyton hipnotizálni akarna. Egyszer egy backstageben megismerkedtem a fiával,Teoval,aki 11 éves. Ő talán jobban meglepett, mint az apukája. A pasim haverkodni próbált vele, úgy szólt hozzá, mint egy ennyi idős gyerekhez az ember szokott. A reakciót azóta is emlegetjük. Totálisan felháborodott és felnőtt embereket megszégyenítő választékossággal közölte, hogy ha normálisan nem tudunk kommunikálni, inkább hagyjuk békén, mert relaxál és különben is elég a baja, amiért az apja nem százas. A pasimmal soha többet nem állt szóba, de valami miatt, ha csak arra azt estére is, de belémszeretett. Már ahogy egy ennyi idős fiú ezt elképzeli. Csak állt és bámult. Nézte ahogy pár pohár bor után táncolok, majd leveszem a papucsom a fűben és mezitláb ugrálok, Kapolcson a Művészetek Völgyében. Aztán hosszas gondolkodás után odajött és közölte: \"Te aztán igazán belevaló csaj vagy!\" Ezt úgy mondta, hogy én a magam 24 évével teljesen zavarba jöttem. Rájöttem, hogy ilyen szép bókót már régen nem kaptam.
Ezúton is puszilom Teót és felhívnám a figyelmet Líviusz tévéműsorára, mely a M1-en, vasárnaponként du. fél 4 körül megy. Hétről hétre érdekes embereket, színészeket,zenészeket,képzőművészeket stb mutat be kicsit máshogy,mint ahogy megszokhattuk,emberi oldalról. Füge
20:30Van ilyen?
"...az európai szociáldemokratáknak keményen kellett dolgozniuk azon, hogy a Bush agresszív külpolitikájával kapcsolatos itteni elégedetlenség ne forduljon indokolatlan Amerika-ellenességbe. Ezzel együtt az EU szocialistái megosztottak: a brit Munkáspárt vagy éppen az MSZP többnyire támogatta a republikánusok külpolitikáját." - írja Szőcs László az amerikai részleges kongresszusi választások után.

Komolyan van olyan értelmiségi Magyarországon (-Brüsszelben-), aki azt képzeli, Magyarországnak van választási lehetősége, hogy támogassa-e az Egyesült Államok külpolitikáját? Komolyan van olyan újságíró, aki azt hiszi, Magyarország ideológiai okokból, a politikai elképzeléseket összevetve dönti el, hogy támogassa-e a republikánusokat, vagy csak a demokraták élvezhetik majd e nagy kegyet? Komolyan van, aki azt gondolja, Magyarországon nem egyértelmű a(z aktuális) nagy(obbnak tetsző )hatalom támogatása?

ccowboy, a politikai tehénpásztor

20:04Reklám dömping karácsonykor...
Tulajdonképpen Indira megelőzött, vagy én voltam túl lassú.
Ha minden igaz, 41 nap van még karácsonyig. A hatalmas bevásárlóközpontok harca pedig megkezdödőtt. A cél, hogy minnél többet költsünk. Ilyenkor persze mindenki egy kicsit megőrül. Ilyenkor hajlamosak vagyunk felvenni hitelt is, hogy meglephessük szeretteinket. Idén a legnagyobb roham ismét az elektronikus szerkezeteket árusító boltkoban lesz...
És ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem!!!! én egész évben nem hallottam és láttam annyi gyerekjáték reklámot, mint mostanában. Az én időben a Barbie baba volt a divat, ma a pisilős, sírós, stb baba, a legó, a számítógép, a hozzá való játékok és miegymás, a határ a csillagos ég, és a pénztárca nagysága.
Bevallom, szerintem sokan vagytok még így, hogy saját kezűleg késztek apró kis ajándékokat a fa alá a felnőtteknek, a szűk családnak. A barátaimmal évek óta meg nem támadási szerződést kötöttünk, így nem vész el az öröm. A gyerekkekel kapcsolatban viszont nem tudok mindig megálljt parancsolni, bár mindig a praktikusság és az ésszerűség határain belül maradok...

Ilyenkor nem az a fontos, hogy ki mennyiért tud és bír ajándékot venni, és nem arról, hogy a sok ostoba reklám mennyire mossa át az agyunkat. Tényleg nem erről szól..., hanem a családról, a barátokról és a Csendes éjről...
apropó, elöször 1818-ban énekelték ezt elöszőr...

Borka02


18:01Még egy komment
Örömmel jelentem, hogy a hallgatói blogra egyre több pozitív visszajelzés érkezik. Egyelőre – ismert okokból – nem itt, hanem szóban vagy e-mailen. A legutóbbi dícséret nem mástól, mint blogger társatoktól, Kucsár Istvántól jött, akiről nem mellesleg, az előbb fedeztem fel egy joggal méltányló véleményt a neten. Ajánlom figyelmetekbe – jóleső önreklám – az alábbi linken.

Na, de igazából nem is erről akartam írni, hanem Galathea néhány bekezdéssel lejjebb (Útvadász címmel) olvasható majdnem tökéletes ötletéről: az eMasa keretei között a hozzászólás lehetőségét biztosítja, hogy minden bejegyzéshez hozzáférve egymás írásait kommentezhetitek.
Addig is, amíg be nem fejezzük a blogfejlesztést. Úgy néz ki, december első felére meglesz.

A javaslat ugye azért csak „majdnem” tökéletes, mert így e kollektív blog szerzői kommentezhetnek, de az olvasók még nem. Erre a fórumban lenne lehetőség, de az meg nagyon körülményes, ezért az olvasóktól néhány hét türelmet kérek, a hallgatói blog szerzőitől pedig azt, ha kommentálnák a másik bejegyzését, tegyék azt úgy, ahogy Galathea javasolta.

bellai
 
november 8.
22:50Szomorú szombat :-(
Kinek készül a Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsora?

Néhány téma az elmúlt hetek adásaiból: munkahelyi diszkrimináció, állásgondok 45 év felett, romaként, nőként, a gyász feldolgozása, úsznak az adósságban, lelki derékfájások, hajléktalanná váltak, gyógyíthatatlan rákos betegek.

Mindez a közszolgálati rádióban szombaton délelőtt 10 órától. Abban az időben, amikor a családok otthon vannak, együtt reggeliznek vagy a maradványait pakolják el, a házban rendezgetnek, háziasszonyok ebédet készítenek, háziemberek barkácsolnak, gyerekek játszanak. Vagy magányos emberek társaságra vágynak. És közben szól a rádió... Ilyen fent említett hangulatos témákról. Egy darabig hallgatom, a riportalany sír válaszadás közben, a riporter vigasztalja, aztán egy adott pillanatban átkapcsolok valamelyik jó kis kereskedelmi csatornára.
Távolról sem arról van szó, hogy embertársaink tragédiája, nagy társadalmi kérdések nem érdekelnének, sőt sok téma közvetlenül érint engem vagy családom tagjait, de mindezt biztosan szombaton délelőtt kell műsorra tűzni? Nem elegendően borúra hajló amúgy is kis nemzetünk? Aztán jönnek a hétköznapok, kb. azonos időben szól a Napközben. Jó műsor, normál témákkal, pörgős zenékkel. De hát kinek adatik meg főmunkaidőben Kossuthot hallgatni, merthogy ugye a királyi rádió általában nem munkahelyi háttérrádió. Arra vannak számosan mások.
Annyi jó és színvonalas műsort sugároz a Kossuth Rádió képtelen időpontokban. Biztosan jó ötlet ez a szomorú szombat délelőtt?

Martin

KOMMENT:
(1) Sanna: Igen, ezt már én is megfigyeltem. Napközben is sok a panaszos műsor, így magunk között már csak \\"Rinyálós\\" rádiónak hívjuk :-)
19:58Jó árunak nem kell reklám…
…de a rossznak annál inkább. Dühös vagyok, amikor a kereskedelmi adókon egy filmet nem lehet normálisan megnézni a félóránként megszakított reklámok miatt. Megunom kivárni, amíg véget ér a sok súroló- és mosópor, a fogkrémek stb. agyondicsérése és vagy elalszom (főleg este) vagy elkapcsolok. A reklámot, mint köztudott azért találták ki, hogy az embereket befolyásolja, és valamilyen termék megvásárlására ösztönözze. Általában nem szoktam nekik bedőlni, de legutóbb hagytam a csábításnak. Kisfiam egyéves, eleven, mindenfelé jár-kel a házban és azon kívül. Etetés közben is szoktunk hadakozni egymással, hogy legalább arra az időre maradjon kicsit nyugton. Nem mindig sikerül, így az ennivalóból igen gyakran jut a ruháira is. Hiába mosom ki, a foltok megmaradnak. Erre jön egy jó reklám, amely azt hirdeti, hogy ez a termék (nem nevezem meg, mert ez itt nem a reklám helye…) még a makacs foltokkal is elbánik, ezt vegye meg! Megvettem. De minek. Nos azért, mert bíztam annak folteltávolító hatásában. Hiába, még csak nem is halványodott egy kicsit sem az a fránya pecsét. Na erről ennyit… bébó
19:00Útvadász
Péntek délután eredetileg csak jobb híján hangoltam a Petőfire a rádiót, Varró Szabolcs és Visy László műsorát hallgatva azonban már nem volt kedvem csatornát váltani. A Hungaroringről jelentkeztek, ahol egy vezetéstechnikai tesztpályán ismert emberek feszegették tudásuk határait a fülem hallatára.

Vezetés közben különösen izgalmas volt hallgatni, ahogy zenészek és sportolók (egytől egyig férfi) buzgón birkóztak a jegesút szimulátorral. A riporterek közben az autóról és munkáról kérdezgették őket. Az interjút meg-meg szakította egy-egy eseményeket kommentáló felkiáltás vagy elismerés. Míg jókat mosolyogtam magamban a beszélgetéseken, a reggelem jutott eszembe:

A hóval mit sem törődve Dobogókő felé indultam Pestre. Pár perc múlva elakadt teherautó jelezte, hogy hibás döntés volt.

A jelekkel nem törődve rövid várakozás után megkerültem a kocsit, és az előttem nyári gumikkal hősiesen kapaszkodó Audi nyomába szegődtem.
Vagy huszonöttel száguldottunk Kétbükkfa-nyereg felé, mikor néhány kanyarral feljebb az Audi feladni látszott a harcot, és keresztbe fordult előttem. Az emelkedőn viszonylag könnyen fékeztem állóra az autómat, csak az lepett meg, hogy az Audi még mindig közeledik. Az is csak egy pillanatra. Hamar kapcsoltam (hátramenetbe), és menekülőre fogtam a dolgot.

Az Audis srác sokáig csúszkált a kanyarban, tökéletes koripályát gyártva ezzel előttem, míg végül ezt is leküzdötte, és a huszonötös utazási sebességet felvéve távolodott.

Én következtem. Keresztben álltam a sávomban, előttem tíz százalékos emelkedő, rajta tükörjég, jobbra kőfal, balra szakadék. Az S-kanyart majd elfelejtettem.
Heves agymunkába kezdtem, mit is javasolt egykori oktatóm (édesapám) az ilyen helyzetekre.

Ja megvan! Azt, hogy jeges úton ne jöjjek erre. Rémlett még valami abból a fejtegetésből is (szintén tőle), hogy a modern autókban miért van a hátramenettel szemben az egyes. Mivel az első lehetőség aktualitását vesztette, ez utóbbit használtam. Lassan engedtem le az autót a baloldali patkára, hangosan imádkozva, hogy ne jöjjön senki, ne csússzak túl, vagy legalább megfogjon a szalagkorlát. Aztán hirtelen előre löktem a sebváltót, és a padka füvén megkapaszkodva az autó lassan megindult.

Tudtam, innen már nincs visszaút és nincs megállás. Ha igen, azon csak a Nagy Hóláncos Autómentő segít. Két kanyarral feljebb az Audi elakadásjelzős poroszkálására feleletképp az indexet tettem ki, és előztem.

Sorra hagytam magam mögött az út két oldalán elakadt vagy kicsúszott autójuk mellett telefonálókat, és mikor a hegy túloldalán lefelé haladva hirtelen eltűnt alólam a hó, már büszke voltam magamra. Teljesítettem a tesztpályát.

A Hungaroringes vezetéstechnikai versenyt St. Martin és Kásás Zoltán nyerte. A bronzérem viszont az enyém. :-)

Galathea


Komment:

1.

Azon agyalok, mi lenne, ha simán így kommentelnénk, míg nincs más. végülis minden bejegyzéshez mindenki hozzáfér.
Galathea
11:08Akut csömör
Blogolni jó. Blogolni érdekes. Blogot írni kötelezőből viszont nehéz. Ha az emberben alapvetően nincs egyfajta permanens közlésvágy és grafománia megspékelve egy kis szorgalommal és exhibicionizmussal, akkor ez a műfaj nem biztos, hogy neki szól. Nálam a közlésvágy még csak rendben lenne, (miszerint szoktam emberekkel beszélgetni, és ilyenkor általában még a gondolataimat is kifejezésre szoktam juttatni), grafománnak már nem nevezném magam, bár magamutogatónak inkább, de hogy lusta vagyok, mint a föld, az biztos. Erre már akkor rájöttem, mikor felfedezve először emlékezetem illékonyságát, elhatároztam, hogy naplót vezetek, kizárólag magamnak, hogy emlékezzem, mik történtek velem életem legizgalmasabb részében (azaz fiatalon). Természetesen három bejegyzésnél egyszer sem jutottam tovább, még ha legalább kilencszer is nekifutottam (ha két naplóíró hét nap alatt kilenc bejegyzést ír, akkor egy blogoló 19 nap alatt…na mindegy.) Szóval egy kicsit nehezen megy nekem ez egyelőre, de igyekszem megbirkózni a feladattal.

Gondom van ugyanakkor a témaválasztással, mert ugye itt a közelmúlt médiaeseményeiről kellene szösszenteni, ugyanakkor én tévét már alig-alig, újságot az utóbbi időben még kevésbé, mert elegem, csömör, nihil, ilyesmi. Bár tudom, hogy a „téma az utcán hever”, nincs kedvem lehajolni. Elég skizo helyzet, hogy ezt (média/újságírás/efféle) szeretném tanulni, ugyanakkor a jelenlegi acsarközélet hatására ezzel párhuzamosan megy el a kedvem az egész befogadásától, nemhogy az írástól…

Miért van az, hogy bár tévét rendszeresen már régóta nem nagyon nézek, a napi híradások kivételével (ahogy minden becsületes kultursznob), lassan attól is elmegy minden jókedvem, ha a híreket végig kell hallgatnom, vagy egy újságot átolvasnom? Az nyilvánvalóan nem válasz erre a helyzetre, ha elefántcsonttornyozom, tőlem aztán (borzasztóan magyartalanul) zajoljon a csúnya világ. Egy valamirevaló értelmiségi (hadd legyek ennyire szerénytelen) nem élhet meg tájékozottság nélkül, maximum a föld szívcsakráján, a Pilis közepén egy faházikóban. Én viszont allergiás vagyok az erdei állatokra, és nem szándékozom kiköltözni, úgyhogy erőt veszek magamon, csömör OFF, és hamarost replikázom egy jót, mondjuk a pillangók metamorfózisát bemutató fotókiállítás, vagy a múlt héten megnyitott új romkocsma kapcsán.

baree
00:01Retró
Retrógeneráció vagyunk, a hetvenes-nyolcvanas évek gyártmányai. Trendik vagyunk, akár a nyelvöltögető kutyás persely. Csuklónkban a mozdulat, amivel kisgyerekként leválasztottuk a Pilóta kekszről a világos ostyát, remélve, hogy nem marad azon felén a töltelék, hanem a kakaósra ragad. Halljuk még az Utasellátó csoki celofánjának, zörgését meg azt is, ahogy hengerpénztárcáinkban ide-oda vándoroltak az ezüstszínű egyforintosok meg az aranyszínű kettesek. Felrémlik olykor, ahogy fehér alapon pirossal népi motívumok indulnak el két madár csőréből és indáznak, bontakoznak egyre felfelé, jellegzetes magyar dallamra. Amikor részegen és cikisen énekelünk, akkor egy Kispál meg egy Nirvana közé simán becsúszik olykor egy-egy Süsü vagy Füles Mackó és ha valaki elakad a szövegben, van, aki folytatni tudja, az fix.
1989 júliusában anyám a körmeimet vágta a balatonszárszói nyaralónk udvarán, amikor jött apám és mondta, hogy meghalt Kádár János. Arról a nyárról még arra emlékszem, amikor szintén Szárszón, a konyhában elejtettem egy üveg Traubit, egy felpattanó szilánk pedig felsebezte a jobb lábszáramat, erre sikoltozni kezdtem, az apám felkapott és az udvaron rohant velem keresztül a mi lakrészünkig. Langyos, tücskös este volt és fröcskölt a lábamból a vér. Az iskolában aztán meg már nem kaptunk piros nyakkendőt a kék helyett és írattak velünk egy felmérőt, ami azt volt hivatott eldönteni, hogy tudunk-e már annyira magyarul, hogy elkezdhessünk angolt tanulni egy évvel korábban ahhoz képest, mint ahogy kötelező volna.
Emlékszem arra a leégett fáklyára is, amit az apám sokáig a garázsban őrizgetett, mert azt szorongatta a kezében, amikor kikiáltották a köztársaságot. Az első választásokra is emlékszem, izgatott voltam, mert bemehettem egy igazi gimnáziumba, sőt még a szavazófülke függönye mögé is anyámmal, délután pedig a nyolcadik születésnapomat ünnepeltük. És emlékszem a taxisblokád képeire, amiket már az új, Sony tévénken nézhettem, de csak fel-fel pillantva az aktív barbizásból.
No, és persze nem feledkezhetek meg generációnk alapvető, közös emlékéről sem, amikor is 1993 decemberében, Antall József halála miatt a televízió a Kacsamesék közben szakította meg adását. Mindegy, hogy azóta bulvárhívő lettél vagy underground, plázás vagy entellektüel, családpárti vagy karrierista, jobboldali vagy baloldali… Az megvan mindenkinek, amikor a kiskacsák egyik pillanatról a másikra eltűnnek és feketébe vált a képernyő.
Vajon negyven-ötven év múlva majd büszkén mesélem az unokáimnak – vagy ha nem lesznek, akkor mások unokáinak – hogy nekem még sebezte fel a lábszáramat eredeti Traubis üveg és meg is mutatom majd a sebhelyet? Mi majd úgy beszélünk arról, amikor még a Commodore 64 grafikájától csináltuk magunkat össze gyönyörűségünkben és internet pedig nem is létezett, ahogyan a szüleink, nagyszüleink arról, mikor tévé nem volt?
Útba esik tünet-menet a maradék emlékezet. Sajátos, felturbózott szellemvilág kavarog, s olykor, amikor csak a Kálvin tér közepére ültetett pálmák figyelnek, átlátszóvá válnak a fiatal falak és a Caola-lány fátyolosan kacsint át a túloldali tűzfalon üdítőző reklámmackóra.

Megyeri Nikolett
 
november 7.
21:56Kis karácsony, nagy karácsony
Bár még csak november eleje van, de máris traktálják az embereket a karácsonnyal. Ez egy gyönyörű ünnep lenne, ha valóban arról szólna, amiről kéne. De nem. Ma már egyre inkább az ajándékokon van a hangsúly. Rengeteg reklám bíztatja az embereket arra, hogy költsenek el minél több pénzt, sőt bátran verjék magukat adósságba, hiszen karácsony van, ilyenkor ez természetes.
Sajnos hajlamosak vagyunk megfeledkezni a lényegről. Hová tűntek a valódi értékek? Miért kell ennek is a pénzről szólnia?
Emberek milliói rohangálnak a városban, hogy minél több, és minél drágább ajándékot vegyenek. Persze ezen már meg sem lepődök, hiszen én is azok közé tartozom, akik december 23-án még pánikszerűen és ötletszegényen járják az üzleteket. Hogy miért? Mert ezt várják tőlem. Kezdetben görcsösen igyekszem, hogy mindenki számára csúcsszuper ajándékot találjak. Később már kiegyeznék valami kevésbé szuper dologban is. Aztán rápillantok az órámra, és kénytelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy az üzletek hamarosan zárnak. A végeredmény egy újabb haszontalan porfogó, amit a kedves rokon szokás szerint semmire sem ttud használni. De semmi gond, a küldetést végül is teljesítettem.
Másnap aztán kínoz a lelkiismeret. Olyannyira, hogy ki se merem bontani a saját csomagjaimat. De mikor megpillantom azt a CD-t, amit két évvel korábban már megkaptam, csak nevetni tudok.
Így viszont mi értelme van az egésznek? Semmi. Hisz a karácsonyhoz nem kell más csak gyertyafény, sütiillat és azok, akiket nagyon szeretünk.

Indira
17:25Szenzációs magyar felfedezés! Vagy mégsem?
Mégsem.

Az este október 31-én sugárzott adása világszenzációról számolt be, miszerint egy hazai felfedezés nyomán gyógyítható a rák, az asztma, és az epilepszia. Zseniális, azonban a műsor haladtával egyre nyilvánvalóbb lesz: nem magyar, nem rák, nem gyógyítható, sőt még csak nem is szenzációs. Megszokhattuk már, hogy a média feldob valami hasonló témát, néhány-havonta feltalálják a rák és az AIDS ellenszerét – jobb esetben mindkettőt egyszerre -, az új sláger pedig az Alzhaimer-Parkinson páros sikeres kezelése volt. E bombasztikus híradásoknak két hátulütője is létezik: először is totálisan megalapozatlanok, másrészt hamis reményt keltenek az adott betegségben szenvedőkben.

Érdekes a kontraszt a bevezetőszöveg és a stúdióbeszélgetésben elhangzottak között. Az, hogy a téma alapját képező felfedezés nem Magyarországon történt már az elején tisztázódott: Kaliforniában élő tudós az \"elkövető\". A többi turpisságra azonban csak a meghívott professzor, Falus András szavaiból derült fény. Az immunológus már nem beszélt szenzációról, csak megismerésről és folyamatokról, ezeket viszont a műsorvezető, Krizsó Szilvia nem igazán értette. Közben a Nagyvárad tér is elvesztette világközpont szerepét a leadben elhangzottakkal ellentétben, és nyilvánvalóvá vált: a kutatások még igencsak gyerekcipőben járnak. Krizsó még tett néhány eredménytelen kísérletet egy apró kis \"világrengetés\" kicsikarására – rákból allergia lett, gyógyításból megelőzés -, azonban Falus professzor állta a sarat.

Mellesleg a hulladék DNS (a genom kilencvennyolc százaléka, amely nem tartalmaz géneket) és bizonyos betegségek közötti kapcsolatról lett volna szó.

peteradam
15:49Láthatatlan pártok
Teljesen függetlenül a Magyar Kommunista Munkáspártról alkotott véleményemtől, sőt a cikk "mondanivalójától" is, rendkívül hasznosnak tartom a mai Népszabadságban megjelent véleményt, Aczél Endre Magyar kommunisták című írását.

Magyarországon tulajdonképpen nem is léteznek a "kis pártok", azaz a választásokon az 5%-os küszöböt el nem érő politikai pártok. Ez egyfelől természetesen a pártok hibája, akik a választások közti négyből legalább három és fél évet teljes némaságban töltenek (az okokat és egyaltálan, a témát megtárgyalni itt nincs hely, alkalom és - részemről - kompetencia sem).

Ezen természetesen sem Aczél Endrének, sem más újságírónak nem tisztje segíteni, azonban a téma másik felében (amennyiben a politikával kapcsolatos kérdésekben "egyik félnek" a politikusokat, "másik félnek" az ország összes többi lakosát tekintjük) azt gondolom, épp a média a legilletékesebb közeg.

Tényszerű ugyanis az is, hogy a magyarok nagy részének fogalma sincs a kis pártoknak még a létezéséről sem, sőt sokszor az 5% feletti pártokról sem (jó példa erre a "Harminc - hetven" szlogen hovatartozásáról végzett ismert felmérés is). És ez az a probléma, aminek megoldásában segíthet a média, sőt amin segíteni a média tudna a legjobban. Mert bizony hasznos volna a százalékok többfelé osztása. És azt gondolom, minél több ilyen cikk jelenik, jelen tendencia annál jobban haladhatna a változás felé.

Végezetül újra leírom, nem az MKMP-ről, mint pártról beszélek. Ismert zöld pártunk, civil pártunk, középutas pártunk sincs, hogy csak néhány példát említsek. De hosszasan lehetne vitatkozni arról is, van-e valódi baloldali és valódi jobboldali pártunk. De nem itt, nem most.

ccowboy

09:42Irak…
Az RTL Klub vasárnap esti híradója kiemelten tárgyalta Szaddám Huszein halálos ítéletét. Ennek kapcsán (nagyjából) a következőképpen foglalták össze az ország elmúlt három évét: „Szaddám diktatórikus ámde stabil rendszerének 2003-as megdöntése óta Irakban folyamatosak a harcok, amelyek egyre inkább felekezetközi színezetet öltenek. Így az a veszély fenyeget, hogy a válság polgárháborúvá eszkalálódik.”

Na de, ha nap mint nap egyazon nép, vagy legalábbis állam polgárai ölik egymást, az utcákon szervezett fegyveres bandák garázdálkodnak, mi az ha nem polgárháború. Az „egyazon nép” ebben az esetben természetesen vitatható. Felvethető, hogy Irak létrejöttét tekintve mesterséges képződmény, az első világháború utáni közel keleti térképrajzolás eredménye. Valamint hogy az országban állomásozó amerikai és más idegen csapatok ellen is irányulnak a támadások. A kép ennek ellenére szerintem – sajnos – tiszta: Irakban polgárháború van. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni, a kialakult helyzetet nevén kell nevezni. Még ha ebben az esetben nem is lehet – a megszokottak szerint - az Egyesült Államok kormányának hivatalos álláspontját követni.


(Az RTL Klub honlapján sajnos nem találtam meg a hiradó vasárnapi kiadását, ezért nem tudtam ide belinkelni.)

Geo
 
november 4.
19:46Az elünnepelt ünnep
Megkavarodtunk kicsit, lássuk be -de nem a mi hibánk, hiszen annyi lehetőség állt a rendelkezésünkre. Nem tehetünk róla, hogy már azt sem tudtuk, hogy ünnepeljünk \'56-ot - nopláne november 4-ét. A bőség és az ideológiák zavarában eveztünk, kalimpáltunk mi, a többség és a nagy erőlködésben kezdtük elfelejteni, hogy mire is akartunk annyira emlékezni.

Ebben nyújtott segítséget a Magyar Nemzet ünnepi melléklete, melynek keretében október 23-tól november 4-ig az újság harmadik oldalán az ötven évvel ezelőtti címlapot közölték le ismét. Nézhetünk dokumentumfilmeket, olvashatunk könyveket és újságcikkeket, gyújthatunk mécsest - azok, akik nem voltak ott, mégsem fognak közelebb kerülni ahhoz a korhoz, ahhoz a hangulathoz, azokhoz az emberekhez. Sőt! Utcára vonulhatunk, skandálhatunk jelszavakat, barikádépíthetünk a múltidézés és ötvenhat lyukas zászlaja alatt - nem fogjuk megkapni azt, amit az öreg címlapok olvasásával megkapunk.

Kiállításokon természetesen láttunk már hasonlót - üveglap mögött. A Magyar Nemzet szerkesztőségének ötlete azért nagyszerű, mert az olvasót - egy pillanatra - visszavarázsolja ötvenhatba. Abba az időbe, amikor valaki más, talán pont ugyanott, ahol ő éppen áll- ugyanazokat a sorokat olvasta. A régi szedés, az öreg betűk varázslata ez.
Néhány cikket már nem is ért az átlagos mai olvasó, mégis - a címlap egy rövid időre kiemeli az akkor élőket a dokumentumfilmek fekete-fehér kétdimenziójából, az október 23-a és november 4-e közötti napokról lemossa az ünnep kötelező pátoszát. Visszanyerik mindennapiságukat - és ezzel együtt nagyságukat is.

kjuli
 
november 3.
18:16Ó, a halál
A mai napon a média-komment-blog szerepe legyen a média kiegészítése; sehol nem találtam ugyanis utalást arra, hogy a mai nap Kosztolányi Dezső halálának 70. évfordulója.

Csak egy vers.











Kosztolányi Dezső:
Ó, a halál.



Ó, a halál.

Mi ismerjük csak, pici gyerekek.
Utunkba áll,
s könnyes, pityergő szájunk megremeg.
Ó, a halál.
A játszótársunk és tréfál velünk.
Rohanva száll -
Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
és kacagás közt betöri az orrunk.
Kutakba látjuk, mély vizek felett,
sötét szobákba kuksol reszketeg,
lepedőben - így mondta épp a dajka -
kasza van a kezében, nincsen ajka,
és fondoran vigyáz,
mikor suhan az esti láz,
s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
csontos markába hahotáz vigan.
Övé a bál,
Ő a halál.
Farsangos éjen a nagyok mulatnak,
de kis szobánkba fekete az ablak,
az éjbe kint
Ő ránk tekint.
Mi gyermekek, mi küszködünk vele,
s játékpuskánkat fogjuk ellene.



ccowboy

00:58Médiavízió:szép új világ?
Six-box,ten-box,hundred-box...
Virtuális ketyerék, zsebedben a glóbusz.
Igazság,hazugság,valóság:relatív.
Csak a tények makacs dolgok.

A tények makacs dolgok?

moralisa

KOMMENT:
(1) ccowboy: Ne felejtsük el azt sem, ki alkotta az illusztrációként szolgáló plakátot :) Ez a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (álvalóságügyi minisztérium) szellemi aktivitását dícséri :-D Érdemes felkeresni Magyarország legígéretesebb urban warriorjainak holnapját, a http://www.mkkp.hu - n.
 
november 2.
12:59 Cuki, te édes
Végigtekintve e viharos ősz eseménysorain, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy néha a legbanálisabb dolgokból lesz szenzáció. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy a napvilágra került Gyurcsány-beszéd, a tüntetések, vagy Orbán brüsszeli szónoklata viszi el a pálmát, az nagyon téved. De még Kiszel Tünde Venus istennőként való újjászületése, és Zalatnay Sarolta mellimplantátum számának megváltozása – a művésznő a jól értesültek szerint 570-ről 400-asra cserélt -, is eltörpül a legújabb őrület, a Cuki-mánia mellett.

Cuki, aki korábban Édi névre hallgatott, a pop műfajában éli ki művészi ambícióit. Dala, a \"Cuki vagyok” már egy ideje terjed a Világhálón, sőt az ifjú tehetség 30-án, hétfőn a TV2 stúdiójában is megjelent. Különben tényleg szimpatikus, szolid teremtésnek látszik, így aztán nem is értem, hogy a „tök zsír” és „smuccantás”-féle szavak hogyan lehetnek a kedvencei. (Idősebbek szótár nélkül ne is próbálkozzanak a szövegértéssel!) Jó ideje töröm már azon is a fejemet, hogy vajon miért próbál mindenáron bevezetni minket a női butaság titkos és rózsaszínű termeibe a 16 éves gyermek.

Cuki menedzsere a nézők felvidításáról beszél. Szívesen hivatkozik a „Kis tehén” nevű formációra is, holott Cuki dala legfeljebb Uhrin Benedek korai zsengéinek színvonalát éri el. Amúgy a fentnevezett impresszárió rendkívül okos ember lehet, hiszen rájött arra a Győzike óta népszerű alapigazságra, hogy a jó hang csak púp az énekes hátán.

Abigél
 
november 1.
22:48Rémálom
Azt álmodtam, hogy trendi voltam.

Ébredés után neszkafét szürcsölgettem (háromazegyben), aztán elővettem az intelligens hűtőmből a kedvenc bifidusz esszenziszes joghurtomat.
A kelet egzotikus hangulatát idéző, bőrömet bársonyossá tévő tusfürdővel zuhanyoztam, és a legújabb, kétezer per perc rezgésszámú elektromos fogkefével és hét gyógynövényt tartalmazó fogkrémmel varázsoltam egészségesen szikrázóvá mosolyomat.
Élvezettel néztem a tükörben, ahogy a mikrolipidek pórusaimba behatolva látványosan kisimítják az arcbőrömet.
A napközbeni nehéz helyzetekre felkészülve izzadásgátló dezodort használtam, ami nem hagy foltot a ruhán, és belebújtam tartósan friss illatú hófehér ruháimba (pervollal mosva).
Illatos, selymes és erős szálú hajamat fújta a szél, míg húsz centivel a föld felett haladva az autómig lépdeltem.
A sasokkal versenyre kelve, zöldhullámon suhantam a munkahelyemre.

Azt álmodtam, hogy Ebédelni a mc donald’s-ba mentem (i’m lovin’ it), és munka után a barátaimmal tértem be némi kalóriamentes édességre és egy cola lájtra a sarki cukrászdába.
Ha beteg voltam, eszembe nem jutott megkérdezni kezelőorvosomat vagy gyógyszerészemet, csak bekapcsoltam a tévét, és az első reklámblokk javaslatot tett rá, mivel kezeljem fejfájásomat vagy náthámat.

Azt álmodtam, hogy a reklámok a barátaim voltak. Szerettem őket, mert értesítettek a legújabb termékekről, mert megmondták, milyen vitamint adjak a gyermekemnek, hogy egészséges maradjon, hogy milyen édességet ehet és milyen játékot szeretne.
Megmondták, hol vásároljak, és hol vegyek fel hitelt. Azt is, hogy melyik telefonszolgáltatót vagy autót válasszam.

Azt álmodtam, hogy reklámokat nézek, és buzgón jegyzetelem, mi hiányzik még a tökéletes életemből, hogy aztán az első hipermarketben beszerezzem.

Azt álmodtam, hogy a reklámok megcsaltak. A bőröm hatvan évesen ráncos lett, a joghurt ellenére három kilót felszedtem, a náthámra pedig nem használt a tévében látott csodaszer.
A gyerekem a fejemhez vágta a méregdrága csillagharcost, mert nem tudott magától repülni. A férjem pedig elhagyott egy nőért, akinek reggel szájszaga van, este fáradt, fogalma nincs róla, mi az a bifidusz esszenzisz, és még tévéje sincs otthon.

Sikoltva, verejtékben úszva ébredtem. Lassan megnyugodva megállapítottam, hogy a szemem karikás, a hajam pedig csapzott. Aztán melegítettem egy kicsit a hétvégi maradék töltött káposztából, töltöttem hozzá egy pohár rémes ízű házibort apám pincéjéből, és megfogadtam, soha többé nem alszom el a reklámblokk alatt.


Galathea
16:20Szabadság, szerelem
Október 23-án a nagy forradalmi hangulat közepette úgy döntöttem moziba megyek. Már nagyon érdekelt Andy Vajna és Goda Kriszta alkotása, ezért fogtam a 73 éves nagymamámat (nem vicc), és elvittem magammal.

Én igazán kritikus szemlélő vagyok, bármivel is állok szemben, de az igazság az, hogy ez egy IGAZI FILM! A 120 perc alatt egyszer sem jutott eszembe, hogy az órára nézzek, örültem az eredeti magyar humornak, a profi akciójeleneteknek, a kiváló színészeknek (Haumann Péter lenyűgözött), és még annak is, hogy Dobó Kata végre nem a szokásos csinibabát játszotta. Eddig - bevallom - nem igazán érdekelt ‘56, nem is tudtam róla többet, mint amennyit középiskolában tanultunk, de ez a film segített átérezni, mit jelentett igazán. Köszönet az alkotóknak érte, mert hosszú idő után végre olyan filmet láttam, ami érzelmekkel öntött el, ami könnyeket csalt a szemembe - nem is egyszer és nem is keveset!

Azóta eltelt több, mint egy hét és folyamatosan figyelem az újságok filmkritikáit a műről. Meg kell, hogy mondjam, felháborít a sok okoskodó, megszállottan hibát kereső, fölényes stílusú kritikus. Van, aki „kínos kudarcnak”, más pedig egyszerűen csapnivalónak tartja. Kérdem én, miért? Mert bosszantja őket, hogy végre elég pénze és profi szakembere volt egy magyar produkciónak? Mert Andy Vajnának akarnak fityiszt mutatni? Nem is értem, hogy képzeli, hogy karriert csinált magának Amerikában...

Manapság arról szól a kritikusok munkája, hogy ki tud jobban kiforgatni és megszólni egy alkotást, aki pedig jó véleményt publikál (pláne egy költséges produkcióról!), azt inkább kinézik maguk közül. Nekem azt jelenti a jó film, hogy képes kiléptetni a hétköznapokból, és a hatása alá kerülök még napokkal a mozizás után is, ha érzelmeket ébreszt bennem. A Szabadság, szerelem pedig ilyen! Bármennyire is fáj...

U.i.: Azóta beszereztem egy könyvet az ‘56-os műegyetemisták visszaemlékezéseiről a film hatására.

LaMona

KOMMENT:
(1)ccowboy: LaMona, csak reménykedni tudok, hogy olvasod még ezt a megkésett kommentet, de engem a blog publikálása óta az érdekel a legjobban, mit gondolt az ötvenhatban 23 éves nagymamád a filmről? Azt gondolom, egy ilyen filmről talán a legérdekesebb vélemény az Ő korosztályáé lehet...
 
október 31.
22:39MEZTELEN DIDIK, VEGYETEK VISSZA....
ha nem is magatokból -, de legalábbis magatokra egy-két gyermektenyérnyi ruhadarabot!
Ugyan az elmúlt néhány év alatt már természetessé vált, hogy a politikai eseményeket, tudományos felfedezéseket, természeti katasztrófákat ismertető koraesti tv-műsoroktól kezdve a pizzaszósz reklámokig - akár, mint dekoráció, akár, mint sokkoló kísérlet, vagy tartalom helyett - mindenütt duzzadnak a szilikonmasszától csurig töltött cicik…
Már fel sem tűnik, hogy a nem éppen irodalmi színvonalukról, és szavahihetőségükről híres újságok legelső lapjain szépen fejlődő pornóiparunk egyik felfedezettje, vagy éppenséggel Nemzeti Színházunk ünnepelt üdvöskéje cipeli masszív kőtömbökként - egyébként betegesen sovány mellkasán - a plasztikai sebészek virgonc túlkapásaiból összeeszkábált, valódi női emlőkhöz már sohasem hasonlítható, megcsúfolt kebleit.
Hol vannak már a hajdani, méltán sexszimbólummá nyilvánított jelenségek férfiszíveket dobogtató spontán szoknyalibbenései, a búgócsigahangú, lassú mozdulatú sanzonénekesek hímeket vadító szemrebegtetései, a lélegzeteket elállító, épp, hogy átlátszó, csipkés dekoltázs…

Ó, ti, a térfogatotokban, szabásotokban, mellbimbóitok formájában sziámi ikrekként egymásra hasonlító, ambíciózus, divatdiktátor, mesterséges didik!
Hagyjátok már ellazulni a már csak egyes testrészeivel gondolkodni képes, ill. gondolkodni kényszerített szegény férfinépet!
A büszkeségtől majd’ szétrobbanó kebleitekkel nekik ne kenőmájast, gyomorkeserűt, folttisztítót, rovarirtót, ne adj Isten, polgármesterjelölteket reklámozzatok!
Ha mindenképpen árusítani akartok, akkor adjatok olcsó kéjt kemény pénzekért, vagy akár kisebb összegek ellenében, keltsetek soha be nem teljesülő, sóvár vágyakat -, vagy tápláljatok csecsemőket, így téve kreatívabban, hasznosabban, közszemlére saját magatok…
De legyetek végre felöltözöttebben, többet sejtetőbben -, így kívánatosabban, eredeti funkcióitokhoz híven sokkal inkább önnön magatok -, vonuljatok vissza rendeltetési helyeitekre, a fehérneműitekbe… nem gyilkolva tovább a haldokló szemérmet, a jó ízlést… ne fojtogassátok a levegőért kapkodó férfi-fantáziát…
De ami ennél is fontosabb!
Hagyjátok már végre tartalmasabban, lényegre törőbben, kevésbé hatásvadász eszközökkel, több alkotóerővel működni a médiát!


lombardi mona
14:17A házimunka hősei
A minap férjem büszkén állított haza két liter tejjel és egy kiló kenyérrel, hogy ő akkor most bevásárolt. Nagyon ügyes volt, hiszen lista nélkül tette mindezt. Igaz, én csak egy csokor petrezselymet kértem....

Ennek kapcsán jutott eszembe a nyáron oly sokat vetített Borsodi reklám-sorozata, az Év férfija címmel. Szerintem telitalálat! A pasik majd elszállnak a büszkeségtől, hogy levitték a szemetet, megöntözték a virágot és lista nélkül vásároltak be. Mi nők azonban el is várjuk tőlük, hogy segítsenek a házimunkában (hiszen otthonunk nem szálloda...). Így nem is szabad letörnünk a lelkesedésüket, még akkor sem, ha fel kell törölnünk az egész konyhát, miután párunk elmosogatott, vagy ha a szennyes zoknikat össze kell szednünk, miután kedvesünk (szerinte) tökéletes rendet tett a nappaliban. Meg kell hagyni nekik az illúziót, hogy ők is házitündérek (na jó, azért tényleg segítenek is :-)).
Azonban ha hajszálainktól eldugult a kádlefolyó, pókok tanyáznak a sarokban, vagy a kertet összesz*rták házi kedvenceink, akkor férjünk/barátunk megjegyzésére, miszerint most mi is megmutathantnánk, mit tudunk, egyszerűen csak odavetjük:\"Jaj, drágám, ez férfi munka!\"

sanna

 
október 30.
23:53Az őrült olasz

Meddig mehet el az emberi gyűlölet?
Sárközi Júlia cikke a Népszabadság Online-on pár napja a főcímen volt, s méltán. Mario De Biasi 50 éves visszaemlékezése az "őrült olasz" fényképész budapesti munkanapjairól szól. Szándékosan a bajt kereste, és a Köztársaság téren könnyen meg is találta azt...

Egy ilyen visszaemlékezés többet tud adni, mint egy egész napnyi október huszonharmadikai ünnepély. Mást ad, de ez talán még értékesebb. Egy történelmi esemény, ha csak a jóról, szépről beszélünk, patinát kap, dicsővé, ködszerűvé lesz. Biasi és társai fényképei adják meg azt a hiányzó részletet, ami megmutatja: valóság volt. Mert ilyesmi csak a valóságban történik.

ccowboy

17:02Végre újra láthatjuk Győziéket! Hurrá!
Fel vagyok háborodva. Na jó, annyira talán mégsem, de akkor is elegem van már Győziből és a családjából. Mármint abból, hogy a tv-ben nyomon lehet követni „kamerák előtt eljátszott” életüket. Örültem, hogy végre lekerült a képernyőről a róluk szóló esti show. És most láss csodát, újra nézheti, aki akarja minden héten őket – döbbentem rá a tv-műsor tanulmányozása során. Éljenek, békében, nyugodtan, de ne készüljön már róluk „show”. Szegény halandó azt hiheti, hogy ők a „példacsalád”, akiket követni kell. Ami egyébként a legmegdöbbentőbb volt számomra, miszerint felmérések igazolták, hogy nagyon sokan nézték ennek a műsornak a korábbi szériáit. Miért kell ilyen színvonaltalan baromságokkal kábítani az embereket? Aki tudja a választ, kérem, jelentkezzen.
bébó
17:01Kedvencem a múlt hétről...
Micsoda szenzáció, emberek, ezt nézzétek a híres/hírhedt Zalatnay művésznő kiszabadult a börtönből (Ha jól informált az egyik magas színvonalú lap október 26-án bocsátották szabadlábra. Igen most lebuktam, néha szoktam ilyeneket is olvasni, hogy le ne maradjak valami érdekesről…). Nem kívánok csatlakozni sem a „szegény Cini”, sem a „jól megérdemelted büntetésed Cini” táborhoz. Azzal sem szeretném senki idejét rabolni, hogy részletesen kifejtsem véleményem a különböző médiákról, amiért annyit zengtek Zalatnay Saroltáról. Amin a legjobbakat derültem az volt, hogy nem tom’ hány tv-adón adták közre az infót, hogy „szegény” Cini első dolga a mellkisebbítő műtéte lesz. Ez még semmi! Az általam egyébként jónak tartott Napló című heti riportműsor el is kísérte az ominózus plasztikai beavatkozásra a művésznőt, sőt láthattuk egészen közelről a használt szilikonokat, melyekkel a „tölcsérgyártó” eddig domborított. Sebaj, Cini ismét adott az embereknek csámcsognivalót, és ha másból nem is, de az utóbbi napokban vele történt érdekfeszítő eseményekből mindenki naprakésszé válhatott. Egyébként ízlések és pofonok, ki mit gondol, szegénynek (mármint Zalatnaynak ugyebár) miből volt erre pénze, és egyáltalán miért ez volt nála az elsődleges elintéznivaló a „kinti” életben. Na jó, ő tudja, én nem akarom bántani…
bébó
16:59Példamutató
Hogy ne csak kritikát, negatív tapasztalatot, élményt fogalmazzon meg az ember a média szerteágazó világából (gondolok itt a bulvársajtóra, a semmitmondó talkshow-kra stb.) az alábbi pár mondatban egy általam példamutatónak tartott magazinműsort emelek ki. Ez pedig nem más, mint az Este, amelyből az érdeklődő mindennap információt kap szűkebb és tágabb környezetének történéseiről. Azt gondolom mind struktúrájában, mind a témák feldolgozottságában magas színvonalon működik. A műsorvezetők (Baló György, Rábai Balázs, Krizsó Szilvia stb.) felkészültsége szintén pozitív. Az interjúalanyokból kimondottan a lényeget próbálják „kiszedni”, már akiből lehet, és nem beszél állandóan mellé. A „nagyszerű” Fókusz és az Aktív című műsorok mellett, melyek a legtöbb esetben a bolhából is elefántot csinálnak egy-egy riportjukban, szóval ezek mellett felüdülés este, megnézni az Estét…
bébó


10:12MÁV= Menetrend szerinti Állandó Várakoztatás!!!
Péntek délután. Végre vége a munkaidőnek, jegy a zsebben, irány a pályaudvar! Még van egy kis idő, gyorsan vegyünk az útra élelmet és szomjoltót, végülis két és fél óra alatt csak elfogy.


Négy óra öt perc, indulás... Na! Indulás már!
Négy óra tizenöt, végre indulás.
Kidöcögünk a Nyugatiból, még látnánk az elsuhanó pesti házakat, ha nem lenne az ablak telefújva festékkel, de támogatnunk kell a művész lelkű fiatalokat, ha festővászon nincs, jó a kocsi oldala is.
Nem baj, van újságunk, olvasgassunk, egy óra múlva úgyis Szolnokon vagyunk.

Menetidő: egyóra harmincöt perc.
Már közeledünk Szolnokhoz, nem baj, harmincöt perces késés még belefér.
Pályaudvar, gyors átszállás, nehogy lemaradjunk a csatlakozásról!
8- as vágány, vonat sehol. Úristen, csak nem elment?
Még be sem jött- halljuk az információt egy padlakótól.
És valóban, a kiírás szerint is fél órát késik majd a csatlakozás. Fél órát, ami elmúlt már tizenkét perccel. Hát akkor várjunk.

Várunk. És várunk, és még mindig várunk, és már egy órája várunk, és egyszercsak megcsillan a távolban piciny vonatunk pislákoló lámpája.
Felszállunk.
Indulás! Naaaa... Indulás már!!!

Tíz perces várakozás után megcsikordulnak a kerekek és szépen elhagyjuk Szolnok állomás területét.
Jaj, de jó már csak egy óra a célig. Végülis az az ötvenhárom perces késés még belefér.
Második megálló előtt, Tiszatenyő határában megállunk.
Állunk, állunk, állunk, negyed óra... Mi van már?

Végre megmoccan a kocsi, néhány méter múlva kinyílnak az ajtók és mint a nyájat, leterelnek minket a vonatról.
Innentől buszok visznek minket.
Buszok?

Rohanás a csatlakozás eléréséhez.
Elérjük, s még ülőhely is akad.
Döcögünk, ugrándozunk a széken; esküszöm jobb mint a Vidámpark. Darabos földúton, tövig nyomott gázpedállal próbálja behozni a késés töredékét a buszsoffőr. Vagy mégsem?

Martfű. Megállunk. Hangosbeszélő: A busz nem közlekedik tovább, innentől vonat szállítja az utasokat.
Mi?????
És ez komoly. Gyors járműcsere, rohanunk a bent álló vonathoz, de minek? Körülbelül negyed órás várakozás után elindulunk.
Már nem számoljuk a késést, mert tudjuk, hogy nagyon sok. Lassan, de biztosan közeledünk a cél felé, de jó, hogy vettünk az út elején muníciót, mert már így is farkas éhesek vagyunk.

Kunszentmárton, a célállomás, már csak méterekre van, de ekkor hirtelen megállunk. Kitör belőlem, egy: Édes Istenem, hát már soha nem érünk haza!!!!!?????
Még egy öt perc és miénk a kis város.
Az állomáson rokonok várnak:
Nem két és fél óra az út? Négykor indultatok, akkor hogy értetek haza negyed kilencre?
Jó kérdés, mi se tudjuk, talán ha a MÁV értesítette volna az utazóközönséget, akkor nem fogtuk volna fel ezt az utat olyan vadregényesnek. De már meg se lepődünk, hiszen a MÁV neve akár ezt is jelenthetné:

Menetrend szerinti Állandó Várakoztatás!

tádé
05:57Nem vagyok kíváncsi...
Én sem...

Megyeri Nikolett
 
október 28.
23:02Traktorral behajtani tilos!
A KRESZ szabályai a technikai fejlődés hatására gyakran változnak. Fontos hogy rögzítsük a gépjárművek maximális sebességét vagy kötelezővé tegyük a gyermekülés használatát. Ezen a téren politikai színezetet szombatig még nem tapasztalhattunk. Ekkor azonban megtörtént a csoda: vettem egy Magyar Hírlapot. A címlapon hatalmas fotó hirdeti a városháza döntését, miszerint több mint száz táblával tiltotta ki a mezőgazdasági gépeket a belvárosból. Hurrá! Lesz egy nyugodt hétvégénk. Okos! Nem hiába, határtalan a magyar leleményesség. Komolyan mondom minden tiszteletem az ötletadónak. A demokrácia nevű társasjáték euróvíziós vetélkedőjén tuti dobogós helyen végezne. Miért van szükség a fent említett tevékenység végrehajtására? Tán fogytán a könnygáz? Bocsánat, kicsit elragadtattam magam. Térjünk vissza a tárgyhoz! Mezőgazdaságunk az uniós csatlakozás vesztesei közé tartozik. Tény, hogy a franciák, olaszok és a dánok, a legnagyobb exportőrök, nem akartak még egy konkurenciát a piacon. Ezért lehet a legtöbb üzletben külföldi tejet kapni. Viccesen hangzik egy olyan országban, ahol a mezőgazdaság a lehető legjobb feltételekkel rendelkezik. A Monarchia óta jelentősebb kiviteli cikkeink mind ebből a szektorból származnak. A kormány konvergencia programja a gazdákat duplán érinti, nem csak az adóterhek növekednek, hanem az állami támogatások is csökkenek. A 21. században lehetetlen ezen juttatások nélkül sikeresnek lenni. Érthető az elégedetlenség, bár tegyük hozzá, ez minden kormány ellen megnyilvánult, Európa minden országa hasonló cipőben jár. A különbség csupán a beteg tüneteinek a kezelésénél van. Az Alkotmány biztosítja a demonstráció lehetőségét köztereken, a hatályos jogszabályok betartása mellett. Tehát a Magosz felvonulhat Budapest utcáin, de a KRESZ szabályait nem hagyhatja figyelmen kívül. A Kossuth téren csatasorba állíthatja gépeit (amit már az előbbi szabály kizár,majd a második megerősít): az Országgyűlés előtti placcot ugyanis nyilvánították. Tüntetés ezeken a helyszíneken nem lesz, de miért is lenne? Három fő követelésük a következő: a kormány vegye le napirendről a földtörvény tervezetét, vesse latba minden befolyását a kukoricaintervenciós szabályok módosítására és tiltsa meg a génmanipulált növények magyarországi termesztését és importját. Ez a harmadik pont szíven ütött. Megdöbbentem saját tájékozatlanságomon, nem is tudtam, hogy ez legális itthon. Tudom, hogy fontos a profit minden ágazatban, de, legalább amit megeszünk (fizikálisan, nem verbálisan) legyen természetes, mindenféle manipulációktól mentes.

pernudo
14:02A pecsétre kérem, írják rá: Áldozat
Vajon miért bélyegzünk meg embereket? Miért szeretjük azt mondani rájuk: a visszahúzódó, a hataloméhes, a hírnévfüggő, a szélhámos, a hirtelen haragú, a hivalkodó, a kedves, a segítőkész stb. Miért? Félreértés ne essék, én pontosan ugyanezt teszem.

Beskatulyázom az ellenszenvest, onnantól ő csak rossz lehet, kizárólag zavaróan viselkedhet, és jót még véletlenül sem tehet. Akit pedig megkedvelek, annak nem akarom észrevenni a hibáit vagy csak akkor, ha sok időt töltök vele, ha régóta ismerem. Pedig mindenkinek több oldala van. A kedves lehet sokszor a legalattomosabb, az ellenszenves pedig (jajj, de nehéz bevallanom) segítő kezet nyújthat másoknak. Bármennyire is tiltakozunk az előítéletek ellen, mindannyian alkotunk. Aki fennkölten hangoztatja, „én sohasem ítélkezem, nem gyártok sztereotípiákat”, az nem mond igazat. Fintorgunk a hajléktalanon, összesúgunk a szép emberek háta mögött, elismerően nyilatkozunk az okosokról. Többnyire.

Belegondoltunk már abba, hogy ugyanezt tesszük azokkal az emberekkel, akiket meggyilkoltak? Akikről sohasem hallanánk, ha nem brutális módon érne véget az életük? Sokszor a nevüket sem tudjuk. Ő számunkra AZ ÁLDOZAT. Akit fejbelőttek, akivel ötven késszúrás végzett, akit felgyújtottak, aki öngyilkos lett. Például Pénzes Henriettáról lehet, hogy sohasem hallottunk volna, ha nem az egyik legkegyetlenebb gyilkosság áldozata lenne. Eszünkbe jutott egyszer is, hogy ő több volt, mint a felgyújtott lány? Ő is érzett, szeretett, haragudott, sírt és nevetett. Őt is ölelték, és őt is taszították. Mik voltak az álmai, a vágyai? Gyerekkorában neki is elvették a játékát, majd egy kisgyerek a homokozóban megosztotta vele a sajátját? Valószínűleg.

Néha szeretném, ha létezne egy alternatív médium, ami mindig pontosan az ellenkezőjéről írna, beszélne, mint a többi. Nem az lenne a főcíme: „A felgyújott-megerőszakolt tinédzser apja vérbosszút kiált”.
Ez az újság arról írna, mi minden történt vele, mielőtt ő lett a Felgyújtott Lány. Ne az legyen élete fő eseménye, ahogyan az véget ért, hanem ahogyan előtte teltek a napjai. A hétköznapokon mindig felülkerekedik az erőszak. Pedig lassan gyakoribb lesz, mint a békesség. Az emberek valami különös oknál fogva éheznek a brutalitásra. Azok is erről beszélnek, akik egyébként kerülik a véres jeleneteket a filmekben, a televízióban, az újságok fotóin. Lehet valami emberfeletti erő abban, ha szokatlan módon múlik el a lét. Marilyn Monroe ettől lett halhatatlan (paradoxon?), Hitler ettől maradt legyőzhetetlen. De róluk többet tudunk, mint ismeretlen sorstársaikról. Truman Capote a gyilkosokra volt kíváncsi, mikor megírta „Hidegvérrel” című regényét. Nem akarta, hogy az emberek tudatában kegyetlen ösztönlényként maradjanak meg. Pedig őket sokkal inkább megilleti a bélyeg, mint az áldozatokat. A kivégzett család tagjai viszont továbbra is maradtak elvágott torkúak és arcon lőttek. Én mégis hiszek benne, hogy „A Rendkívüli az átlagemberek útján rejtezik!” (Paolo Coelho)

LaMona
 
október 26.
23:38Mindenszentek - avagy egy kis nempolitika
Ma este, a buszon hazafelé utazva álmosan lapozgattam az eheti PestiEstet, mígnem annak „Hallojárat” c. vezércikkére akadtam, amely ezúttal, időszerűen a Halloween történeti hátterét fejtegeti. Volt ott mindenféle mindenszentek, meg kelta hagyomány, cukorkagyűjtögetés és angolszász popkultúra. Bennem pedig egyre erőteljesebben fogalmazódott meg, hogy egy kedves barátnőm röpke fél órával korábban – egy Helovín buli apropóján – beavatott e jeles ünnep „igaz” történetébe, ami természetesen nem egyezett az újságban olvasottakkal. Ezért gondoltam, amint hazaérek, utánajárok a dolognak, és tiszta vizet öntök mindenszentek poharába. Ám a fent említett cikk szerzőjének tömör megfogalmazása, miszerint a kérdés megoldása nem egyszerű, igaznak bizonyult. Valóban nem az. De azért sem adom fel! És amit így elalvás előtt, rendíthetetlenül doromboló cicámmal az ölemben a világhálóról összeböngésztem, megosztom veletek:
Kezdem az egyszerűbbik végén, vagyis ott, hogyan lett a furfangos anyaszentegyház révén mindenszentek a korábbi pogány hagyományból: Az viszonylag egyértelműnek tűnik, hogy az ősök szellemei előtt tisztelgő kelta szokás megszelídítésére a 7. században IV. Bonifác pápa vezette be a mindenszentek ünnepét. Az egészen a 800-as évekig május 13-án tartott keresztény egyházi ünnepen így mindazon szentekről emlékezett meg, akiknek amúgy nem jutott saját nap a kalendáriumban. (Micsoda gyakorlatiasság szorult már akkor is a szelíd nép jó vezetőibe!) A mindenszentek utáni nap a halottak napja, „a tisztítótűzben szenvedő lelkek emlékezési napja” (Magyar Nagylexikon, 9. kötet, 162. old). Ilyenkor a keresztény hagyományok szerint alamizsnát kellett adni a falu szegényeinek a család halottainak purgatóriumból való szabadulásáért, és a többi.
Ám aki kicsit is szemfüles, ezen a ponton, vagy már hamarabb felteszi magának a kérdés, hogy „Jó, de mi volt Bonifác pápa és az ő szentjei előtt. Hát igen, itt ágaznak el a szálak.
Korábban említett jó barátnőm, Orsi verziója szerint a régi hiedelem úgy tartotta, ezen a napon a holtak visszatérnek, és ha ez emberek nem vigyáznak, a testükbe bújnak. Ezért mindenféle maskarákkal kellett őket elijeszteni.
Más források azonban a holtaknak kitett alamizsnát emelik ki. E szerint a kelta Samhain ünnepén vándoroltak a lelkek a holtak birodalmába, akiknek útját étellel és borral könnyítették. (lásd magyar nyelvű Wikipedia cikk a Halloween-ről)
Megint más források szerint azonban Samhain ünnepe az év sötét felének eljövetelét jelezte. Ekkor vágták le téli húst biztosító a jószágot. Annak meghatározása azonban, hogy milyen cudar lesz a tél, és így mennyi élelemre lesz szükség, a papok (druidák) feladata volt, akik ehhez a holtak szellemeit hívták segítségül. (lásd angol nyelvű Wikipedia cikk a Halloween-ről). Persze itt is feltűnik a halál motívuma…
Egyszóval be kell valljam, hogy nem sikerült kibogoznom Halloween pontos eredetét. Valami sejlik mindezen magyarázatok mögött, de túl álmos vagyok a további kutatáshoz. Az Orsi által szervezett buliba viszont biztos elmegyek, annak rendje s módja szerint beöltözök valami ijesztőnek (különben belépőt kell fizetnem), és majd eszem-iszom a holtak és minden szentek egészségére.

Geo
19:25jogok gyakorlása
Október 23-án este fővárosunk irányába utazva a vonaton csörög a telefonom, és a szüleim kérdezik aggódva, hogy mégis merre járok, mert aggódnak értem az ott zajló események miatt. Mély döbbenet lesz úrrá rajtam, mert a szüleimre nem jellemző, hogy arra kérnek, hívjam fel őket ha hazaértem, hogy egyben vagyok-e! Akkor már tényleg nagy lehet a baj gondolom magamban..és lám, mikor leszállok a villamosról a Gellért téren, kiderül, hogy gyalog leszek kénytelen megtenni a hátralevő utat hazáig, mert számos honfitársam, arra hivatkozva, hogy nekik joguk van „tüntetni”, randalíroznak az utcákon, és korlátozzák eközben az én jogaima! Mivel nekem meg az állampolgári jogom, hogy villamossal jussak el az úticélomig, és nem gyalogolva száz kilós táskával a vállamon. A rendőr csak annyit tud mondani, hogy ha tényleg abba az írányba megyek, akkor legyek óvatos!? Már a régi nagy filozófusok is megmondták, hogy mindenki személyes jogai addig terjednek, amíg azok mások jogait nem sértik! Hát most úgy érzem, hogy sokunk jogait sértették! Most menjünk mi is - akik csak haza szeretnénk jutni épségben - tüntetni!?

Pandora
12:08Gyerekkel vagyok...
Október 24-e, reggel, TV2 Mokka. Havas Henrik mélabús, semmibe vesző tekintettel köszönti a nézőket, majd némi célzást tesz az éjszaka folyamán történtekre. Műsorvezető társa, Liptai Claudia elmosolyodik, és közli, hogy ő 11-kor megetette a gyereket, majd lefeküdt aludni. Vállat von, széttárja a karját. Pedig ez az a pillanat, amikor az imént említett kisded sorsa senkit sem érdekel. Sőt, az egyszeroi néző már csak azon bosszankodik, hogy miért nem a Jakupcsek-Csiszár páros vezeti a műsort. Merthogy ők mindig naprakészek, felkészültek és lelkesek. És az objektív tájékoztatást sem keverik össze az érdektelenséggel. No persze a heccelődés, a jópofa adok-kapok az adás része. Mégsem hinném, hogy egy ilyen reggelen a műsorvezetők magánélete lenne a legfőbb téma. Nem is kellene felmentést kapniuk más irányú elfoglaltságuk vagy pillanatnyi lelkiállapotuk miatt. A néző ennél jóval több figyelmet érdemel. Hiszen kiért is van tulajdonképpen a műsor?

Abigél
00:03Bp.
Ide felköltözni sikk, többedmagaddal, albérletbe. Vagy kiköltözni innen, egy közeli kistelepülésre, citromsárga házba és nap mint nap kényelmetlen körülmények közt ingázni az otthonod és a munkahelyed között. De én ebben a városban születtem és itt is cseperedtem fel. Úgyhogy felköltözni már eleve nem tudok. Kiköltözni pedig eszemben sincs. Nem lennék meg e nélkül.
Bp. A berendezett telefonfülkék városa. A város, ahol tépsz. Már amikor. A város, melynek közlekedési hálózatánál csak közvélekedési hálózata hordoz abszurdabb vonásokat.
A függő város. Akár egy narkós erei a szert, úgy áramoltatja keresztül utcáin a hasznos tömegekbe keverve az őrülteket és a félősöket.
A város kaméleonhidakkal. Akik, ha kell, néma pszichológusok Pesttől Budáig. Vagy cinkos gardedámként kísérik a szerelmeseket. Vaspáholyok. Nem haragszanak akkor sem, amikor a részegek Dunába irányzott hányása vagy vizelete őket találja el.
Metróhangon beszél. Illata a szappanboltból kiáramló vegyi virágillat, mely a Jászai tér szmogjával keveredik. Lyukas szemű oszlopistenek kőfrizurái tekerednek rá, hogy szét ne essen.
Mikor harsány színeire szállok, egy ideig eltűr és aztán sem ken el magán, csak finoman átemel egy háborítatlanabb helyre, vigyázva arra, hogy hozzá ne tapadjanak, le ne szakadjanak a szárnyaim, nehogy hangya legyek.
Esőben, amikor a kabátom ujjával letörlöm a párát, az ablakot kintről borító esőcseppek törésében pointilista festménynek látszik. Ahogy nyilván minden más város is. De azokkal ellentétben erre mondhatom azt is, hogy a városom. Pedig nem vagyok épp egy Ráday Mihály.
Egy savanyú boroktól dohos éjszakán, mikor kiköp a hetedik kerület, még eldöntheted, hogy állós vagy ülős. Ha állós, akkor Rákóczi Pékség, arrogáns, kékre festett szemhéjú néni, műanyag poharas saláta, sajtos kifli. Ha ülős, akkor Múzeum és szintén saláta, kukorica vagy brokkoli, esetleg gomba, császárzsömle melegítve és rosé.
A város, melynek címerét rég le kellene már cserélni és az új változatra a párducmintás, női pizsamát és mexikói kalapot viselő, biciklijéről „Madonna” márkanévre keresztelt hajdíszeket kínáló koldus képmása kívánkozik.
A város, ahol fáznak a kaputelefon-nyomógombok. Ahol többet kellene csengetnünk, hogy átmelegíthessük őket.

Megyeri Nikolett
 
október 25.
23:30SZERELMEM, MILAN
Tizenkét óra munka után végre hazaértem. Egész nap egyetlen kép lebegett a szemeim előtt, méghozzá az, hogy a kedvenceim ma ismét kifutnak a pályára. Hetek óta mást se hallani, mint a Milan mélyrepüléséről szóló híreket. Ez rettenetesen zavar, éppen ezért gondolok minden meccs előtt arra, hogy na majd most! Most aztán tényleg megmutatjuk a világnak! De a vége mostanában mindig ugyanaz. Pocsék játék, pocsék végeredmény. Aztán jönnek a nagy fogadalmak, hogy „Elég volt!”, meg hogy „Soha többé nem nézek meccset!”, na meg a kedvencem, hogy „Végeztem a focival”! Másnap persze veszek egy újságot, és én vagyok a legjobban felháborodva azon, ha imádott csapatom imádott játékosait kritizálják. Szóval... Kezdődik minden elölről. Görcsös várakozás, imára kulcsolt kéz, és a már jól megszokott idegbaj. Természetesen ma sem volt ez másképp. És mivel a tévé nem közvetítette a meccset, de még azt sem, amelyiket kellett volna, maradt az internet, és az AC Milan honlapja. Ekkor lettem még idegesebb, mivel az első, amit megpillantottam az oldalon, egy hatalmas „Válság!” felirat volt. Hát már itt is? Miért, hisz ők is csak emberek! Igen, én is örülnék, ha mindig csak nyernének, de sajnos az élet nem így működik. Egyszer fenn, egyszer lenn. Így kerek a világ. Ettől sport a sport, ettől foci a foci. És bármi legyen is az eredmény, reggel az első dolgom ismét az lesz, hogy veszek egy újságot.

Indira
21:23Magyar online
A T-Online-nál szolgáltatás-csomagot szerettem volna váltani, és mint mai modern ember, természetesen online, az interneten keresztül. Sajnos ez nem sikerült, mivel az online ügyfélszolgálat fejlesztés miatt nem működik - meg nem jelölt időpontig. Ez a bizonytalanság felbosszantott; meddig kell még a lassabb letöltésekért többet fizetnem?
Így hát gondoltam egyet, és beléptem a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség honlapjára, hogy panaszt tegyek, miszerint a T-Online nem közölte a pontos határidőt, amikorra elkészülnek a fejlesztéssel. (Megjegyzem, pár nappal ezelőtt még rajta volt a konkrét dátum....) Nos, itt a következő meglepetés várt:

„Szíves elnézését kérjük, technikai okok miatt a panaszbejelentés honlapunkon átmenetileg szünetel.
Kérjük, hogy panaszát postai úton a területileg illetékes felügyelőség címére jutassa el!”

sanna
21:21tényleg...
... hiányzik a komment lehetőség

Borka02
17:13Értékrend
Én is hanyagolnám azt,hogy aktuál politikával foglalkozzak,miután az előttem szólok (írók?) már kivesézték eléggé a történéseket,szóval jöjjön valami más...

Van néhány oldal amiket rendszeresen látogatok,naponta többször is.Na az egyik ilyen linkekkel teli oldalon találtam ad, tehát reklám kategóriában az alábbi filmecskét.

A film azt mutatja be hogyan csinálnak egy átlagosnak mondható lányból a sminkesek,fodrászok plusz a photoshoposok egy vonzó csajt akinek arcát egy szappanreklámhoz használják fel egy óriásplakáton.

Ami engem elgondolkodtatott ezzel kapcsolatban az az,hogy ilyenek miatt alakul ki a nőkben egy téves értékrend,mert a tökéletes,szép,vonzó,kifogástalan alakú,dús keblű,vékony stbstb. modelleket látják a különböző reklámokban,posztereken,újságokban,magazinokban.Ezek alapján nyilvánvalóan azt vonják le,hogy a nő ideálnak így kell kinéznie,miközben ezek a képek digitálisan annyira átdolgozottak,hogy az eredti képhez gyakran csak nyomokban hasonlít.

Itt a link.

mókaficek
13:16Rendesen rémes?
Gondolom senki sem veszi rossz néven, ha nem politizálok, nem véleményezem az egyébként „a csapból is folyó” eseményeket. Egy kicsit könnyedebb vizekre szeretnék evezni.

Ha jól emlékszem, először egy busz hátulján pillantottam meg a feltűnően színes hirdetést, amin a feltupírozott hajú Bándiné, a kissé kopaszodó Bándi úr, és igen idétlen gyermekei hirdették bárgyú mosolyukkal az új sorozatot. Mesterkélt és erőltetett, ez a két szó jutott hirtelen az eszembe. Hiszen nemcsak az amerikai sorozat alapötletét vették át, hanem a színészeket is teljesen olyanra próbálták formálni, mint amilyenek a tengerentúli Bandy-ék. Hát igen, a névválasztás is eredeti....
Ezekután a Nők Lapjában olvastam róluk egy igazán érdekfeszítő és tartalmas interjút, ami után végképp késztetést éreztem, hogy megnézzem a sorozat következő epizódját. Előtte még egy kicsit kutakodtam, mi is a köz véleménye ezen zseniális, eredeti ötletről. Így erős előítélettel felvértezve ültem le a tv elé tegnap este.
De „csalódásomra” annyira mégsem volt rémes. Igaz, a színészek „szavaltak”, és sok régi Bandy-poén visszaköszönt, de azért nevettem is rajtuk. Hiszen valljuk be, mi is szívesen beszólnánk néha párunknak, szomszédunknak, barátainknak, csak nem merjük megtenni. Ők megteszik, és saját éles megjegyzéseiken nevetnek. Nem sértődnek meg, hanem visszavágnak. Igaz, ezt tették kb. tizenöt évvel ezelőtt is, csak nem egy budapesti lakásban....
Ja igen, hogyan lehet egy magyar cipőárusnak és munkanélküli feleségének ilyen puccos lakása?

sanna
11:56Egy komment
A hvg.hu médiablog rovatának szerzője a Bálint György-iskola hallgatói blogjának indulására reagálva felhívja a figyelmet a Masa.Blog hiányosságaira. Noha Pollner véleményével ellentétben nem vagyok meggyőződve arról, hogy a blog nem blog hozzászólási lehetőség nélkül, azt pontosan tudom, hogy itt, a hallgatók blogjában nagyon hiányzik. Kommentezhetnék egymást, találkozhatnának az olvasói reakciókkal... – valóban jobb lenne.

Sajnos igaz, az eMasa és a muosz.hu programozásához nem a legszerencsésebb partnert választottuk, ezért a következő hetekben, hónapokban mindkét honlapon több korrekciót végrehajtunk majd. Ezek egyike lesz, hogy a Masa.Blog bejegyzéseire az olvasók is reagálhatnak.

Addig is jó olvasást mindenkinek!

Bellai László, az eMasa főszerkesztője

11:34Gyurcsány - affér. Busásan kapunk, „masásan” adjuk
Az utóbbi hónapokban gyökeresen átalakult a hazugság szónak a jelentése. Nem kicsit, nagyon;)) Pártállástól függetlenül, megdöbbentő volt hallgatni a miniszterelnök úr Balatonöszödön elhangzott és nyilvánosságra került szavait. Persze napokkal később a bal oldal szimpatizánsai kedvükre szemezgethettek az általuk helyesnek vélt vagy tűnő magyarázatok közül, melyek mentőövet nyújtottak a fuldokló idealizmusuknak. A képlet egyszerű: ő valóban hazudott, de mégsem kell lemondania, hiszen a politikában mindenki hazudik. Így a dolgot máris a helyére tettük. Sok embert megnyugtatott ez a variáció, rengeteget viszont nem. A „balhésak”, ők nem értik. Itt álljunk meg egy pillanatra. Próbáljuk meg értelmezni a történteket. Az igaz, nem egyszer előfordult a politika színpadán, hogy egy miniszterelnök (gyengébbek kedvéért: közjogi MÉLTÓSÁG) nem mondott igazat. Mindenki tisztában az Egyesült Királyságban, hogy Tony Blair vagy éppen az USA-ban, George W. Bush enyhén szólva is fényévekre van attól, amit mond és attól, amit cselekszik. Jó példa erre Irak, vagy a terrorizmus ellen vívott „demokratikus” háború. Viszont soha, egyetlen alkalommal sem ismerte be, értsd: hivatalosan nem erősítette meg az általa mondott és a valóságban létező halmazok, közös részhalmazának a hiányát. Ilyen esetben a Lajtától nyugatra nem mennek az emberek tüntetni, ugyanis egy politikus számára evidens, hogy távozik posztjáról. Bill Clinton személyében már volt példa ennek ellenkezőjére. Esetében azonban magánéleti aspektusa volt a dolognak. Nem az egész nemzetet érintő választási csalás. Hihetetlen számomra az egoizmusnak az a mértéke, ami képes elhitetni egy emberrel, hogy egyedül ő képes és jogosult az ország vezetésére. Orbán Viktor a hatalom akarásában hozzá képest egy lányos kamasz.

pernudo
00:04Élő adás II.
Vannak csatornák, országok, ahol az élő adás műfaja hagyományokkal bír. Tapasztalt újságírók profin közvetítenek a helyszínről, kommentálják az eseményeket – tudva, hova álljanak, kiket kérdezzenek vagy beszéljenek-e egyáltalán. Az élő tudósításnak is megvannak a maga szabályai és hazánkban vajmi kevés lehetőség nyílt ezek elsajátítására. Eddig nem volt saját vulkánkitörésünk, terrortámadásunk – néha jön ugyan az ár, de a centinként emelkedő vízszint élő közvetítése nem biztos, hogy kielégítené a vad tornádókhoz és távol-keleti szökőárakhoz szokott közönséget.
Hétfőn azonban végre a hazai média is alkalmat kapott a bizonyításra – és meg is ragadta azt két kézzel, erősen. A TV2-n az ismert média-házaspár próbálta meg bölcs és kevésbé bölcs kérdéseivel, megjegyzéseivel kitölteni a stratégiai megmozdulások közt eltelő időintervallumokat. A köztévén ugyanez a feladat Nika Györgyre és az ostrom végharcainál jelenlévő két segítőjére, D. Bányász Gergőre és Nemes Tamásra hárult, akik mindent megtettek a nézők hiteles és részletes - néhol talán túl részletes- tájékoztatása érdekében. Mert kit érdekelhetett vajon - miközben a zavargók székesfővárosunk kirakatait törték be és benzinnel locsolták le sebtében emelt barikádjukat - a műsorvezető őszinte meglepetése és kérdezősködése azzal kapcsolatban, hogy Nemes Tomi (becéző forma, ahogy azt a forradalmi pertu diktálja) hogyan kerül olyan gyorsan egyik helyről a másikra. Tomink elárulja, hogy biciklin ül, most is éppen teker, azért liheg és hogy a tudósítás így is egyszerűen megoldható – ahogy azt a nézők is tapasztalhatják.
D. Bányász Gergő egy ideig a kritikus „senki földjéről”, a tüntetők és a rendőrök közti szabad szakaszról, tájékoztatta a nézőket, majd a barikád áttörése után élő adásban vállalkozott annak átmászására. Ennek eredményeképpen Magyarország végighallgathatta, ahogy tudósítónk végtelenül hosszúnak tűnő másodpercek alatt és heves szuszogás közepette, áthágta a törmelék-akadályt. Akcióját senki sem bírálta felül.
A profizmus néhol fájó hiánya és számos üres járat tette az október 23-i események közvetítését kissé akadozóvá. Néha ugyan bejelentkezett egy-két felelős tisztviselő, politikus – de még így is túl sok idő maradt biciklis tanácsokra, drámai lélegzetvételekre és butuska kérdésekre.
Sebaj. Tanulni fogunk hibáinkból és a legközelebbi forradalomra kicsit jobban összeszedjük majd magunkat.

kjuli
 
október 24.
23:05A tévé kékes bársonyával kibélelt világ...
Van egy találó kép Ákos 1956 című számában a tévé kékes bársonyáról.

Tegnap magam is ebbe a gondolati tespedésre csábító bársonyba süppedve követtem az évforduló eseményeit.

Az éber csatorna-szörfözésnek és a mohó információgyűjtésnek az lett a következménye, hogy valószínűleg ismét közepesen súlyos média-túladagolást szenvedtem. Ha álmodtam volna tegnap éjjel, biztos Nika György véresen objektív arcát láttam volna mindenhol kékes gázfelhőben, ahogy hol a Máté-Bárdos páros hangján szürreális kánonban, hol forró nyomon, a barikádok mögül kiabálva sorozza rám a tüntetések egymásnak ellentmondó adatait.

A tévé kékes bársonya. A kép tömény, mint egy Jägermeister, és találó, mint egy gumilövedék.

Néhány napig még lábadozom, ezért ahelyett, hogy a látottakról, a „semleges” újságírásról és a demokratikus jogállam mibenlétéről polemizálnék kuszán és hosszasan, maradok csak annál a gondolatnál, ami minden torz benyomás lecsengésekor jutott eszembe a hetek óta húzódó kínlódással kapcsolatban:

Churchill mondta egyszer két szivar között a társadalmi rendszerekről és a demokráciáról elmélkedve:

„The gold medal hasn\\'t been awarded yet, but won\\'t be awarded anytime.”

Szóval így vagy úgy, nekünk is be kell érnünk az ezüstéremmel.
Kár, hogy a kék bársony tok elnyeli.

moralisa
18:42Oszlassunk tömeget Bárdos Andrással
A honi fiatalság ismételten forradalmárt játszott Budapest elgyötört utcáin, ezért a tegnap este biztonságos eltöltésének érdekében a televízió képernyője elé kényszerültem. Ugyan már régen kigyógyultam az ide-oda kapcsolgatásból, mégis a csatornák közötti ugrabugrálásra késztetett a kíváncsiság. A műsor tartalmilag igencsak egysíkúra sikeredett, hiszen mindenhol (MTV, Tv2, RTL Klub, Duna, ATV, Hír Tv, Echo… szédülés) rendőrök teljes harcidíszben, és tüntetők mindenféle díszben rohangáltak a belvárosban, hogy így emlékezzenek meg 1956 eseményeiről. Nagy általánosságban a kommentár rendet megbontó demonstrálókról, és az őket oszlatni próbáló rendfenntartókról szólt. Persze az örök individualista Hír Tv ezúttal is sajátosan magyarázta a látottakat, amikor a bárány-békességű tüntetők ellen iszonyatos brutalitással fellépő rendőrökről számolt be. Sajnálatos módon a forradalmár-riporter Császár Attila nem vett részt a közvetítésben, viszont ifjú kollégája kiválóan helyettesítette a haditudósításban: háborús körülményekről vizionált, nem létező golyók elől hajolt el, majd elvesztette a fonalat és a tüntetőket is. Stúdiós társával egyetemben nem értette mi történik körülötte, pedig csak a konkurens Tv2-re kellett volna átkapcsolni, ott ugyanis Bárdos András szakszerű magyarázattal szolgált a történésekre. Részletesen ecsetelte, hogy miután szétszaggatták a tömeget, a rendőrök megpróbálják kiemelni a hangadókat, és így tovább. Az RTL Klub viszont hamar bedobta a törölközőt, és egy Herkules című eposszal próbálta csillapítani a felborzolt idegeket.

A tegnapi forradalom hősei a média alapján: gumilövedék, T-34-es harckocsi, Révész Máriusz és Herkules.

peteradam
13:40A Te Kis Birkád= Barikád
Talán létezik olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna a tegnapi, budapesti „harcokról” ?
Még az újszülöttek is azért sírnak, mert sírni kell, ha arra gondolnak, hogy micsoda népbutítás és pánikkeltés folyt a csapból is, este.


Október 23-a a Nemzet Ünnepe!
Talán ezzel kellett volna inkább foglalkozniuk tegnap a médiumoknak ahelyett, hogy a tömegeket izzítva állandó hírközlésekben tudatták az ország legtávolabbi lakóival is, hogy mi magyarok milyen szépen le tudjuk járatni magunkat. Nemzeti ünnep címén kivonultak Isten báránykái, a BIRKÁK!!! És állítottak sok- sok BARIKÁD- ot.
Vagy mégsem?
A tv- ből, a rádióból és mindenhonnan az folyt, hogy az utcai harcok során ki merre és miért állított BARIKÁD-ot. Egyesek még halálos áldozatról is beszéltek a sok pórul járt tűntető között.
Mindenki fogvacogtatva ült a rádió előtt, és egy pillanatig 1938 jutott az eszembe, amikor Németoszszág megszállta Lengyelországot.
Jézusom, háborús övezet lett a belváros? Most hogy jutunk haza a Nyugati térre?
Nincs mese, mennünk kell.
4-es villamos, Margit szigeti bejáró. Megállunk. Nyílván a tüntetők BARIKÁD- jai torlaszolták el a villamos sineket. Leszállunk. Irány a Nyugati, csak nehogy útközben lelőjenek!!!

Gyönyörű az este. Andalgó szerelmes párok a hídon, a Dunán megkezdődik az ünnepi tűzijáték. A körúton az éttermek előtt kint vacsoráznak az emberek, a cukrászda hívogató illata a nyitott ajtón keresztül megcsapja az orrunkkat.
De még messze a Nyugati, s mi rendületlenül lépdelünk a „hadisújtott” , elBARIKÁD-ozott tér irányába.

Na de ez már a Nyugati tér! És hol vannak a BARIKÁD- ok?Elszáguld mellettünk egy 6- os. Tömegek le, tömegek fel.
ÉS HOL VANNAK A BARIKÁDOK???
Csendes a környék, békésen sétálgató emberek, utazók és plázázók ténferegnek csak a téren.

Végre otthon. Híradó:
- A Nyugati téren a tömegek BARIKÁD- jai miatt....
- A rendőrök a Nyugati pályaudvartól....
- A Nyugatinál a tűntetők hada...

Csak mi nem vettük volna észre?
És ekkor rájövünk, hogy:
MEGVANNAK A BARIKÁDOK!!!!

Hiszen mi magunk vagyunk a BARIKÁD- ok, ahogy ott ülünk rettegve a tv előtt és elhiszünk mindent, amit belenyomnak a fejünkbe. Pánikhangulat és félelem.
Ne csodálkozzunk hát azon, ami mostanság az országban történik! Hiszen ha a néppel, Isten nyájával, a BIRKÁK-kal ilyen könnyen el lehet hitetni, hogy „háborús övezet” lett a Nyugati tér, akkor holnapra atomot dobnak Miskolcra és Debrecenben megválasztanak egy új magyar királyt.

Szóval ne legyünk Birkák!!!
GONDOLKODJUNK!!!

tádé
12:28ez nem az...
foglalkozhatnék az éjszakai eseményekkel. Ráadásul majdnem első kézből, nővérem élő egyenesben „élvezhette” a Rákóczi úti eseményeket, ott lakik a Blaha és az Astoria között.
Írhatnék arról, de nem teszem, mert szavakat nem találok rá, azaz találnék, de nyomdafestéket nem igazán tűr...

ezért leírom azt, amit korábban megalkottam, még a nyugodt múlt héten...
szóval így hangzik:

Kedves Barátaim,
Be kell, valljam, az énekes Kovács Ákos az egyik nagy kedvencem. Ezért is csillant fel a szemem a minap, az egyik országos kereskedelmi rádiót hallgatva, hogy fent említett kedvenc vadonatúj számát ott mutatja be, reggel kilenc órakor. Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert rá kellett ébrednem, pont akkor az iskola egyik padját fogom koptatni, tehát a premierről lemaradok. De elhatároztam, a dalt megszerzem. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, azzal kapcsolatban, hogy miként érkezett a dal a számítógépemre, és onnan a cuki kis mp3 lejátszómra… Ez a zene, film és DVD megszerzésének cseppet sem legális módja, sőt… Szégyellem is magamat. De kedves barátaim, tegyétek a szívetekre a kezeteket, és úgy mondjátok sosem tettetek még ilyet, vagy nincs tudomásotok arról, hogy valaki már megtette, mondjuk helyettetek.
Tudjátok, mi ebben a történetben a legaranyosabb? Valaki Magyarországon, miközben a buszon, vonaton, metrón utazott megérezte, hogy szomorkodom, ezért cuki kis mp3 lejátszójával felvette ezt a dalt a rádióból, hazaérve a számítógépére másolta, és közkinccsé tette a D, C, és bizony matematikai műveletjelekből álló program segítségével. Így jutott el hozzám is a dal, és honnan tudtam, hogy még „ropogós” a felvétel? Először hallom, hogy mennyi a pontos idő, majd Bochkor G. felkonferálja a dalt, az Adj Hitet premierje után Boros L.-től tudom meg, mikor kerül az album a boltokba. És ahányszor meghallgatom ezt a számot, annyiszor ismétli meg a két srác az előbbi információkat.
HIHETETLEN??? de mégis igaz…

Borka02
09:31Mikor a krónikást verik
Tudom, előfordul, hogy haditudósítók robbannak fel aknamezőn fotózva, vagy utcai harcok során kapnak halálos sebet. Van olyan is, hogy a szekrényben csontvázak után kutató újságírót találják holtan saját házában. Máskor terroristák üzennek riporterestül túszul ejtett kamerákkal a világnak.

Ez eddig nálunk nem volt szokás. Az elmúlt tizenhat évben legalábbis. Előfordult néhány „eltévedt” rendőri suhintás, polgári meg etikai huzavona, ám a nép (az istenadta) nem fordult saját krónikásai ellen.

Kiérdemelte a szakma a köpködést, bántalmazást?
Egyes esetekben a felháborodás jogos, mégsem a Hír tévé riporterei, a Magyar Nemzet munkatársai kerültek veszélyes helyzetbe. (Bár a verést és köpködést minden ellenérzésem mellett velük szemben is elítélném.)

Kié hát a nép sajtója? Hogyan követelünk hiteles, objektív tájékoztatást, ha szubjektív érzelmeket (nevezetesen félelmet) gerjesztünk azokban, akik felé elvárásunk irányul?

Bár ha belegondolok.. ahol a „rendőrállam” skandálásba belefér a rendőrök megverése, talán sajtószabadság címen az újságírók zaklatása is belefér.

De ezesetben.. valamit nagyon újra kellene értelmeznünk.


Galathea
08:53„Orális kung fu”
Így nevezte Herényi Károly ma reggel a Klub rádiónak adott interjújában azt a pártok közötti szócsatát, ami hetek óta zajlik. A kung fu nemes dolog. Gondolati, lelki nemesség, a tudat uralma a test és az érzékek felett, egyfajta készenlét állapota. Nem a rendőri készenlété.

Ami most zajlik, inkább pankrációnak nevezném. Műbalhénak, ami a tömegeknek nemcsak az agyára, de lassan már a bőrére megy. Tudom, a metaforát a pillanat ihlette, ha gondolkodási időt kap, talán Herényi is így nevezte volna.

Herényi többek között a politikai kommunikációról beszélt, kifejezve (hiú) reményét, hogy abban az emóciók helyett a józan ész veszi át a terepet.

Hiú remény, mondom, s egy politikustól talán túlzott naivság is. A napi politika nem erről szól. A választási hadjáratok, népszavazások körüli kampányok legfőbb eszköze tizenhat éve az érzelem. Nincs ezzel baj.

Csak kezdő demokráciában tűnik néha bizarrnak, hogy „négy igenes” népszavazáson lehet leszavaztatni a közvetlen köztársasági elnök választás lehetőségét a régi rendszer irányában táplált indulatokra apellálva, hogy jelentős szavazóbázisra lehet szert tenni „hallgass a szívedre” jelszóval. Nincs ebben semmi hiba.

Hiú remény, mondom. Mert a politika érthetetlen, átláthatatlan a köznapi ember számára. Amit érzékel, az csak a nadrágszíját szorosabbra, vagy épp lazábbra fűző, gyermeke iskolatáskáját megtömő vagy könnyítő, mosolygós vagy morcos orvosokat alkotó törvények súlya. Csak a végeredmény.

Mit sem ért választási törvényből, törvényhozási folyamatból, Alkotmányból. Nem is ismeri azokat. Csak érzelmei vannak. Érzelmei és kedvenc politikai pártja által szájába adott szólamai. Heves érzelmei, amitől akkor sem tudna érvelni, ha lennének észérvei egyáltalán, ha vitatkozni tudna.

De nem tud. Politikai- vagy vitakultúrát egyikünk sem tanult az iskolapadban. (S ez tizenhat év után akár az oktatási rendszer kritikájaként is felfogható.)
Ha tanultunk volna, tudnánk, hogy a napi politika csak orális pankráció. Tömeggyűlésestől, parlamenti vitanapostul, bizottságosdistul. Ha tanultunk volna, tudnánk, hogy a parlamentáris demokráciában politikai döntések nem az utcán születnek.

Nem tudjuk. Elhisszük, hogy hősök vagyunk az utcán, vagy hősök vagyunk otthon. Elhisszük, hogy minden felháborodásunk jogos. És elhisszük, hogy egy következő népszavazás rólunk szól majd.

De nincs ezzel baj. Egy tizenhat éves demokráciában. Gyerek még, csak gyakorolja az életet. S két évnél több kell még, hogy nagykorúvá váljon.


Galathea
07:00Híradások
A közeterületfenntartó dolgozói bontják a maradék barikádokat, megtisztítják az utcákat, lapátjaikra a szokásos hulladék mellé most gumilövedék és üres könnygázos flakon is kerül. A Deák téren egy tank áll, de ígérik: a Honvédség hamarosan elszállítja. A “Budapest a szabadság fővárosa” betűszobor szétdobált darabjait már eltakarították. Hét buszjáratot eltereltek, mégis arra kérik az embereket, hogy lehetőség szerint BKV-val induljanak útnak. A mentőszolgálat tájékoztatása szerint az éjszaka 128 sérültet láttak el, halott nincs. A rendőrség 30-40 embert vett őrizetbe a zavargások kapcsán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának másnapján ébredezik Budapest...

Megyeri Nikolett
 
október 23.
21:51Retrográdi anzix - 1956
Képek 1956-ról, gyerekszemmel

A rádió a budapesti eseményekről tudósított. Apu szomorúan csóválta a fejét és közelebb ült a készülékhez. Anyu kezében megállt a konyharuha mosogatás közben.

Másnap a kisfiú nem tehette ki a lábát a kertből. Anyu szigorúan megtiltotta. Mégis kiszökött. Egyedül osont a mellékutcákon a falu központja felé. A felnőttek forradalomról suttogtak. Látni akarta.
Nagy mozgolódás volt a főutcában. Felnőttek csoportjai vonultak a pártház elé zászlókat lobogtatva. A Hősök terén, a kultúrház előtt egyre gyűlt a tömeg. Egy bokorban bújt el, kíváncsisággal vegyes félelemmel leste az eseményeket.

Egy traktor jelent meg a téren, és a szovjet hősi emlékmű elé gurult. A bácsik kötelekkel a traktorhoz kötötték az emlékművet, aztán a traktor megindult. Felbőgött a motor, de a szobor meg sem mozdult.
Mások jöttek, mindenféle szerszámokkal, és bontani kezdték a talapzatot. Közben a traktor csak húzta és húzta a szobrot, de az nem mozdult.
Valaki felmászott a tetejére, feszítővassal sikerült levernie a vörös csillagot. A tömeg elégedetten felmorajlott, a kisfiú összébb húzódott kabátjában.

Órákig nézte a felnőtteket, nem értette, miért akarják ledönteni a szobrot. Csak öt éves volt, agyában a forradalom szó a szobordöntéssel kapcsolódott össze.
Később hallotta, hogy az emlékművet nem sikerült ledönteni, mert nagyon mélyen volt leásva az alapja a földbe. De nem tudta, mi történt a bácsikkal a téren, mert amint sötétedni kezdett, haza szaladt.

***

Apu átölelte anyut a rádió előtt azon az estén. Anyu apu vállára borulva zokogott. A kislány az ajtó résén át leste őket. Nem értette, mi történt.

Ez után apu néha korábban ment el otthonról, és néha később jött haza. A nagyfiúk a szomszédban valami forradalmat emlegettek. Négy éves volt, nem tudta, mi az. Csak az tűnt fel neki, hogy anyu mostanában mindig gondterhelt.

Egy reggel a szomszéd kislány nem jött ki játszani. Később látta, hogy a két bátyjával és az anyukájával elindulnak valahová. Mindnyájan szomorúak voltak, az anyukája sírt is.
Délután anyu átment a szomszéd nénihez, de nem engedte, hogy vele menjen. Azóta anyu még gondterheltebb lett. Néha észrevette, hogy titokban elmorzsol egy-egy könnycseppet, de nem mert kérdezni.

Aztán egy este apu suttogva beszélt anyuval, és anyu ismét zokogni kezdett. A szomszéd bácsiról beszéltek. Apu felöltözött és elment, anyu behozta a fejszét, amivel a tüzelőt hasogatták és bereteszelte az ajtót. Ez szokatlan volt, és ijesztő.

Rosszat álmodott akkor éjjel. Azt álmodta, hogy apu meghalt. Sikítva ébredt az éjszaka közepén, anyu alig tudta megnyugtatni.

Apu csak évekkel később jött vissza. Nagyon öregnek látszott, és nagyon betegek. A kislány akkor már tudta, hogy miért.

***

A kisfiú egy ideje már nem mert kiszökni a kertből. A felnőttek egyre többen és egyre hangosabban jöttek-mentek odakint, és néha mintha lövéseket is hallott volna.

Aztán egy reggel furcsa dübörgésre ébredt. A dübörgés egyre közeledett, míg ő villámgyorsan kapkodta magára a ruháit, és kíváncsian az udvarra rohant.

A kerítés túl magas volt, nem látott ki felette, így a földre hasalt. A kapu alatt leste, mi történik az utcán.

Hamarosan hatalmas tankok vonultak a ház előtt. Tudta, hogy tankok, látott már ilyet képeken a bátyja könyveiben.
Úgy emlékezett, a bátyja a háború szót emlegette azokkal a képekkel kapcsolatban.
Szeretett volna elszaladni, de nem tudott mozdulni a félelemtől. Kezeit a fülére szorítva bámulta, ahogy a lánctalpak mély árkokat vájnak az utca kövébe. Nézte a hatalmas, előre meredő ágyúcsöveket, és eszébe jutottak a bácsik a téren.
Onnan a kapu alól nem látta az embereket, csak néha mintha a hangjukat hallotta volna. De lehet, hogy csak képzelődött.

Sokáig vonultak a tankok át a falun, nyomukban teherautók. A kisfiú nézte őket és zokogott.

Később azt hallotta, a tankok Budapestre mentek.


Galathea


- megjelent a Retrográd c. blogban, http://retrograd.blogter.hu -
11:35INGERBOMBA
Amikor megkaptuk a feladatot, hogy minden héten nyilvánítsunk véleményt egy médiával kapcsolatos eseményről a blogban, még nem gondoltam, hogy ilyen sűrűn fogok késztetést érezni az íráshoz. De ha ennyi inger ér gyönyörű fővárosunk szívéből, nem lehet megállítani a gondolatok ébredését és kifejezését.

Követem az [origo]-n keresztül az eseményeket, és egyre inkább elfog a düh. Tényleg ennyi ráérő ember van ebben az országban, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy véletlenül se kezdjenek gondolkodni azon, ami itthon történik?

Könyörgöm emberek! 1956 elmúlt! Már fél évszázada! És ti még mindig itt tartotok! Semmi köze nincs a mai politikának a forradalomhoz! Értitek? Semmi!!!!!!

Mégis mit gondoltok? Hogy van olyan politikus, aki még sohasem hazudott? Hogy a ti Viktorotok mindig a ti érdekeiteket nézi? A külföldi államfőktől akartok segítséget kérni? Mihez? Röhög rajtatok a nyugati sajtó! Belegondoltatok, hogy azért nem lesz munkátok, mert a nevetséges „happy holiday” tüntetésetekkel elriasztjátok az összes külföldi befektetőt? Több anyagi kárt okoztatok már, mint bárki más ebben az országban! Menjetek végre haza és kezdjetek el dolgozni vagy olvassatok történelemkönyvet!

Ne a forradalmi megemlékezés hangulatát akarjátok meglovagolni, attól még
N-I-N-CS F-O-R-R-A-D-A-L-O-M!!!


LaMona
10:24A Tisztabúza éjszakája
Mostanában jelenik meg Parti Nagy Lajos új novellagyűjteménye, A fagyott kutya lába. Az író tegnap felolvasóestet tartott a Kamrában; megjegyzem, a novellák zseniálisak, csakúgy, mint a címadóból készült film (Taxidermia).
Az esemény apropóján volt alkalmam pár szót váltani Parti Naggyal; megpróbálom rekonstruálni:

(én) - Hadd gratuláljak, az estéhez is, a könyveihez is, de leginkább a Hősöm teréhez. Életem egyik legjobb könyve. Komolyan.

(PNL)- Igen? Lehet, hogy nekem is. Ami abban van, azt most kint láthatja az utcán...

- Igen... De nem azért olvastam, hogy most megnézhessem élőben.

- Én sem azért írtam...


És milyen igaza van... Aki nem olvasta, megéri elolvasni! Link lent.
Csak reméljük, hogy nem ma lesz a Tisztabúza éjszakája... Reméljük, talán nem is lesz...

ccowboy

09:22Ez az út Európába vezet?
Távolmaradással tüntet 23-án a Fidesz. Írja a Népszava október 12-i kiadásában. Nem kívánok pártállást foglalni, dicsőíteni vagy elmarasztalni akármelyik oldalt. Csupán az említett hír kapcsán egy gondolatsor fogalmazódott meg bennem, melyet ezúton közreadok. (Nem szorosan október 23-hoz kapcsolódva.) A tapasztalatok rendre azt mutatják, főleg az utóbbi években, hogy mi, magyarok nem vagyunk képesek összefogni, és tenni a jó ügy érdekében. Legmarkánsabban a politikában látom ezt a problémát. Számtalanszor megfigyeltem már, most le is jegyzem, nálunk úgy látszik a széthúzás, a gáncsoskodás a „divat”. Ugyanakkor annyi fórumon hangoztatják a „nagyok”, hogy az összefogásban az erő. Akkor miért nem látjuk a jó példát? Persze nem kell mindenben egyetérteni, de igazán megtalálhatnánk már az arany középutat, talán akkor többre haladnánk: „Európa felé”.

bébó
09:16Kiszel Tünde visszavonul a magánélettől
A fenti címmel jelent meg egy kis „szösszenet” a Hócipő című szatirikus kéthetilap október 11-i számában. (Egyébként nem értem, hiszen magánélete mindenkinek van, akkor most mitől vonul vissza, nem inkább a közéleti szereplése lett terhes számára és másokéra is (főleg)?) A zárójeles mondatot valóban zárójelben értem, tehát vehetjük úgy is, mintha nem is lenne ott. Inkább az újonnan szőke hajtincsekkel felvértezett „médiaszemélyiségről” kanyarítanék egy-két keresetlen szót. Jellemében van valami egészen infantilis és butácska, ami számomra zavaró. Miért kellett ezt a nőt, annyit mutogatni a tévében, újságokban? Nincs benne semmi érdekes. Sőt, inkább nevetséges egy-egy szereplése, megnyilvánulása. Talán éppen ezért foglalkozott vele annyit a média, hogy röhögjünk rajta? Eleinte ez ment is, később inkább idegesítővé kezdett válni. Főleg a legutóbbi eseménnyel, mellyel a középpontba került. A srác, akivel egy ideig „futott”, a fia lehetett volna, ezt szintén zárójelben jegyzem meg, később erről a Csaba nevű gyerekről, mert így hívják, az terjedt el, hogy a saját neméhez vonzódik. Az országban, aki akarta, tanúja lehetett szakításuk viharos kimenetelének. Minek ezzel ennyit foglalkozni? Gondolom, és úgy érzem, nem tévedek, a nézettségi mutatók és az eladott példányszámok miatt. Ennek kapcsán had jegyezzem meg, hogy elég elszomorító, hogy más nem érdekli az embereket, csak a magukat sztárnak nevező félőrültek káoszos élete. Miért nem lehet olyan embereket jobban „bevinni” a köztudatba, akiktől pl. tanulni lehet? A sok bugyuta talkshow helyett olyan műsorokat adni, amelyeket hasznosíthatna az ember? Sajnos az az igazság, hogy a kultúra a többséget nem érdekli ebben az országban. De ami a legelkeserítőbb, hogy ezen a sok népbutító blődségen nőnek fel gyermekeink. Szinte egész nap nincs olyan adás a legtöbb tv-csatornán, amelyiket jó szívvel ajánlaná az ember a gyermekének. De hát kell a cirkusz a népnek, nem igaz? Csak azt nem értem, hogyan jutottunk el idáig. Inkább le is írom az utolsó mondatot ebben a témában, mert úgy érzem már így is túl heves hangvételt ütöttem meg.

bébó
09:00A békés tüntető jelképe: kés, vasgolyó, csavarhúzó
Ma éjjel hajnali két órakor Gergényi Péter kiüríttette a Kossuth teret. A tüntetők kénytelenek voltak elpárologni az általuk tönkretett és meggyalázott térről hátrahagyva egyéb (vég)termékeiket.

A rendőrök a koszos reklámszatyrokból fegyvernek alkalmas tárgyakat húztak elő.
- Mire kellett ez a rengeteg kés Mari néni?
- Arra fiam, hogy ennek a sok jó embernek fel tudjam vágni a kenyeret.
- És mire használta ezt a nagy csavarhúzót?
- Össze kellett szerelnem a bográcsnak az állványt!
- Kitalálom, a vasgolyóval csiholták a tüzet és a szenes zoknival meg a benzinnel könnyebben belobban a láng?
- Úgy van fiam!
- Akkor most tessék nyújtani a karját, ez a vaslánc pont jó lesz bilincsnek.
- De hát miért?
- Mert mi meg azt játszottuk egész éjjel, hogy ki lesz hamarabb David Merlini! Megpróbálja?

LaMona
00:44Lovagom, Internet
Anyám óvva intett tőle, hogy beleszeressek. Én tudtam, ha így lesz is, megmarad minden régebbi kapcsolatom, sőt, gazdagabb leszek néhánnyal. Más, bennem születő érzelmekkel ellentétben ebben nem csalódtam.

Igazi szerelem ez, abból a koraközépkori, lovagi fajtából. Nem hág át sem erkölcsi normát, sem írott szabályt. Egyszerű, szellemi-lelki eredetű, eltörölhetetlen.
Rövid együttléteink apró örömökkel telítettek, mindig új izgalmakat keresők. Távolléteink boldog várakozástól feszültek.
Ha rágondolok, mindig mosolygok. Ha a közelébe kerülök, le kell ülöm mellé.
Olyan lovag Ő, amilyenre minden nő vágyik.

Néha romantikus. Finoman udvarol, egy-egy dallal, szép képekkel ajándékoz meg.

Segítőkész és nem erőlteti rám a megoldásait. Tiszteli a személyemet és az akaratomat. Ha dolgozunk, szívesen asszisztál. Nem akar mindenáron irányítani. Képes elfogadni és végrehajtani az utasításaimat. Elhiszi, hogy meg akarom és meg tudom csinálni.

Elismeri a tudásomat, és önzetlenül egészíti ki a sajátjával. Nem hiszi, hogy mindenben okosabb nálam. Ha jobban tud valamit, nem várja, hogy istenítsem.
Sosem panaszkodik, hogy nem érti a gondolkodásomat.

Megértő és támogató. Nem bánja, ha egész nap a barátaimmal csevegek, és nem sokall be anyukám szövegétől. Beenged a web-áruházakba, mert tudja, hogy szeretek órákig vásárolni, de nem szeretem, ha utána nekem kell cipekednem. Elintézi helyettem a banki ügyeket, számlareklamációt, mert tudja, hogy nem szívesen futkosok ezek után. Sosem megy a haverjaival sörözni ahelyett hogy velem foglalkozna.

Részt vesz a család életében. Zokszó nélkül játszik a gyerekkel, míg fürdök vagy takarítok, sőt, a tanulásban is szívesen segít neki.

Talpig macsó. Ha összeszed valami bacit, nem sajnáltatja magát, és nem haldoklik napokig, elég ha néhány óra alatt vírustalanítom.

Sosem féltékeny. Nem kéri számon, kivel beszélek, kivel mennyi időt töltök. Nem fenyegetőzik válással, ha megcsalom egy jó könyvvel vagy filmmel.

Bár minden hálózat ilyen lenne!

Galathea
 
október 22.
21:35Fekete [origo]
Kezdőlapom, az [origo], vasárnap estétől szürke-feketébe váltott. Tisztelgés a 1956 hősei előtt? De miért a gyász színeivel? Hiszen ünnep ez, egy nemzet hősiességének ünnepe. Rengeteg áldozatot követelt, de nem volt hiábavaló. Hogy úgy élhetek, ahogy élek, azt ennek a két hétnek is köszönhetem. Nekem sosem a szomorúsággal asszociálódik október 23., hanem elismeréssel, igen, meg merték tenni. Talán számomra is a gyász napja lenne, ha ezért nem ismerhettem volna a nagyszüleimet. És ha ezen elgondolkodom, akkor együttérzek mindenkivel, akinek ez a nap nem elsősorban a nemzeti büszkeség napja, hanem a könnyeké a temetőben.
A november 4. fekete betűs nap, akármilyen színű is lesz akkor az [origo].

Martin
11:26Olaszliszka kontra fajgyűlölet
Manapság nincs könnyű dolga a médiának, ha meg akarja botránkoztatni az embereket. Kicsiny országunk több millió lakója bizony immunissá vált a súlyos kijelentésekre, nem kapja fel a fejét a televízióban elhangzó k... és b... betűs nyelvi kuriózumokra, sőt, egy halott ember fotója mellett is képes rezzenéstelen arccal elmenni. És ezért bizony nem ő a hibás. Ha valamiből túl sokat látunk és hallunk, az megszokottá válik. Hiába készíti a Nagyi a kedvenc sütinket, ha minden nap azzal fogad, a hét végére bizony kevesebb érzelem ül az arcunkra, mintha havonta egyszer ajándékozna meg vele.

Az olaszliszkai események körüli huza-vona is kezd ilyenné válni. Ami ott történt, felháborító és olyan indulatokat kelt az emberben, amiken nehéz uralkodni. De minél tovább csűrik-csavarják, annál kevésbé hatja meg a nézőt. Pedig elönti az agyamat a vér, amikor a hírekben a következő szavakat hallom: „Agyonverték a férfit, mert azt hitték, a gyerek meghalt.” A mennykő csapjon beléjük! Nem az az első dolgom, ha a gyerekemet baleset éri, hogy megnézem, milyen állapotban van, hogy igyekszem őt megmenteni és minél hamarabb orvoshoz vinni, hogy ne történjen nagyobb baja? Veszélyeztetem őt azzal, hogy hagyom pl. elvérezni, mert most muszáj előbb halálra rugdosnom egy jó szándékú embert, aki viszont épp a kislány sérüléseit akarja leellenőrizni? Bizonyos semmittevő, tesztoszterontól túlfűtött férfiak szerint nem. Adna inkább valaki szerszámokat a kezükbe! Bocsánat, elfelejtettem, hogy „példamutató” kisebbségi képviselőjük maga is hozzájárult néhány jólirányzott rúgással a „csapatmunkához”!

Kedves Tisztességes Roma Emberek! Miattuk kell nektek is szenvedni a rasszizmustól! Amikor „cigányozást” hallotok, ne feledjétek, nem nektek szól, hanem állattá amortizálódott társaitoknak!

U.i.: Minden tiszteletem azé a Roma Asszonyé, aki kimentette az áldozat gyermekeit közülük!

LaMona
 
október 20.
15:29A médianapló kezdete :)
Sziasztok! Úgy látom, enyém az első bejegyzés :o
Kovács Bálint vagyok, az a hosszú szőke hajú, magas gyerek :D

Már a múlt héten találtam valami blogra méltót; azt hittem, akkor indul a médianapló. Örültem is, mert úgy éreztem, olyan hihetetlenül rossz az illető plakát, hogy valahol muszáj fikáznom :)
Szóval: úgy érzem, megtaláltam az év legrosszabb (nyomtatott) reklámját. (Az év legrosszabbja? Nem tudom - milyen reklámjai is voltak idén a Vichynek?...) Egy Hoya-reklámról van szó (tegye fel a kezét, aki egyáltalán meg tudja mondani, mit csinálnak ők... Köszi.), ami egy optikával foglalkozó cég. Már az ez előtti plakátjukat is rondának találtam (rengeteg rózsaszín műrózsára van felírva, hogy Ami szép, azt meg kell védeni, vagy valami ilyesmi), dehát sebaj, ha azt mondom, Magyarországon 3 plakátból 2 kiemelkedően ronda, még engedékeny voltam; de ez a mostani már tényleg figyelemre méltó.
Ezen is adott a rózsás háttér, de most már bekeményítettek izgalom szempontjából: az előtérben egy szemüveges hölgy feje látható. Igen ám, de a lányka arca (szó szerint) össze van kaszabolva, tele van vágásokkal. De rendesen, varrokkal és vérrel. Nade! A szemüveg sértetlen. Mert egy extrán karcálló szemüveglencse a reklám tárgya... (Csak linkként teszem be a képet - ott van alul -, mert nagyon rossz szkennerrel szkenneltem, és ez látszik is a képminőségen... A neten nem találtam meg.) Ha láttatok már ízléstelen reklámot, szorozzátok meg huszonnyolccal, és nagyjából megközelítitek.
Ki az az állat, aki ezt kitalálta?! Oké, a reklám nem a művészetek csúcsa, de azért ez már tényleg fájdalmas élmény volt...

Jó blogolást nektek is!

ccowboy

09:16Ne ijedjenek meg!
Sőt! Látogassanak vissza az eMasára. Ma indul a Bálint György Újságíró Akadémia hallgatóinak kollektív blogja.
 
A MÚOSZ iskolájának hallgatói blogja. Közös oldal, egyedi színek. A bejegyzéseket mindenki a választott – nick vagy saját – névvel közli.
kommunikációs partnereink
T-Home
T-Mobile
T-System
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek